Minden tiszteletünk az Orbán-rezsim kiéheztetése, elnyomása és megfélemlítése ellen tüntető tanárok és diákoké. Ebbe a tiszteletbe nem tartoznak bele azok, akik kollaborálnak a rendszerrel, akik megalkuvók és akik hasonló tiltakozási hullámokat elárultak és a diktatúra komisszárjaival való értelmetlen tárgyalásokba fojtották. De akik ma valóban tiltakoznak, áldozatokat vállalnak, azoknak kijár a tiszelet és a megbecsülés. Még akkor is, ha a tiltakozás a rendszer keretein belül marad, és nem látják, hogy a problémáik oka maga a rendszer, ezért rendszerváltás nélkül nem lesz változás.
De nemcsak ez utóbbi miatt óriási hiba, hogy az időben egybeeső nemzeti ünnepeken, amikor a magyar szabadságra és függetlenségre kell/lehet emlékezni, ami Orbánnak köszönhetően már csak egy emlék, akkor az időbeli egybeesés miatt olyan részproblémákra irányuló követelések miatt mennek az utcára az emberek, amelyek a rendszer egészét, a szabadság és a függetlenség ügyét nem érintik. Ennek legsúlyosabb példája volt, amikor egy alkalommal az oktatásügy követeléseire cserélték március 15-én a ma is aktuális 1848-as forradalom eredeti 12 pontját. Ez maga egy árulás.
Érthetetlen, hogy intelligens emberek, értelmiségiek nem tudnak disztingválni, és nem tudnak különbséget tenni az 1956-os forradalom átfogó, globális jelentősége és a tanári béremelésekért és az iskolai oktatás tudatos lezüllesztése miatt indított, egyébként teljesen jogos követelések között. Miért nem tudnak különbséget tenni a rész és az egész között, hogyan nem képesek felfogni, hogy 1956 évfordulóján nem a napi problémák miatt kell tiltakozni, hanem a szabadság és a függelenség eltaposása miatt? Ami ráadásul az alapvető oka a napi problémáknak is.
Ezzel akaratlanul elterelik a figyelmet a lényegről és mellékvágányra terelik az ünnepet és annak jelentését. Ezzel szolgálatot tesznek a diktátornak. Miért nincs egy okos ember ennyi jószándékú ember között, aki nem megsértődik, ha ilyen kritika megjelenik, hanem van annyi esze, hogy már az ünnep előtt megmondja, hogy 1956 nem a tanári béremelésekről és az oktatás lezüllesztéséről szól, hanem a nemzet egészéről és az oktatás problémájánál sokkal átfogóbb, alapvető kérdésekről, mint a szabadság, a demokrácia és (az oroszoktól való) nemzeti függetlenség?
Örülni kell, hogy egyáltalán valamiért kimennek az emberek az utcára? Tanárok nem tudják a különbséget, és a szabadságért, a demokráciáért önmagában nem tüntetnének? Mire tanítják akkor a gyerekeket? Mit adnak át nekik? Nem látják, hogy az ő jogfosztásuk oka a demokrácia, a jogállam és a szabadság hiánya, egy elnyomó fasiszta diktaúra?
Ha 1956 évfordulóján éppen egy diktatúra működik Magyarországon, amely eladta az országot az oroszoknak, amely éppen felszámolja az ország nyugati és transzatlanti orientációját, akkor ezen a napon nem az iskolák (egyébként valóban szörnyű) helyzetéről kell beszélni, hanem a szabadságról, a jogról, a függetlenségről és demokráciáról. Akkor rendszerellenes tüntetést kell tartani, amibe bekapcsolódnak a tanárok és az oktatásügy károsultjai is, mint a diktatúra (egyik) áldozatai, de egy 1956-os vagy 1848-as megemlékezés nem szólhat erről. Rossz a célzás, mellé visz a „puska”.
Nem gondoljuk, hogy egy ilyen cikktől, vagy akárhány ilyen cikktől bármi is megváltozik. A lehető legkisebb reményünk sincs arra, hogy Magyarországon valaha lesz valakinek annyi esze, hogy ezt észrevegye, erre hangsúlyt helyezzen, ezt megszervezze. Nem gondoljuk, hogy Magyarországon valaha lesz egyetlen ember, megmozdulás, amiben ész, logika és következetesség lesz. Kizártnak is tartjuk, hogy ez az ország a józan ész, az emberi tisztesség és a polgári öntudat makulányi részével is rendelkezne és ennek alapján tudná elrendezni az ügyeit. Például egy diktatúrát.
Nem is azért írtuk, mert bármit is remélnénk ettől. Csak úgy magunknak írogatunk, hogy ne érezzük teljesen hülyének magunkat. Szolidaritási tüntetés a tanárokért 1956 évfordulóján. Egy vicc. Lehet megsértődni, és élni tovább zavartalanul egy diktatúrában, ahol az oktatás helyzete sem változik meg. De azért biztosan azoknak van igazuk, akik megsértődnek. Welcome to Hungary!
