A NER lényegéről szól az Operaház botránya, hogy a büfé bevétele miatt kettévágták a Carmina Burana előadását, s Ókovács főigazgató félórás szünetet rendelt el. Nem számít a mű, nem számít a darab, az előadás, a produkció íve és hatása, a büfé bevétele fontosabb.
Ez mindent elmond az Orbán-rendszerről és az értékrendjéről. A pénz, a zabálás, a natúr materialista szemlélet, a korlátolt bunkóság, a művészettel szembeni érzéketlenség elérte a magyar kultúra olyan szentélyeit is, mint az Operaház. A katarzisnál fontosabb a büfé.
Nincs ezen mit csodálkozni, ha az ország miniszterelnöke egy rasszista bunkó, aki nem jár kiállításra, koncertre és Operába, csak futballmeccsekre, köpködni a szotyolát. Ez a suttyó színvonal gyűrűzik lefelé, már Mészáros Lőrinc az érzelmi intelligencia mércéje.
Nem számít, ha Bogányi Tibor karmester nem hajlandó megtörni a művet a büfé miatt, van másik, aki belép helyette. Mindenki cserélhető, helyettesíthető, van elég csinovnyik, akivel bárkit pótolni lehet. Nem számít a művész, csak a büfé bevétele számít.
A karmestert cserélik le, aki védi a az előadást és a művet, nem a dilettáns főigazgatót, mert az a rendszer kinevezett embere, politikai komisszár. Az Operaházban. Ez is megérne egy operát.
Ilyen ember miért nem nyit kolbászsütőt a Margit-szigeten? Nem muszáj Operaházat vezetni. Aki a lángossütőt szereti, meg a pénzt számolni a büfében, az miért Operaházat igazgat, miért nem a városligeti fagyizót? Az Operaház nem a büfé miatt van.
De a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legszebb pillanata az a hazgság (mert mindig van valami ótvaros primitív hazugság), amikor a főigazgató ezek után úgy adja elő, mintha gondoskodni kellene a „közönség élelemhez és italhoz jutásáról”.
Ókovács úgy tesz, mintha éhezők ülnének a nézőtéren, akikről gondoskodni kellene. Nem a büfé forgalma és bevétele a fontos, az már szóba sem kerül, hanem az éhező nézők lettek az okai annak, hogy szétrombolják a darabot és az előadást. Meg kell menteni az éhezőket.
Majdnem Jézust játszik, aki a büfében szaporítja a kenyeret és a halat, hogy adni tudjon az éhező közönségnek. Ez a gusztustalan, ocsmány képmutatás és hazudozás az, amitől az is hányni kezd, aki nem eszik semmit a büfében.
Akkor lenne Magyarország valamire való ország, ha az összes Carmina Burana előadáson a közönség ülve maradna a helyén, nem menne ki a büfébe, hogy rohadjon rájuk az összes szendvics. Büdösödjön meg, hogy érezzék saját romlottságuk szagát.
