Sikerült egy mondatba süríteni Orbán rendszerének kirekesztő, antidemokratikus, a szólás és vélemény szabadságát semmibe vevő doktrínáját.
A magyar külügyminisztérium vasárnapi közleménye szerint „a magyar érdekeket meg kell védeni, az országgal szembeni méltatlan támadásokkal szemben fel kell lépni, még akkor is, ha azt egy másik magyar állampolgár teszi külföldön.” Az állásfoglalást azzal kapcsolatban tették közzé, hogy a külügyminisztérium egy alkalmazottja, egy diplomata 600 kilométert utazott az Egyesült Államokban, hogy felszólalásával diszkreditálja a Berkeley-n előadó Magyar Bálintot, azaz nem az általa elmondottakhoz szóljon hozzá, hanem a megszólalót tüntesse fel előnytelen fényben. Magyarul: a külügyminisztérium megpróbált – SZDSZ-es múltjával és korábbi politikai megnyilvánulásainak felemlegetésével – elhitelteleníteni egy külföldön előadást tartó magyar állampolgárt.
A külügyminisztérium közleményének említett egyetlen mondatának elemzésével számos lényeges, a magyar kormány és a magyar külügyminisztérium munkájának színvonalát és alapvető irányát leleplező megfigyelés tehető. Kezdjük a tartalommal: a minisztérium szerint, ha magyar állampolgár külföldön a magyar kormány politikáját bírálja, (amire alkotmányos joga van) akkor vele szemben a „magyar érdekeket” meg kell védeni. Vagyis nem a kormány politikáját kell vele szemben védelmébe venni a bérdiplomatának, hanem az országot, amelyet – egyébként – nem ért támadás, hiszen annak csak kormánya volt a bírálat (és az sem a támadás) tárgya.
A külügyminisztérium egyetlen mondatában benne van Orbán Viktor rendszerének kirekesztő, antidemokratikus, a szólás és vélemény szabadságát semmibe vevő doktrínája. Ennek értelmében, aki a magyar kormányt bírálja – például ellenzéki, másként gondolkodó politikusként – az az ország érdekeit veszélyezteti, és méltatlan támadást hajt végre (az országgal szemben). Vele szemben jogosan lehet fellépni, és itt a hangsúly a fellépés szón van. Nem vitázni kell, hanem „fellépni”. A „fellépni” megengedhetővé teszi, hogy a kormányétól eltérő álláspontot képviselővel szemben nemtelen eszközökhöz nyúlhasson a külügyminisztérium.
Jelen esetben e fellépés a megszólaló emberi hitelességének megkérdőjelezése volt, személyét ért támadás, arra irányuló törekvés, hogy politikai hovatartozása és irányultsága miatt az általa mondottak tartalmát is kétségbe lehessen vonni. Ez a diktatúrákra jellemző „fellépés”. Nem vitatkozunk és nem érvelünk, hanem fellépünk a hivatalos állásponttal szemben más álláspontot, véleményt megfogalmazóval szemben. A fellépés elég tág fogalom, az elhiteltelenítés mellett a diktatúrák teljes skáláján működő rendszerekben az érintett személyek elleni, a Magyar Bálinttal szemben alkalmazottnál keményebb „fellépési” formákat is magába foglal.
Nevezetesen: – hogy csak a legismertebbeket soroljam fel – a véleménynyilvánítás lehetőségének korlátozása, szilencium, a szabad mozgás korlátozása, zsarolás, megfélemlítés, karaktergyilkosság, útlevél bevonása, előállítás, bebörtönzés, az országból való kitiltás, száműzés – jobb helyeken, például Orbán Viktor kebelbarátja Oroszországában – mérgezés, esetenként plutóniummal, a hídon, a lakásajtóban történő váratlan agyonlövés. Megnyugtató, hogy az orbáni puha diktatúrának még van hová fejlődnie.
A külügy közleményének egyetlen mondatában tehát sokkal több van, mint gondolnánk. Nézzük tovább: még akkor is fel kell lépni a kormányt bírálókkal szemben, ha e bírálatot „egy másik magyar állampolgár teszi külföldön.” Ennek elrejtett üzenete az, hogy a magyar kormányt nem csak a külföldi politikusok, zsurnaliszták bírálataival szemben kell megvédeni, hanem a magyar állampolgárok bírálatával szemben is, akik egyébként – a közlemény betűje szerint – nem a kormányt bírálják, amikor a kormányt bírálják, hanem az országot, és az sem nyújthat számukra védelmet, ha ezt – magyar állampolgárként (egyébként alkotmányos jogon) külföldön teszik. Az Orbán-rezsim külügyminisztérium által meghosszabbított keze oda is elér. A kérdés: van-e Szijjártó Péter külügyminisztériumában alkalmas hely plutónium tárolására, amire – hamarosan – égető szükség lehet a magyar érdekek védelmében a külföldön megnyilvánuló magyar állampolgárokkal szemben?
Csak úgy mellesleg hívnám fel a figyelmet az „egy másik magyar állampolgár” formulára. Ez mi a bánat? Mert, ha ez úgy állna a közleményben, hogy a kormányt bírálókkal szemben akkor is fel kell lépni külföldön is, ha a bírálatot magyar állampolgár „teszi”, akkor ezt értem, bár nem helyeslem. Mit jelent itt a „másik” állampolgár? Jó lenne erre mihamarabb magyarázatot kapni a tárcától, nehogy – nyilván alaptalanul – felmerüljön, hogy már van a magyar állampolgároknak egy másodrendű kategóriája, amelyet egyelőre csak a „másik” állampolgárnak hív a hivatalos Magyarország.
Az ilyen „másik” állampolgárok lehetnek azok, akik közül hármat Schilling Árpádot, Gulyás Mártont és Vágó Gábort már nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személlyé sikerült nyilvánítani. Magyar Bálint még nincs a listán. Jó lenne tudni, hogy a magyar-orosz nukleáris együttműködés kiterjed-e az ellenzéki és másként gondolkodó ellen bevethető taktikai atomfegyverek gyártására és cseréjére a két ország nemzetbiztonsági szervei között.
A közlemény egyetlen mondatának elemzését fejezzük be a magyar nyelvhasználat vizsgálatával. „A magyar érdekeket meg kell védeni, az országgal szembeni méltatlan támadásokkal szemben fel kell lépni, még akkor is, ha azt egy másik magyar állampolgár teszi külföldön.” Ez áll a közleményben, amennyiben az Index jól használja a copy space-t. Az első vesszőig rendben van. Viszont az „országgal szembeni méltatlan támadásokkal szemben fel kell lépni” már szúró fájdalmakat vált ki szív tájékán.
Akár meg is hasad a magyar ember szíve, ha ilyeneket olvas: „az országgal szembeni méltatlan támadásokkal szemben”. Magyarul talán így lenne: fel kell lépni az országot ért méltatlan támadások ellen. (Már ha lennének ilyenek) A „még akkor is, ha egy másik magyar állampolgár teszi külföldön” frázis esetében erősen ajánlott lenne ugyancsak magyarosítani egy kicsinység, mondjuk így: akkor is, ha azt magyar állampolgár külföldön követi el. (Mert, ha Magyarországon követi el, magától értetődik, hogy fellépünk ellene. Naná, majd nem!)
A fentiektől eltekintve, a magyar külpolitikával minden a legnagyobb rendben. Egy országgal sem ápolunk jó kapcsolatot a szövetségeseink és a fontos gazdasági partnereink közül. Az olyan országokat viszont stratégiai partnereinknek tartjuk, amelyek kiemelkedően rossz viszonyban vannak a szövetségeseinkkel és névleges barátainkkal, akiket viszont folyamatosan támadunk és bírálunk, amiért nem veszik tudomásul, hogy mindent rosszul, az emberek akarata ellen csinálnak, a szakadékba vezetik az Európai Uniót és a saját országukat, a megsemmisülés felé a kereszténységet, és közben nem tartják tiszteletben a magyar embereket, akik őket szintén nem. Ez a forradalmi külpolitikai stratégia – Szijjártó Péter érzékeny és kifinomult retorikájával párosulva – sikert sikerre halmoz a nemzetközi porondon és ma már minden eszközzel megvédendő hungarikummá lépett elő.
Zsebesi Zsolt
