Ulf Kristersson svéd miniszterelnök elzárkózott attól, hogy Orbán színjátékában részt vegyen, ezért a svéd NATO-csatlakozás megszavazása előtt nem hajlandó Budapestre menni. Ez derült ki a brüsszeli csúcson Orbánnal tartott rövid megbeszélése alapján.
Orbán még nem adta fel, hogy eljátssza itt a kemény fiút, aki térdre kényszeríti a svéd miniszterelnököt, amire ő nagylelkűen megbocsát a semmiért, és utasítja 135 bátornak éppen nem nevezhető emberét, hogy szokás szerint parancsra nyomja meg a gombot.
Orbán nem tanult a mostani esetből, hogy az EU vezetői befejezték a játszadozást vele, nem asszisztálnak tovább a zsarolásaihoz. A svédek tudják, hogy a magyar parlament Orbán utasításait követi, Orbánnak pedig nem engednek, mert ő végül ultimátumot kap.
Amerika és a NATO többi tagországa nem fogja megengedni, hogy Orbán egyszemélyben megakadályozza Svédország NATO-csatlakozását, méghozzá az ellenség, az oroszok miatt, hogy gyengítse a NATO-t. Azt sem fogják megengedni, hogy csicskáztassa a svédeket.
Már az is felfogható egy nagy sallernek és kokinak, hogy a svéd miniszerelnök nem engedi meg, hogy Orbán olyan látszatot keltsen, mintha eddig oka lett volna az akadályoztatásra, s ő kimondatlanul is bocsánatot kérni és Orbán előtt megalázkodni megy Budapestre.
Maga a gondolat is felháborító, ami azt mutatja, hogy Orbán elveszítette a realitásérzékét, ilyen követelései csak pszichopatáknak lehet. Svédország megőrzi a normalitását, nem lesz Orbán játékszere. Ezért előbb-utóbb Orbánnak engednie kell, különben szankcionálják.
Orbán annak esélyét már régen elveszítette (köszönhetően magának, Kövérnek, Szijjártó Péternek és a lakájmédia minősíthetetlen talpasainak), hogy a svédek megkönyörüljenek rajta és gesztust tegyenek felé. Ahhoz túl sokat szemétkedtek velük szemben.
A svédeknek van méltóságuk, neki pedig nincs. Orbán itt is lábon lőtte magát.
Orbán tévesen játssza el azt a szerepet, hogy kényszerítik, mert az EU és a NATO tagjai nem az orosz állam kémei és ügynökei, ő pedig az, aki akként is viselkedik. A problémája az, hogy az EU és a NATO ellenségeként akarja a két szervezetet az uralma alá hajtani.
Ebből viszont nem lesz semmi, hanem az EU-csúcson elszenvedett súlyos és megalázó vereség, a hatalmas lepofozás után kinéz egy újabb hatalmas seggberúgás, koki, saller, nyakas és barack, ami után megint kénytelen lesz engedni, s a világ utált bohóca lenni.
Ha ezt el akarja kerülni, akkor egyetlen lehetősége van: kilép az EU-ból és a NATO-ból, és csatlakozik az orosz hordához, keleti diktátor barátaihoz, akik cseppet sem ilyen elnézőek és türelmesek vele szemben. Ez egyenlő lenne a teljes összeomlással, az öngyilkossággal.
Orbán addig hepciáskodik, hogy a végén még az európai szélsőjobboldal is elfordul tőle, s akkor már semmiféle kapcsolata nem marad Európában. Orbánon nem segítene az sem, ha esetleg Trump nyerne (ami egyáltalán nem biztos), mert ha egyszer valamit nem jól tesz, Trump lehúzza a rolót, ad neki egy gúnynevet, és az életben nem áll vele többet szóba.
Orbán túlértékelte magát, bedőlt saját propagandájának, túl messzire ment, s nem tud már visszafordulni. Ha nem kezd sürgős pávatáncba, még súlyosabb helyzetbe kerülhet. Putyin semmibe veszi, csak eszköznek használja. Visszasírja ő még a brüsszelieket és Sorost.
Illetve nem, mert egy nárcisztikus pszichopata soha nem ismeri el, hogy tévedett, azt sem, hogy vereséget szenvedett. Ő mindig győz, akkor is, ha veszít. Ápolóra lenne szükség.
