Tíz év után rendeztek Magyarországon újra egy szabad és demokratikus választást, amikor az ország lakói szabadon választhatnak vezetőket és képviselőket maguknak. 2010 óta nem volt egyetlen szabad, egyenlő és demokratikus választás Magyarországon, mert az országot megszállva tartó bűnszervezet felszámolta a demokratikus és szabad választásokat. Amit helyette rendezett, az csalás, a demokratikus és szabad választások egyetlen kritériumának sem megfelelő bohózat, amelyben az ország megszállója eljátssza azt, hogy demokratikusan választották meg, és az ország veszített.
Azért is ez az igazi választás, mert a megszállók kollaboránsain kívül mindenki szavazott, és minden legitim, demokratikus politikai irányzat képviseltette magát. Az ellenzéki előválasztáson volt a baloldalnak, a liberálisoknak, a jobboldaliaknak, Márki-Zay Péter mozgalma és személye révén a kereszténydemokráciának képviselete, egészen a radikális jobboldalig bezárólag, amit a jobbikos Jakab Péter elnök képviselt. Minden olyan politikai irányzatra lehetett szavazni, amely az Orbán által megszállt Magyarországon a haza és a szabadság oldalán áll. Ezekkel áll szemben Orbán.
A felállás ugyanis az, hogy Magyarország áll szemben a megszállókkal, akik ezúttal nem külföldi, hanem belföldi elnyomók, és nem fegyverrel szerezték meg hatalmat, hanem belső államcsínnyel, amikor a demokratikusan elnyert hatalmukkal visszaélve, megdöntötték az alkotmányos rendet, megszállták és kisajátították az országot. Az orbáni bűnszervezet az ország és minden magyar ember ellensége, mert önkényesen elvette a demokratikus Alkotmányt, a magyar jogrendet, a szabadságot, kulturálisan és anyagilag is kifosztja, saját hasznára működteti az országot.
Akik Orbán mellett állnak, legyenek közvetlen, vagy közvetett haszonélvezői, vagy csak megtévesztett követői, saját hazájuk ellen vannak, mert az ország megszállóinak támogatói. Olyan, mintha a magyar történelemben a tatár, a török, az osztrák, a német és az orosz megszállók mellé állnának. Azok annyival tisztességesebbek voltak, hogy nem rendeztek kamu szavazást, választási cirkuszt, mintha az ország akarná a rémuralmukat. Nem állították be úgy, hogy őket felkérték, felhatalmazták, megbízták azzal, hogy tapossák el a jogállamot, a szabadságot és az emberhez méltó életet.
Ezért ezek az emberek, akik Orbán mellett állnak, nem tartoznak ahhoz a Magyarországhoz, amely szemben áll a megszállókkal. Ez a Magyarország most demokratikusan választott, megválasztotta a vezetőit és a képviselőit, akik azonban nem állhatnak be a hivatalukba, s nem vehetik át a kormányzást, mert a megszállók ezt nem engedik meg, hanem arra kényszerítik Magyarország szabadon megválasztott képviselőit és vezetőit, hogy egy egyenlőtlen küzdelemben, csaló szabályok és feltételek között, őket is győzzék le, ha tudják. Akkor felszabadulhat az ország.
Ez már nem lesz igazi választás, mert nem a népakarat érvényesül, hanem a megszállók csapnak össze a leigázott ország megválasztott vezetőivel és képviselőivel. Jelképesen szólva harci gépekkel üres kezű gyalogosokkal szemben, akik mellett semmi más nincs, csak az igazság és a szabadság szeretete, az ország megszállóinak elutasítása, akik ezzel adnak még egy esélyt arra, hogy az ország népe meglássa, s felismerje, hogy az elnyomó megszállókat nem lehet az általuk szervezett bohóc választáson leváltani, hanem el kell zavarnia őket, mert nem adnak más esélyt.
Magyarország népe tíz év után először kóstolhat bele a demokrácia ízébe, szívhatja be a szabadság levegőjét egy elnyomó diktatúrában, szabadon választhat, és amikor felemeli a fejét, szembesülni kell a valósággal, hogy ez semmit nem ér, mert itt van felettük egy önkényúr, egy zsarnok, a Gonoszság és a Sötétség fejedelme, aki megszállva, elnyomva és leigázva, szolgaságban tartja őket. Ezzel kellene szembenézni, ezt megérteni, és fellázadni ellene.
Megpróbálni „csupasz kézzel” legyőzni a csalókat, ha pedig kiderül, hogy nem megy, mert csalnak, akkor fel kell mondani az engedelmességet velük szemben. Meg kell vonni tőlük a hamis és hazug legitimációt, mert nem demokratikus és szabad választásokon szerezték, hanem diktatórikus eszközökkel. Ha a nép nemet mond a megszállókra, akkor nem tudnak tenni ellene semmit. Először is azt kellene felismerni, hogy helytelen a demokratikus pártokat „ellenzéknek” nevezni, mert azzal elismerik azt a hazugságot, hogy egy jogszerű és demokratikus hatalom „ellenzéke” csupán.
Felszabadítóknak, vagy hazafiaknak kell nevezni őket, akik az ország megszállóival állnak szemben. Fel kell nőniük ehhez a feladathoz.
