Alapos csúsztatással próbálta leplezni Orbán, hogy immár nyíltan is a szélsőjobboldali, rasszista, antiszemita, nacionalista és irredenta futballhuligánok szintjén áll és nyílt közösséget vállal velük. Miután Dzsudzsák Balázs búcsúmeccsén Nagy-Magyarországot ábrázoló sálat viselt, a szomszédos országok egy része pedig tiltakozott emiatt, ezt posztolta: „A foci nem politika. Ne lássunk bele olyat, ami nincs. A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek!”
Először is, a magyar válogatott nem minden magyar csapata, mióta Orbán Viktor kisajátította és saját rendszere propagandájára és politikai céljaira használja a magyar futballt, nekünk például ez a magyar válogatott nem a csapatunk. Mi Brazíliának, Argentinának és az olaszoknak szurkolunk. Mi az Orbán-rendszert szolgáló magyar válogatott minden meccsén az ellenfélnek szurkolunk. A magyar válogatottnak való szurkolás egyelőre nem kötelező, sem a határon belül, sem a határon kívül. Ez még elvárás sem lehet, ez minden ember lelkiismereti szabadságának része.
De attól, hogy mi Braziliának szurkolunk, nem rajzoljuk át sem a brazil, sem az amerikai, sem a magyar térképet, ahogy senki nem teszi ezt, ha más nemzetek válogatottjának szurkol, mint ahol él. Bárki szurkolhat egy másik ország, vagy akár több ország csapatának, attól nem rajzolja át az ország politikai térképét, nem változtatja meg az államok határait. Ha Magyarország miniszterelnöke jelenik meg olyan szurkolói sállal, amelyen Magyarország államhatára magában foglalja a határon túli magyarok lakta területeket, más országok területeit is, az irredentizmus és revizionizmus.
Egy játékos szívét normális esetben a nemzeti himnusz, az ország címere és a nemzeti színek dobogtatják meg. Ebből a célból készülnek szurkolói sálak. Ha ezeken a sálakon az elvesztett magyar területek Magyarország részeként jelennek meg, az politika. Azt feltételezi, hogy a játékosokat ez a politikai cél is motiválja, illetve a futballcsapatot is ezeknek a politikai céloknak a szolgálatába állítják. Ha az ország miniszterelnöke hord ilyen sálat, azzal kifejezi a területi igényeit, és azt a vágyat, hogy a nemzeti válogatott egy olyan országot képviseljen, amelynek ezek az államhatárai.
Az érzelmi azonosulás és kötődés nem egyenlő az országhatárokkal. Lehetnek nemzeti kisebbségeknek érzelmi kötődései az anyaországhoz, de ez a kötődés nem lehet azonos az országhatárok megváltoztatására vonatkozó vágyakkal, mert akkor az már nem egy érzelmi kötődés csupán, hanem politikai akarat és nacionalista állami cél. Orbán csúsztatásának lényege, hogy az érzelmi kötődést, ami a határon túli magyarok érezhethetnek a magyar válogatott felé, összekeveri az államhatárok megváltoztatására vonatkozó igénnyel, mert Magyarország állami határait kiterjeszti.
Ha ez nem szándékos, akkor egy miniszterelnök esetében végtelenül nagy suttyóság és bunkóság, diplomáciai érzéketlenség és botrány. Ilyen ember alkalmatlan a miniszterelnöki posztra. Olyan ember esetében azonban, mint Orbán, ez nem csupán butaság és diplomáciai érzéketlenség, hanem nyílt provokáció a szomszédos országoknak, és egyértelmű belpolitikai üzenet az irredenta és nacionalista szélsőjobboldalnak. Nyílt meghirdetése egy politikai célnak, az elveszített területek visszaszerzésének. Ez területi igényeket kifejező, nyíltan revizonista politikai állásfoglalás.
A helyzetet súlyosbítja, hogy Ukrajnában háború zajlik, miután Orbán politikai és katonai szövetségese, Oroszország megtámadta a szomszédos független országot, hogy területeket raboljon el tőle. A háború a Putyin képzeletbeli szurkolói sálján levő országhatárokért zajlik. Putyin pedig alig burkoltan felszólította Lengyelországot, Magyarországot és Romániát, hogy fogalmazza meg a területi igényeit Ukrajnával szemben. Ezt a románok és a lengyelek egyértelműen visszautasították, csak Magyarország nem utasította vissza, hogy területi követelései lennének Ukrajnával szemben.
Ukrajna teljesen jogosan behívatta a magyar nagykövetet, miután a magyar miniszterelnök egy olyan szurkolói sálban jelent meg, amelyen az Ukrajna részét képező Kárpátalja Magyarországhoz van csatolva. A román külügy is érzékenyen reagált és visszautasította a provokációt. Mindenki ért belőle, hogy Orbán kettős nyelven beszél és kettős játékot játszik. Azt mondja, nem kell semmit belelátni a gesztusába, míg akiknek az üzenet szól, azok pontosan tudják, hogy Orbán ezt csak taktikai szempontból mondja a szomszédos országoknak, de valójában ezt gondolja, ezt üzeni.
Szlovákia nem reagált, a horvát államfő azt mondta, hogy „ami a Horvátországgal szembeni területi igényeket illeti, bárki, így Magyarország részéről is, ezek abszolút elfogadhatatlanok, számunkra ez nem opció”. Máskülönben pedig nevetségesnek tartotta az egészet. A horvát politikus szerint Orbánt csak annyiban érdekli Horvátország, hogy nyáron egy hónapot hajózgasson az Adrián. Ez az elképzelhető legnagyobb politikai vakság, mert Orbán hajózhatna még sok helyen, de azért jár ide, mert lélekben birtokba veszi ezeket a területeket, amelyeket bejár.
Orbánnak Putyin olyan, mint Horthynak volt Hitler. Orbán azért (is) támogatja az orosz terrorállam területszerző háborúját, mert azt reméli tőle, hogy felboríthatja a status quo-t, s visszakaphatja Putyintól a Trianonban elveszített magyar területeket. Orbán enélkül is egy közép-európai birodalomban gondolkozik, amelyben a határok megváltoztatása nélkül is a magyar felsőbbrendűség és a magyar dominancia érvényesül, miután Orbán bábkormányokat állít ezen országok (beleértve a Balkánt is) élére, és a nyugatellenes háborújának támogatására használja fel őket.
Erre használja fel a határon túli magyar kisebbségeket is, ezért próbálja magyar állami pénzekből felvásárolni a magyar területeket, épületeket és cégeket. Ezért fektet be, épít gazdasági hatalmat, amit politikai hatalommá alakíthat. De életben tartja a katonai opciót is, részben az orosz hadseregben reménykedve (amelynek még rendes ruhája sincs), részben ezért toboroz magyar hadsereget és építi a magyar haderőt. Egy nacionalista, irredenta, fasiszta politikai kalandor újabb ámokfutását látjuk. Erről szól a szurkolói sál, nem a futballról.
Ui.: Azóta Szlovákia is reagált.
