Szeretnénk egy megkülönböztetést tenni, s elválasztani egymástól Netanjahut és Izraelt, ami azt jelenti, hogy aki támogatja Izraelt nem feltétlenül kell támogatnia Netanjahut is. Aki egyetért Izraellel, nem kell feltétlenül egyetértenie Netanjahuval is. Mi nem Netanjahu miatt támogatjuk Izraelt, mint Orbán, hanem Netanjahu ellenére.
Mi eddig is különbséget tettünk, ahogy különbséget tesznek Izraelben is. Netanjahu nem Izrael, nem azonos Izraellel, bármennyire is szeretné. Ahogy a másik fasiszta tanítvány, a Finkelstein-diák Orbán is szeretné, aki pedig nem azonos Magyarországgal. Ez nem így van.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a Hamasz elleni háború támogatóiként nem feltétlenül kell egyetértenünk Izrael első fasiszta miniszterelnökének bosszúhadjáratával, amely nem kicsit azt a célt szolgálja, hogy az október 7-i vérontás és túszejtés miatt viselt felelősségét elfeledtesse, hatalmát megtartsa, magát védelmezőnek mutassa, politikai hasznot húzzon belőle.
Mi nem keverjük össze a gyilkosokat és az áldozatokat, pontosan tudjuk, hogy a palesztin „ügy” mit jelent, a Hamasz micsoda, az antiszemita arab világ mi célból tartja nyomorban a palesztinokat Gázában, mi a „palesztin ügy” igazi célja, mi a számukra egyetlen lehetséges és elfogadható megoldás: Izrael állam megszüntetés és az összes zsidó elpusztítása. Ezért mi cseppet sem osztjuk a mű-, ál- és divatliberális antiszemita palesztinkodás álláspontját.
Ugyanakkor nem hunyunk szemet afölött, hogy Netanjahu éppen a palesztin-kártya révén igyekezett a hatalmát megtartani, azt a hamis látszatot keltve, hogy ő tudja megvédeni az országot a terrorizmustól, aminek éppen az ellenkezője igazolódott be.
Ezért cserébe kellett volna Izraelnek feladnia a demokratikus értékeit, államát, létrehozni az illiberális fasiszta Izraelt, azt a zsidó államot, ami olyan fasisztáknak, antiszemitáknak is megfelel, mint Orbán. A Hamasz barbár terrortámadása, mészárlása után Izrael egységbe forrt, s ebbe beletartozott Netanjahu elfogadása, a politikai ellentétek prolongálása is.
A terrortámadás és a háború óta eltelt idő azonban mindenképpen elegendő ahhoz, hogy mérleget vonjunk, elfogulatlanul megvizsgáljuk a tényeket, különösen Netanjahu legújabb kijelentése kapcsán, miszerint fokozni kívánják a Hamasz elleni támadást. Ez ellen semmi kifogásunk nem lenne, ha ez valóban precízen és célzottan a Hamasz ellen irányuló harcot jelentené, nem egy bosszúálló, vad és esztelen öldöklést, amely nem használ Izraelnek.
Nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy a Hamasz saját lakosságát élő pajzsként használja, nők, gyerekek, öregek, betegek, kórházak, óvodák és kórházak mögé bújnak, ami lehetetlenné teszi, hogy minden törekvés ellenére ne legyenek civil áldozatok. De ez nem azonos azzal, hogy nem látjuk a híres Moszad működését, hogy a támadások célzottan a Hamasz terroristái ellen irányuljanak, hanem tízezer számra ölnek válogatás nélkül.
Az október óta eltelt idő elégséges arra, hogy a terrorista tömegmészárlás okozta sokk és harag elmúljon, az agyat elöntő vér lecsillapodjon, és az indulatot felváltsa az ésszerűség. Ez nem azt jelenti, hogy a Hamasz terroristáival szemben a legkisebb engedményt kellene tenni, ellenkezőleg: az utolsó szálig felelősségre kell vonni és meg kell büntetni őket. De a civil lakosságot, nem lehet válogatás nélkül legyilkolni, függetlenül attól, mi van a fejében.
Nem lehet azon az alapon gyerekeket megölni, hogy terrorista lenne belőlük. Az sem elég magyarázat, hogy a Hamasz áldozta fel őket, mert lehiggadva Izraelnek túl kell járnia az eszükön, nem süllyedhet a szintjükre, nem sétálhat a csapdájukba, és nem ölheti halomra gyerekek tízezreit. Erre nem indok az sem, amit a Hamasz tett. Izrael elbizonytalanítja így saját támogatóit a világban, védhetetlenné teszi az antiszemita igaztalan támadásokat is.
Az amerikai elnök és az amerikai külügyminiszter figyelmeztetései nem alaptalanok, hogy Izrael gyengíti a támogatottságát a világban, ez Izraelnek nem használ. Ha ez megtörténik, akkor a Hamasz akkor is nyert, ha megölnek közülük sokakat, mert elhitetik a világgal a hazug narratívájukat és divattá teszik az antiszemitizmust az egész világban. A zsidóság helyzete és igazsága kerül veszélybe az egész világon.
Amikor ezt mondjuk, a legkisebb mértékben sem szeretnénk, ha Izrael a Hamasz elleni háborúját enyhítené, ellenezzük a tűzszünetet, amely az orosz háborúhoz hasonlóan csak a gyilkosok mentesítését és érdekeit szolgálja, hogy megússzák a tetteiket. De egyre inkább azt gondoljuk, hogy a nem célzott és nem körültekintő vérontás szakmailag és emberileg, de még hadászatilag is elfogadhatatlan, s ebben már Netanjahu politikai számításait látjuk.
Netanjahu nem enyhülő bosszúszomjas nyilatkozatai és hadvezetése, a lakosság uszítása szerintünk nem csupán a megfelelő választ, a terrorizmus felszámolását, az igazságot és Izrael biztonságát szolgálják, hanem Netanjahu eddigi számító és manipulatív politikájának folytatását, amivel már saját hatalmát akarja megtartani és az erős kezű ember mítoszát erősíteni, aki megvédi Izraelt, s egyedül alkalmas erre, holott október 7-én ez megbukott.
Ezért helyes lenne, ha Izrael támogatói és barátai különbséget tennének Netanjahu és Izrael között, meghúznák a határt, hogy mi az, ami Izrael érdeke, ami Izraelhez méltó, és miaz, ami egy antidemokratikus fasiszta vezető túlkapása, manipulációja, alkalmatlansága. A liberálisok Izrael-ellenes érzelmeinek egyik oka épp az, hogy Izrael meghasonul magával egy illiberális fasiszta miniszerelnökkel, s ezek az emberek a palesztin propaganda hálójába estek. Most pedig már látszik, hogy ez az ember uszít, tombol és szít gyűlöletet.
Szerény véleményünk szerint Izrael azzal vívta ki a világ tiszteletét, a világ zsidóságának támogatását, hogy nehéz helyzetben is demokratikus jogállam, emberséges és tisztességes tudott maradni. Felül tudott kerekedni az indulatain, az érzelmein, úgy védte meg magát, hogy nem engedett az ellenségnek sem, az ellenség javát szolgáló hasznos hülyéknek sem, nem dőlt be hazugságoknak, de megőrizte a méltóságát, nem süllyedt ellenségei szintjére.
Ha Izrael támogatói elvtelenül védelmezik Netanjahu esztelen bosszúhadjáratát, esztelen öldöklését, amivel saját politikai érdekeit szolgálja (ráadásul azért, hogy folytathassa Izrael fasizálását), nem tesznek különbséget Izrael és október 7-én megbukott vezetője között, akkor Izrael ellenségei, a világ antiszemitái malmára hajtják a vizet. Nekünk kell elítélni a bosszú inspirálta válogatás nélküli vérontást, különben az ellenség fegyverévé válik.
Miközben a Hamasz terroristáinak egy centi egérutat sem szabad adni, a háború nem érhet véget addig, amíg az izraeli túszokat ki nem szabadítják (hogyan lehet, hogy a Moszad nem talál a nyomukra?), s amíg a Hamaszt az utolsó szálig fel nem számolják, és támogatóikat meg nem büntetik, beleértve a pénzügyi támogatókat is. A híres Moszadot szeretnénk látni, ahogy egyenként vadássza le a terroristákat. Nem szőnyegbombázást, arra bárki képes.
Ahogy a holokauszt után a nácikat levadászták. Adolf Eichmant sem úgy fogták el, hogy lebombázták Argentinát. Ahogy a müncheni olimpián megölt sportolók gyilkosai nem tudtak elbújni a világ egyetlen szegletében sem, s mindegyiket likvidálták. Ezt szeretnénk látni, ezt a szakszerű, pontos, precíz munkát, nem a vérgőzös bosszút és válogatás nélküli öldöklést. Ez nem méltó Izraelhez. Mennyivel lesznek akkor különbek az ellenségeiknél?
Az izraeli lakosságnak és politikusoknak kellene megérteni, hogy a háború első szakasza lezárult. Netanjahu leszerepelt, felelősségre kell vonni, véget kell vetni a manipulációinak, és Izraelhez méltó módon újraszervezni az ország védelmét és a Hamasz elleni háborút. Ha népirtást követnek el Netanjahunak köszönhetően, meghasonulnak önmagukkal. A Hamasz győz, ha a világot elborítja az antiszemitizmus, ami ellen még védekezni sem lehet.
