Orbán Viktor beszédeinek elemzése már régóta felkészült egészségügyi szakemberek hatáskörébe tartozó feladat, így a NER antiliberális janicsárképzőjének számító Mathias Corvinus Collegium tanévnyitóján mondott beszédét is csak az őt megillető helyre kell helyezni, a kukába. Magyarország sorsát illetően azonban egyetlen hazugságát érdemes kiemelni a sok közül, amely szerint a 21. század Ázsia százada lesz. Ostobaságokat állító professzorokat lehet találni minden hamis elmélet mögé, nevetséges, korlátolt professzorokkal Dunát lehet rekeszteni
Orbán Kelet és Ázsia miszifikálását nem másoktól vette, hanem e tekintetben is egyetlen kiindulópontjából, önmagából indult ki. A korlátlan hatalomra vágyó és a politikai váltógazdálkodást elutasító Orbán megértette azt, hogy az ő ambícióit a liberális demokratikus Nyugat nem támogatja, csak egy ideig tolerálja. Ezért első lépésként kiválasztotta a nyugati civilizáció, a felvilágosodás esküdt ellenségét, a katolikus egyházat, amely a liberalizmus (egyház és állam szétválasztásának) legfőbb kárvallottja, és annak ideológiáját, a politikai katolicizmust.
Ehhez a hamis kereszténységhez kötötte a nemzeti identitást, és Magyarországot visszavitte a középkori feudális gyökereihez. Ezzel önmagát a magyar nemzet letéteményesének, egyedül hiteles és a nemzetet megtestesítő képviselőjének tette. Azt a hazugságot állította a magyarok elé, hogy aki őt elutasítja, az a magyar keresztény nemzeti identitást, a magyar gyökereket és a magyar múltat utasítja el. Elhomályosította, hogy ez a hamis nemzeti identitás Magyarország nemzeti tragédiáinak legfőbb okozója, és Magyarország lassan száz éve szekularizált ország, lakói nem vallásosak.
Orbán ezzel 1100 év fejlődését utasította el, és visszatért a legsötétebb középkorba. A szerencsétlen, s ez ellen tiltakozni nem tudó reneszánsz Mátyás királyról elnevezett agymosóban, az elmondott beszédében, elszólta magát, hogy a nyugati politikusok szerint ő elmaradott nézeteket képvisel, „fejlődésbeli fáziskésésben van” (mintegy ezer évvel lemaradva). De szerinte ez csak egy alternatíva Európa számára. Ám Európának nem alternatíva a középkorba való visszatérés. Ahogy az is hazugság, hogy a középkori kereszténység Európa motorja, mert éppen a felvilágosodás, a liberalizmus adta az európai fejlődés alapját. Orbán ezt rombolná le, hogy visszatérjen Szent Ágostonhoz és Szent Istvánhoz (de csak ideológiailag, mert mint tolvajnak, neki kellene először levágni a kezét).
Európa helyett új geopolitikai támogatók után kellett néznie, ennek jegyében kezdte meg a „keleti nyitást”, először az oroszok, majd Kína felé. Ezért értékelődnek fel az olyan ostoba könyvek az ő szemében, amelyek Ázsiát tartják a jövő vezető kontinensének, s azt állítják, hogy a 21. század Ázsia százada lesz. Ha Orbán liberális demokrata maradt volna (amit kizárt hatalommániás, elnyomó és uralkodó természete, az ellentmondást nem tűrő nárcisztikus karaktere), s megelégszik egy liberális demokrata politikus karrierjének lehetőségével, akkor a demokráciát védő művek lennének a kedvencei.
A 21. század sem lesz Ázsia százada, ahogy a többi sem, mert Európát és Amerikát is a felvilágosodás, a liberális jogállam, a demokrácia és a szabadság tette naggyá, ez volt a fejlődésének motorja. Az ázsiai diktatúrák képtelenek megalapozott, szerves fejlődésre, elnyomásból nem lesz virágzó hatalom. Kína gazdasági és politikai ereje rendkívül törékeny, mert emberek kizsákmányálosából, elnyomásából, gyerekmunkából, egyébként pedig rendkívül alacsony színvonalú áruk tömegtermeléséből fakad. A Nyugattól ellopott és lekoppintott csúcstechnológia soha nem lesz vezető.
Kína gyarmatosító terjeszkedésének világos határai vannak. Az „Egy övezet, egy út” instabil és fejletlen országok becsapására és kifosztására épül, amire nem lehet világuralmat építeni. Orbánnak azért fontosak a kínaiak, mert ellensúlyt képeznek a demokratikus Nyugattal, Európával és Amerikával szemben, másrészt korrupciós üzletekkel pénzhez juthat, aminek nem feltétele a jogállami berendezkedés, mert Kína nem az egészséges jogállam működésétől várja a befektetések megtérülését és a hitelek visszafizetését, hanem diktatórikusabb módszereket használ.
Ezért a keleti nyitás kizárólag Orbán érdekeit szolgálja, az ázsiai diktatórikus nagyhatalmakkal való szoros viszony Magyarországnak nem érdeke, hanem veszélybe sodorja az országot. Ázsia nem lesz soha a világ vezető kontinense, Kína pedig főleg nem. Orbán viszont ehhez a téveszméhez kapcsolja Magyarország sorsát, amire soha senki nem hatalmazta fel. Nem döntött erről a magyar nép, sem egy legitim magyar parlament. Orbán egyszemélyes antiliberális érdekei taszítják Magyarországot primitív ázsiai diktatúrák karmai közé.
Ebből a szempontból volt csupán érdekes az orvosi esetnek számító beszéd, mert megmutatta, hogy milyen hazug elméletek alapján, hova vezeti ez a hazaáruló Magyarországot. Nem a Nyugathoz, hanem keleti, ázsiai kommunista és posztkommunista diktatúráknak szolgáltatja ki az országot. A magyarok a Nyugathoz akarnak tartozni, s ezen a tíz éves EU-ellenes propaganda és agymosás sem tudott változtatni. Sok emberben elhintették az antiliberális gyűlöletet, de azok mégis a liberális Nyugatot szeretik, mert nem gondolnak arra, hogy az éppen attól jó, amit Orbán megutáltat velük.
Annak elkerülhetetlenül vérengzés lesz a következménye, ha Orbán annyira eladósítja a kínai kommunista diktatúrának az országot, hogy Magyarország elveszíti az önrendelkezését, kínai gyarmat lesz, és a kínaiak kezdenek diktálni. Ez pedig elkerülhetetlen, mert ez a kínai terjeszkedés célja és módszere. Amilyen gyorsan távolodik Orbán a Nyugattól, olyan gyorsan és olyan mértékben lesz a kínai kommunista diktatúra foglya. A magyarok eltűrnek egy antiszemita magyar diktátort, mert azzal egyetértenek, de egy idegen, ázsiai hatalom uralmát nem fogják eltűrni.
Ezért Orbán a „keleti nyitással”, ami nem más, mint a nyugati, felvilágosodás utáni értékek, civilizáció és kultúra, jogállam és demokrácia tagadása, szükségképpen tragédiába taszítja az országot.
