Nem szeretnénk belemenni abba a vitába, hogy Wass Albert náci volt vagy nem, mert ennek megítélése egészen más követelmények alapján lehetséges egy tudományos dolgozatban, egy politikus szájában, mint egy szenvedélyes publicisztikában. Amiben senkinek nem lehet kétsége, hogy Wass Albert meggyőződéses szélsőjobboldali antiszemita volt, és ez éppen elég ahhoz, hogy a személye elfogadhatatlan legyen.
Ahhoz mindenképp, hogy Magyarország mindenkori miniszterelnöke ne tőle idézzen, éppen 1956 évfordulóján, amikor a vállaltan nyilasutód szélsőjobb a forradalmat úgy interpretálja, hogy a magyar nemzet kelt fel a zsidó ávósok ellen. Ha Orbán Viktor október 23-án azzal a Wass Albert idézettel kezdi a napot, és köszönti az ő népét, hogy „1956. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad”, akkor ezzel ő menthetetlenül ezzel az antiszemita értelmezéssel és a nyilasutód szélsőjobboldal világnézetével azonosul.
Ha Magyarországon egyszer valódi demokrácia lenne, akkor egy miniszterelnöknek, legyen az bárki, egy ilyen megnyilvánulás után azonnal le kellene mondania. S nem azért, mert a baloldal és a jobboldal „kommunistázó” és „nácizó” ellentétében ez a gesztus náciszimpatizáns megnyilvánulásnak minősül, hanem azért, mert az egyértelmű antiszemitizmus a politikai élet mindkét oldalán elfogadhatatlan. A Wass Albert ellen hozott romániai ítélet, amelyben háborús bűnösként elítélték, hemzseghetett eljárási hibáktól, de ilyen ítélet akkor sem születik mindenkiről. Például zsidómentőkről, vagy akik „legalább” nem tettek semmit, nem születtek ilyen ítéletek. Noha ebben a helyzetben a magyar lakosság nagy részének passzivitása is elfogadhatatlan volt. Nem minden országban volt ez így. Az is kifejezett valamit. De Wass még csak passzív sem volt.
Nem lehet mentség Orbán számára a tulok indulata, amely őt arra készteti, hogy mindent „csakazértis” tegyen. Ha nem tetszik a kisvasút, meghosszabbítja Lovasberényig, ha kell, ha nem. Ha valaki Wass Albertet – nem tudományos konferencián, hanem érzelmileg motivált politikai nyilatkozatban – nácinak nevezi, az nem ok arra, hogy egy antiszemitát idézzen egy miniszterelnök 1956 évfordulóján, amikor ennek ráadásul másodlagos jelentése is van. Ez antiszemitizmus. Orbán megnyilvánulása ebben a kontextusban antiszemita gesztus. Mi ezen nem lepődünk meg, mert mi Orbánt a rendszere ideológiája alapján is sunyi antiszemitának tartjuk, és ebbéli meggyőződésünket senki nem fogja megingatni.
Annál is inkább, mert Orbán jól megválogatja az ilyen üzeneteket, és azok önmagukon túlmutatnak. Ha ő Wass Albertet piedesztálra emelte, akkor az ügy ezzel itt nem ért véget. Jönnek a Wass Albert-szobrok, jön a milliárdos költségvetésű Wass Albert-év, Wass Albert kutatóközpont, jönnek az utcák, a terek, és mindez azt a célt szolgálja, hogy Magyarországon a „szellemi életteret” kitágítsa: elfogadhatóvá tegye a magyar „keresztény” gondolkodás számára Wass Albert anitiszemitizmusának befogadását. Wass Albert antiszemitizmusa vállalható minta lesz. Wass tudományos értelemben még nem náci, antiszemitizmusa pedig a „keresztény” és a „magyar” fogalmával lesz azonos. Mint Orbán egész rendszere, amely a horthyzmus keresztény-nemzeti identitására épül: magyar az, aki keresztény, keresztény az, aki nem zsidó.
Az illiberalizmus libálisellenesség, abban a szélsőjobbos értelemben, hogy a liberalizmus zsidó ideológia, éppen a „kereszténységgel” szemben. Az illiberalizmus tehát antiszemita ideológia. Államformája pedig a fasizmus, miután felszámolja a liberális jogállamot. Ezért Orbán Viktor rendszere, és ő maga is, antiszmita és fasiszta. Tudósokra bízzuk, hogy kimagyarázzák, hogy ez együtt miért nem náci.
