Magyar Péter valóban „lufit fúj”, azonban a NER-propaganda állításaival szemben az még nem pukkadt ki. Ennek a lufifújásnak a része volt a hangfelvételek bejelentése, amiből aztán csak egy lett (meglehet, Magyar feldarabolta ugyanazt a felvételt és az érdeklődés fenntartása érdekében még betárolt néhány kétperces részletet), nem is kormánytagok beszélnek rajta, hanem ő a feleségével, kettejük közül csak a felesége volt kormánytag.
De ugyanilyen „lufi” az a kijelentése is, hogy ez „az elmúlt harminc év legnagyobb politikai és jogi skandaluma”, mert az messze nem igaz. Ha nem ragaszkodunk a pontos dátumhoz, hanem a „harminc évet” köznyelvi értelemben használjuk, és a rendszerváltás körüli időt értjük alatta, akkor idetartozik még a Duna-gate botrány is. Varga Judit szövege messze nem a legnagyobb politikai és jogi botrány Magyarországon az elmúlt 30 évben.
Ennél nagyobb botrány volt az ügynökügy, a „borítékok” osztogatása, az MDF-kisgazda koalíció felbomlása, a Tocsik-ügy, az olajügyek, az alvilági robbantások, a kisgazda ügyek, amelyek Torgyán megzsarolásához vezettek, a médiaháborúhoz vezető tisztogatások, az őszödi beszéd utáni zavargások és kormányválság, az alkotmányos rend megdöntése, az Alkotmány eltörlése, amelyekben Magyar Péter tevékenyen részt vett, s nem bánta meg.
De legnyilvánvalóbb cáfolata a kegyelmi ügy is, ami után lemondott a köztársasági elnök, és távozott a közéletből saját felesége. Magyar nem véletlenül igyekezett felhasználni a pedofilbotrányt, s annak farvizén elindítani a már előre eltervezett új karrierépítést, amire legjobb példa az általa nyilvánosságra hozott felvétel, amely ellene szóló bizonyíték is. A felvétel azt bizonyítja, hogy nem a családját akarta védeni vele, hanem bosszúra használni.
Természetesen, nem lehet rangsort felállítani, mert adott kontextusban minden ügy mást jelent, de az biztosan kijelenthető, hogy a Magyar által nyilvánosságra hozott kétperces felvétel nem „az elmúlt harminc év legnagyobb politikai és jogi skandaluma”. Ennek pedig azért van jelentősége, mert tetten érhető a nagyotmondás, a voltaképpeni lufifújás, ami azért ijesztő, mert hátsó szándékot sejtet, hogy nem is a voltaképpeni leleplezés a végcél.
Magyar Péter szándékosan nagyít, túloz és manipulál, amit komolyan kell venni, mert nem tisztességes szándékról tanúskodik. Ettől nem lesz a botrány nagyobb, valóságosabb, de a jól megtanult fideszes módszereket mutatja, ugyanaz az orbáni hisztériakeltés áll mögötte, ugyanaz a fideszes technika, amiből egy diktatúra nőtt ki. Magyar viselkedése nem őszinte, mindenre rápakol, játssza magát, a rendszer áldozatait manipulálja, s állítja maga mellé.
Magyar ezekkel a nagyotmondásokkal arról is el akarja terelni a figyelmet, hogy az ígéreteit nem teljesítette. Két nappal ezelőtt még olyan felvételt ígért, amelyen a felesége maffiáról beszél, hogy ez egy maffia, amiből nem lehet kilépni. Olyan hangfelvételeket ígért, amelyek kormánytagok beszélgetéseit tartalmazza, amelyek a kormányt megrendítő bizonyítékokkal szolgálnak. Ehelyett a feleségével beszélget, akiből igyekszik kihúzni, amit előtte mondott.
Az elhangzottakat illetően semmi kétség, hogy igazak, azok bűncselekményt valósítanak meg. Azonban nem derülnek ki a konkrét elkövetők, sem a kormányzati oldalról, sem pedig az ügyészség részéről. Ha indulna egy nyomozás, vélhetően rekonstruálni lehet, hol és kik nyúltak bele a nyomozati iratokba, s azok ellen eljárást lehet indítani. Ezek nyilvánvalóan nem a fő felelősök, Rogán Antal és Orbán Viktor voltak. Ha azonban a vádiratból hagytak ki az ügyészek bármit a nyomozati anyaghoz képest, azt bűncselekmény nélkül megtehették.
Ezért a hangfelvétel a legkisebb mértékben sem kormányt döntő bizonyíték, legrosszabb esetben vizsgálatot indítanak, és ha Sobri József kérésére Rózsa Sándor bármibe belenyúlt, akkor ismeretlen Sobri József és Rózsa Sándor ellen indulhat eljárás. De nem fog. Amiről Magyar beszélt, hogy a hangfelvételei (amelyeken kormánytagok beszélnek) leleplezik és megrendítik a kormányt, nem kerültek elő, ezért is kell neki nagyokat mondani.
Ha Magyar olyan felvételekkel áll elő, amelyeken az Orbán-kormány tagjai maguk között, cinikusan elmondják, hogy a kifelé mutatott látszattal, propagandával szemben hogyan is működnek, mit tesznek valójában, hogyan csapnak be mindenkit, mik a valódi céljaik, és az emberek szembesülnek ennek a romlott, mocskos bandának a valódi énjével, annak lett volna olyan politikai hatása, amit Magyar Péter ígért. De ilyen felvételei nincsenek.
Amit bemutatott (Varga Judit kétszínűségén és a Rogán-Völner-Schadl ügy „kezelésén” túl) rendkívül gyér, az ígéreteihez és a felhajtáshoz képest nagyon gyenge, valóban lufi. Látható az, hogy a bűnszervezet tagjai is fellégeztek. Magyar tovább próbálja habosítani az ügyet, de az nagyon gyenge lábakon áll a kormánybuktatás szándékához képest, amit jól kifejez, hogy csak néhány ezren vonultak ki tüntetni. Ez nem egy lázadás, ez nem forradalom.
Már ő is inkább a politikai jövőjét építi, a választásokra készül, ehhez próbálja felhasználni a lufit, fenntartani a hisztériát, az érdeklődést, ami csak ideig-óráig sikerülhet, mert nincs mögötte akkora bizonyíték és leleplezés, amire az Orbán Viktor leváltására készülő karriert építette. Ez már csak a behülyített messiásvárók etetése, turbózása, valójában üresjárat. A jelenség egyre inkább Magyar tisztességtelen szándékairól, immorális személyiségéről szól.
Nem tisztességes, hogy Magyar tehetetlen emberek kétségbeesését használja fel céljaira, maga mögé állítja, becsapja őket. Forradalmár szerepbe bújik, de csak a politikai haszon érdekli. Most úgy tűnik, akar egy állást Brüsszelben. Ha már varga Judittal nem mehetett.
Mennyivel szebb lenne minden, ha egy meghasonlott fideszes ugrik ki, magával hoz valami bizonyítékot (nem éppen a feleségéről készített titkos hangfelvételt), ha valóban az ország és a haza megmentése a célja, ami kifejeződik abban, hogy nem azonnal párt építésére és politikai karrier elindítására használja fel, s nem a nárcisztikus személyiségét tolja előre, és nem akar azonnal az Orbán-rendszer ellenzékének vezére lenni, eltaposva mindenkit, míg a nyilatkozataiból egyértelműen kiderül, hogy fideszes énjét nem tagadta meg.
Az nem is kérdés, hogy nem ő az eljövendő, akit várunk. Aki eljövendő, az mindenben az ellenéte ennek az embernek. Ez kifejeződik abban is, hogy nem vezérként lép fel, hanem szolgaként, aki másokkal összefog, és nem átvállalja a diktatúra megdöntését, becsapva az embereket, hanem feléleszti a bennük levő önbecsülést, méltóságot és a szabadság iránti vágyat, amely képessé teszi őket, hogy legyőzzék a gonoszt és felszabadítsák magukat.
Ha nincs ilyen ember, akkor nincs. Talán majd lesz. Ha nem lesz, akkor maguktól jönnek rá a magyarok, hogy csak magukra számíthatnak. Ha nincs megváltó, nem kell álmessiások és hamis krisztusok, újabb orbánviktorok tőrébe esni. Mert az csak rosszabb lesz. Mindig az a türelmetlenség vitte a legnagyobb vereségbe az ellenzéket, hogy „nem bírjuk tovább”, jöjjön bárki. Aztán kiderül, hogy bírják tovább, csak még mélyebb gödörbe estek.
