„Bartus László” feladóval egy 79 oldalas irományt postázott el a Hit Gyülekezete válogatott személyeknek. Elküldték mindenhova, ahol úgy gondolták, hogy Bartus László újságírót érdemes lejáratni. Maga az iromány a „6-os karton – Titkosítás alól feloldva” címet viseli, amely szándéka szerint „ügynökéletrajz” lenne. Azzal az érdekességgel, hogy csak az ügynökmúltat bizonyító BM 6-os karton (vagy bármilyen erre vonatkozó bizonyíték) hiányzik belőle. Ez egy olyan ügynökéletrajz, amelyben egyetlen bizonyíték nincs, ami alátámasztaná az ügynökmúltat. Eközben az irományból kiderül, hogy Németh Sándor az újságírót megfigyeltette, Bartus Lászlót követték, lefényképezték, lakcímére behatoltak, a személyes iratait ellopták, azokat tartalmukból kiforgatva, lejáratására használták fel. Ez tiltott titkosszolgálati tevékenység.
A 79 oldal azt az egyetlen egyoldalas, nem létező 6-os kartont hivatott helyettesíteni, ami nem létezik. Az iromány azonban több, mint ügynökéletrajz. Németh Sándor „lelkész” névtelen irománya gátlás nélküli mocskolódás, minden jóérzésű emberben undort keltő szenny. Célját tekintve kivégzés. Az irományt elküldték a magyar sajtónak (kivéve a Hit Gyülekezete sajtóját), de még olyan újságok sem foglalkoztak vele, amelyek szemrebbenés nélkül írnak le olyanokat, hogy Soros György megölte az anyját. Bartus László személyiségét a szennyirat az általa soha nem látott, nem ismert, ötven éve elhunyt vér szerinti anyja börtönbüntetéseiből vezeti le. Az erre vonatkozó iratokat Németh Sándor Bartus László magyarországi lakcíméről lopatta el. A „lelkész” irománya bűncselekmények sorozatával készült.
Mielőtt az iromány megjelent volna, a benne foglaltak lényegét Németh Sándor a Hit Rádióban már személyesen elmondta. Nem lehet kétség afelől, hogy az iratokat ki tulajdonította el és kinek a kezében vannak. Az iromány vázlatának tekinthető cikkek a Hetek és az Új Exodus című gyülekezeti kiadványokban már megjelentek. Ezeket egészítették ki azokkal az iratokkal, amelyeket Bartus László magyarországi lakcíméről elloptak és tendenciózusan kiforgattak. A korábbiakhoz képest annyi a különbség, hogy a névtelenség felszabadította Németh Sándort az emberi tisztesség minimális korlátai alól. Ami szennyet egy ember képes kihányni magából, az ebben az irományban megjelenik. Ez nem lelkészhez, hanem emberhez is méltatlan.
Az iromány minden szava hazugság és rágalom, ezért Németh Sándor névtelenül jelentette meg. A bevezetőben azt a mesét adták elő, hogy a szerző egy amerikai magyar oknyomozó újságíró, aki „fél” felfedni a kilétét, mert „baja származhat abból, hogy leleplezte Bartus László volt III/III-as ügynököt”. Magyarországon még senkinek nem származott baja abból, hogy nyilvánosságra hozta egy volt III/III-as ügynök kilétét. Bartus Lászlóról már két bírósági ítélet mondta ki, hogy soha nem volt ügynök. Egy „amerikai magyar” oknyomozónak semmi baja származhatna ebből. Ez az „amerikai magyar” oknyomozó nem létezett sem a szennyirat előtt, sem a szennyirat után. Létezése kizárólag Németh Sándor névtelen irományának idejére korlátozódott.
A „6-os karton – Titkosítás alól feloldva” című névtelen rágalmazó szennyirat szerzője a Németh Sándor-Szlazsánszky Ferenc szerzőpáros. Az irományban felismerhetők a stílusjegyek, Szlazsánszky korábbi erről szóló írásainak stílusa és gondolatmenete, s jól felismerhetőek azok a „szellemesnek” vélt fordulatok, amelyeket Németh Sándor diktált, illetve szúrt a szövegbe. Ezek összetéveszthetetlenek. Vélhetően Szlazsánszky ezért a munkájáért kapta meg jutalomból az ATV híradó főszerkesztő posztját, és ezzel biztosította be Németh Sándor a hallgatását. Az iratokat bűncselekményekkel szerezték meg, s használtak fel. Németh Sándor a mai napig magánál tartja Bartus László legszemélyesebb iratait, okiratait, a születési anyakönyvekig bezárólag.
Bartus László a budapesti lakása eladása után a személyes holmiját felesége Tatabányán élő édesanyjának lakásán helyezte el. Ez volt a hivatalos magyarországi lakcíme. A felesége édesanyja napokra vagy hetekre is elutazott, ilyenkor a lakás üresen maradt. A lakáshoz és a hozzá tartozó víkendházhoz kizárólag a felesége testvérének és férjének volt kulcsa. Bartus László feleségének testvére és családja a Hit Gyülekezete tagjai maradtak. Egyikük a tatabányai Hit Gyülekezete alkalmazottja, a másikuk a presbitere. A Hit Gyülekezetében megkövetelt normának megfelelően nincs beszélő viszony a testvérek között, mert a gyülekezethez tartozó nővér nem áll szóba a húgával, mert a férjével együtt elhagyta a gyülekezetet.
Bartus László iratai a lakásban és a hozzá tartozó víkendházban voltak. Az iratok eltűntek és Németh Sándorhoz kerültek. Bartus László már akkor megtudta, hogy az iratait ellopták, amikor Németh Sándor a Hit Rádióban idézett azokból. Az általa elmondottakat máshonnan nem tudhatta. Amikor Bartus László legközelebb a lakásban járt, felfedezte a lopást. Az iratok eltűntek, Németh Sándor kezébe kerültek, de a lakásba senki nem tört be. Valaki kulccsal engedte be Németh Sándor embereit, akik mindent áttúrtak, Bartus László személyes iratait egyenként átvizsgáltak, és amiről úgy gondolták, hogy felhasználható az újságíró ellen, azokat ellopták. Elvitték az újságíró vér szerinti anyjának börtönbüntetéseiről szóló iratokat, az örökbe fogadásról szóló okmányokat, örökbefogadó édesanyja leveleit, a születési anyakönyveit, a magánleveleit, a számláit, az adóbevallásait, a korábbi könyveihez írt jegyzeteit. Mindezek Németh Sándorhoz, a megbízóhoz kerültek. Németh ezekből készítette Szlazsánszkyval a 79 oldalas szennyet.
A lakásba senki más nem juthatott be, csak a Hit Gyülekezetéhez tartozó rokonok. Testvér testvért árult el, az anyja lakásába idegeneket engedtek be, és mindent szemrebbenés nélkül letagadnak, mert ezzel ők az „Istent” szolgálták. Németh Sándor engedélye, megbízása és tudta nélkül ezt senki nem merte volna megtenni. Az iratok Németh Sándorhoz, a bűncselekmény felbujtójához kerültek, aki ezt nyilvánosan és személyesen felhasználta. Ebből született a 79 oldalas névtelen szennyirat, amit Szlazsánszkyval közösen írtak. A közvetett bizonyítékok egyértelműek: az iratok az ingatlanokból eltűntek, betörés nem történt. Az ingatlanokhoz csak a Hit Gyülekezetéhez tartozó rokonoknak volt kulcsuk, és az ellopott iratok Németh Sándorhoz kerültek, ő használta fel őket. Az iromány Németh Sándor védelmében íródott.
Bizonyítható, hogy a megszerzett adatokat máshonnan nem szerezhették be. Az adatokat a „6-os karton – Titkosítás alól feloldva” című névtelenül megjelent iromány tartalmazza. Ezek egy része semmilyen más forrásból nem ismerhető, csak Bartus László felesége édesanyjának lakásából és a hozzá tartozó nyaralóból ellopott iratokból. Olyan iratokat is tartalmaz a névtelen szenny, amelyekből az ellopott iratokon kívül más helyen semmiféle másolat nincs. A bűncselekményeket az követte el, aki a 79 oldalas írásművet megrendelte, készítette, a benne közölt adatokat felhasználta. A tiltott adatszerzéssel gyűjtött iratokat, adatokat a koholmányban tették közzé. Logikus, hogy az elkövető az, aki a koholmányt készítette és kiadta, mert a lopás ezt szolgálta. Ez pedig nem lehet más, mint Németh Sándor és a Hit Gyülekezete.
Az ügynek két aspektusa van. Az egyik büntetőjogi, a másik erkölcsi. Büntetőjogi szempontból a Btk. 221. § alapján magánlaksértést követtek el, mert „az ott lakó vagy azzal rendelkező akarata ellenére” bementek más lakásába és egyéb helyiségébe. Ez két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A kulccsal rendelkezők Bartus László felesége édesanyjának tudta nélkül és akarata ellenére vittek be idegeneket a lakásba és egyéb helyiségekbe, s tulajdonítottak el onnan személyes iratokat. Az ott elhelyezett iratokkal nem rendelkeztek. Ezzel a Btk. 370. § szerinti lopás bűncselekményét is elkövették. A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást „egy vagy több közokirat, magánokirat elvételével”, a „helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel, vagy a jogosult, a használó tudta és beleegyezése nélkül bemenve” követték el. Mindkét bűncselekményre a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, Németh Sándor megbízásából kerülhetett sor.
A bűncselekményekben így Németh Sándor a Btk. 14. § (1) bekezdés szerinti felbujtó. Németh Sándor az ellopott iratok felhasználásával jelentős érdeksérelmet okozva személyes adatot kezelt, amellyel a Btk. 219. § szerinti személyes adattal való visszaélés bűncselekményét követte el. Ennek a büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés, ha a tettes a személyes adattal való visszaélést különleges adatra vagy bűnügyi személyes adatra követte el. A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés lehet, ha a személyes adattal való visszaélést hivatalos személyként vagy közmegbízatás felhasználásával követik el. Németh Sándor különleges adatokkal élt vissza, és a bűncselekményt bevett egyház vezetőjeként, vezető lelkészeként követte el.
Titkos adatgyűjtésre csak bűnüldöző szerveknek és polgári titkosszolgálatoknak van joga. Németh Sándor és a Hit Gyülekezete titkosszolgálati tevékenységet nem folytathat. Aki behatol más lakásába, és onnan papírokat tulajdonít el, azokat az illető lejáratásra felhasználja, aki mást követ, lefényképez, megfigyel, ezt dokumentálja, s nyilvánosságra hozza, törvénytelen titkosszolgálati tevékenységet folytat. A Btk. 422. § (1) bekezdése szerint Németh Sándor tiltott adatszerzés bűncselekményét követte el: „aki személyes adat, magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan megismerése céljából más lakását, ahhoz tartozó helyiségét átkutatja, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ne felejtsük el, egy „keresztény lelkészről” beszélünk, egy bevett egyház vezetőjéről.
Ugyancsak három évre büntetendő, aki a fentiekben meghatározott módon „megismert személyes adatot, magántitkot, gazdasági titkot vagy üzleti titkot továbbít vagy felhasznál”. Németh Sándor és bűntársai ezt a bűncselekményt elkövették. A büntetés öt évig terjedhet akkor, ha a tiltott adatszerzést jelentős érdeksérelmet okozva és bűnszövetségben követik el. Ez is megvalósult. A lopás által és a személyes adatok felhasználása során személyiségi jogok sérültek, a becsülethez, a jó hírnévhez való jog. Németh Sándor és társai megsértették a magántitokhoz, a levéltitokhoz, a személyes adatok védelméhez fűződő, az adótitokhoz, az emberi méltósághoz, a magánlakáshoz való jogot, és még a kegyeleti jogot is. Németh Sándor ezek miatt másokat beperel, ő névtelenül követkemények nélkül elkövetheti. Ilyen egy lelkész?
Németh Sándor névtelenül nem fogta vissza magát, és nemcsak Bartus Lászlót mocskolta, hanem mindenkit, akiről úgy gondolta, hogy ártott neki. A szennyirat szerint Kenedi János történész ellopta a III/III-as iratokat, miközben ő igyekezett megmenteni és nyilvánosságra hozni azokat. Németh Sándor irománya szerint Iványi Gábor együttműködött a kommunista rendszerrel, miközben felfüggesztett börtönbüntetést is kapott, mert nem volt hajlandó a diktatúra parancsainak eleget tenni. De pénzmosással vádolja meg Szilvási Györgyöt, mert a bíróság előtt cáfolta Németh Sándor egyik hazugságát. Bartus Lászlót szerintük Dietmar Clodó képezte ki, hogy a Hit Gyülekezetébe épüljön be, miközben Bartus László Dietmar Clodót már a Fesz van megírása után ismerte meg a Maffiaregény című könyve írásakor. Bartus László lenne az a zseni ügynök, aki előbb hajtotta végre a feladatot, mint ahogy a kiképzést megkapta. Ezt Clodó egyik ellopott leveléből rakták össze, mert Clodo azt írta, hogy fiatal anarchistaként hívőket támadtak meg.
Az egész egy téboly, amelyben Bartus László nemcsak volt III/III-as ügynök, hanem CIA-ügynök is, terrorista is, NATO-ügynök is, és az oroszok ügynöke is, egy férfi Mata Hari, aki mindenkivel lefekszik, ha az érdekei úgy kívánják. Eszement állítások, bolondokházába illő következtetések, megsemmisítő szándék és gyilkos gyűlölet. Mindezt egy államilag elismert egyház állította elő névtelenül, bűncselekményeket elkövetve, és a vezető lelkész utasítására, az ő aktív közreműködésével. Ez bűnözés, maffia, alvilág. A szerző, Szlazsánszky Ferenc, egy „ellenzékinek” mondott televízió híradójának főszerkesztője.
Most pedig következzék egy idézet a Fesz lesz című könyvből az ügy morális oldaláról:
„Névtelen szennynek kukában a helye. Tisztességes ember bottal sem piszkálja. Anélkül, hogy ezt megtennénk, szeretnék néhány szót hozzáfűzni a történethez, ami megvilágítja, hogy Németh Sándor milyen ember. Németh a vér szerinti anyám börtönbüntetéseivel akart lejáratni, erkölcsileg tönkretenni. A vér szerinti anyámat nem láttam, soha nem ismertem. Amikor a nevelőszüleim meghaltak, azért kezdtem keresni, hogy megtaláljam a vér szerinti testvéreimet, ha vannak. A vér szerinti anyám Debrecen környékén élt, és valamiért fiatalon elhagyta a családját. Németh lelkész urat nem érdeklik az okok, csak ártani akar, ezért semmi együttérzést nem mutat egy szerencsétlen sorsú emberrel szemben. Nem hallgattatik meg a másik fél. Ez az asszony több mint ötven évvel a halála után azért kerül egy mocskolódó iratba, minden megértés és részvét nélkül, mert az utoljára csecsemőként látott fia megtért egy gyülekezetben, majd könyvet és cikket írt az ott tapasztalt visszaélésekről, s a fiát az ő ifjúkori botlásaival próbálja morálisan megsemmisíteni a gyülekezet keresztény lelkésze. Megjegyzem, a vér szerinti anyám első büntetései egy-két hónaposak voltak. Egy alkalommal a munkaköpenyt vitte haza a szabóságból, ahol dolgozott. Olyanokért csukták le, ami ma nem is bűncselekmény, mint a közveszélyes munkakerülés. Egy fiatal lány esetén ehhez hozzácsapták az üzletszerű kéjelgést, miből élne másképp. A vér szerinti anyám soha nem ismerte el, de Németh ezzel azonosít: prostituált gyereke vagyok. Még arra is célzást tesz, hogy biztos az utcai prostitúció alatt csinált valamelyik „kuncsaft”. Egy keresztény lelkésznek ilyen élethelyzetben értékelnie kellene, hogy ebből az indíttatásból három diplomát is szereztem, művelődési házat és mozit vezettem, egy főiskolán tanítottam, újságíró lettem. Köszönhetően a nevelőszüleimnek, akiket szintén bemocskol. Lehettem volna jobb ember is, csinálhattam volna mindent másképp is, nem vagyok hibátlan. De az emberségemből annyi megmaradt, hogy Németh Sándor gonosz szektáját elhagytam, és ehhez az irományhoz hasonlókat gyártani nem voltam hajlandó. Nem lettem az ügynöke, ahogyan másé sem voltam. Az emberi méltóságomat megőriztem, és nem lettem például Szlazsánszky Ferenc. Ez is valami. Soha senkivel nem volt olyan konfliktusom, mint vele. Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Senki nem úgy ismer, ahogy Németh bemutat.
Amíg Németh Sándor rabszolgája voltam, a hátrányos helyzetem dicsőségnek számított. Halleluja! Ma fattyú vagyok, anyámtól örököltem a bűnözést, mert a bűnözés a véremben van. Ez a bűnözés az, hogy megírom róla: milliárdokat zsebel be Orbántól egy ellenzéki televízió tulajdonosaként, miközben Orbánnak kampányol. Mivel már 2010-ben megírtam, hogy paktumot kötött Orbánnal, hogy az ATV becsapja a nézőit, ezért torz a személyiségem, amit születési körülményeimnek köszönhetek. Nem kellene védenem a vér szerinti anyámat, nem szorul rá, és ha élne, nyilván megvédené magát. De bármi történt is, a tisztességes bánásmódot megérdemli. A jog szerint a büntetései elévültek. Már életfogytiglani büntetési tétel alól is mentesült volna, ha ilyen lett volna. Németh Sándor lelkésznél nincs mentesülés. Tiszta erkölcsi bizonyítványa volt már életében, mert a büntetései lejártak. Hatvan város vöröskeresztes titkáraként és a szomszédos falu téesz-főkönyvelőjének feleségeként halt meg. Halála előtt évek óta normális életet élt.
Ez a szerencsétlen nő, akibe Németh Sándor most beletörli a lábát, azért halt meg, mert azt mondta: életében először találkozott egy rendes emberrel a férje személyében. Életében először szerette őt valaki. Ezért szül neki egy gyereket, ha belehal, akkor is. Veszélyeztetett terhes volt, és az orvosok azt mondták, bele fog halni a szülésbe. Bele is halt, de a gyermek megszületett, és ma is él. Ezek nincsenek benne az ellopott papírokban, azokhoz tisztesség és szív kell, hogy valaki ezt megértse. Egy keresztény vezető lelkésztől ez nem várható el. Engem a vér szerinti anyám elhagyott, lemondott rólam. De mindig volt felé tisztelet, megértés bennem, együttérzés a nehéz sorsával. Én őt soha nem ítéltem el. De Németh elítéli. Milyen alapon, milyen jogon? Ahogy soha nem is éreztem úgy, hogy az ő élete bármilyen hatással is lenne az enyémre.
Elmondok egy történetet, ami ellenkezője Németh Sándor mocskolódásának. Egy férfi, aki a falujából ismerte a vér szerinti anyámat, mesélte, hogy egyszer találkozott vele Debrecenben a Nagyerdőn. Egy könyvet olvasott, és azt állította neki, hogy a debreceni egyetemre jár. A férfi szerint ez biztosan hazugság volt, amit én soha nem is ellenőriztem. De amikor ezt meghallottam, arra gondoltam, hogy az engem elhagyó, rólam lemondó vér szerinti anyám ezt azért mondta, mert neki imponált, ha valaki a debreceni egyetemre jár. Ezért a filozófia szakot Debrecenben végeztem el a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Esztergomból Budapest sokkal közelebb lett volna. De ha az anyám álmaiban az élt, hogy ő a debreceni egyetemre jár, akkor én, az ő „eldobott” fia, el fogom végezni ezt az egyetemet, helyette is. Így lett.
Nem tudom, hogy a vér szerinti anyám volt-e prostituált, ő a bíróságon mindig tagadta ezt. De azt tudom, hogy Jézus nem így viszonyult a prostituáltakhoz sem, ahogy Németh Sándor. Ő szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Erről az asszonyról Németh nem tud semmit, csak amit az ellopott papírjaimból kinézett. Több mint ötven éve, hogy fiatalon meghalt, de Németh Sándor, a keresztény vezető lelkész névtelenül nyilvánosságra hozza az elévült, százszor megbánt büntetéseit, mert a születése óta többé nem látott fia merészelt elmenekülni a szektájából és a lelki terrorja elől. Milyen ember az ilyen? Micsoda esztelen gyűlölet kell ehhez? Jézus Krisztus családfájában is volt prostituált. Akkor Jézus Krisztus fattyú? Jézus is prostituált leszármazottja? Eltorzult személyiség lett ő is, mert megsérült az anyja méhében menekülése közben? A farizeusok beszéltek így róla, akiket a képmutatás miatt korholt, ők nevezték fattyúnak.”
Aki ilyesmire képes, az nem „Isten embere”, nem lelkész, nem keresztény, hanem egy aljas és gonosz ember, ha úgy tetszik: a Sátán szolgája, és köztörvényes bűnöző. Bartus László Fesz lesz című könyve minden oldalról bemutatja Németh Sándort, a magyar közélet egyik legsötétebb figuráját, aki egy egyház bőrébe bújva manipulálja és rombolja a politikai életet, a közéletet, aki több milliárdos vagyont halmozott fel az egyházi személyeknek járó adókedvezménnyel, aki bizniszegyházat birtokol és milliárdos profitok után nem fizetett adót, s aki nevére íratta a Hit Gyülekezete ATV-ben levő minimum kétmilliárdot érő üzletrészét. Németh Sándort, aki lelkésznek adta ki magát, azt hazudta, hogy teológiai végzettsége van. Szélhámos és csaló, aki mindig azt a politikai pártot támogatja, eladva a hívők lelkét, amelyik megvédi, fedezi a bűncselekményeit és anyagilag támogatja.
Bartus László a 79 oldalas mocsok után határozta el, hogy megírja a húsz évvel ezelőtt megjelent Fesz van című könyvének második részét. Arról, amit Németh Sándor tett, értesülnie kell a nyilvánosságnak, nem lehet, hogy egy bevett egyház vezetője a névtelenség mögé bújva morálisan és fizikailag próbálja megsemmisíteni azokat, akik az útjában állnak. Ha Németh nem lopja el az iratokat, és nem adja ki a 79 oldalas mocskolódást, soha nem derült volna ki róla, hogy egy hazug, szélhámos, tolvaj állelkész, aki még a saját gyülekezetét is meglopta. Önvédelem is volt ez, mert a Szenny után Németh Sándor már csak egyet tehet, ami felülmúlja az eddigi aljas tetteit: ha bérgyilkost küld az újságíróra. Bartus László a könyvében leírta, hogy nincsenek vitás ügyei, ellenségei, ha bármi történik vele, akkor a gyilkost vagy felbújtót Németh Sándor személyében keressék. Csak ő lehet a tettes, aki ezt a gyilkosságot a szívében már rég elkövette.
