Orbán Viktor olyan kijelentést tett a Parlamentben a Magyar Honvédség új parancsnokának beiktatása alkalmából, amely először veti fel annak gondolatát, hogy esetleg kész távozni a NATO-ból is. Arról beszélt, hogy „a magyar hadseregnek elrettentő erővel kell bírnia”, mert Magyarországnak kell megvédenie saját magát. Ez felveti annak kérdését, hogy már nem a NATO közös védelmében gondolkodik? A NATO tagság önmagában védelmet jelent és „elrettentő erővel” bír.
Orbán már jó ideje fejleszti a hadsereget, és láthatóan arra a feladatra akarja felkészíteni, hogy Magyarország önmaga is képes legyen megvédeni magát, ne függjön a NATO védelmétől és ne kelljen megfelelni a NATO-tagsággal járó egyéb követelményektől. Nemcsak az Európai Unió, hanem a NATO is egy értékközösség, mely értékeket Orbán nemcsak nem vall, hanem egyenesen tagad. Egyre inkább nehezére esik megfelelni az uniós és a NATO-elvárásoknak, ahogy erősödnek a kapcsolatai Kínával és Putyinnal.
A NATO-n belül a magyar hadsereg a szövetségi rendszeren belüli feladatokra készült. A védelmet pedig a transzatlanti katonai szövetséghez való tartozás garantálta. Ez részben nagyobb biztonságot is jelent, mint egy Magyarország által felállított nemzeti hadsereg, másrészt gazdaságosabb is volt, mert nem egyedül kellett alkalmassá tenni a hadsereget az ország védelmére. A NATO-n belül megoszlanak a költségek és a feladatok. Nem minden hadseregnek kell rendelkeznie mindennel.
Az látszik, hogy Orbán Közép-Európa vezető „hatalmává” akarja tenni Magyarországot, és ehhez megfelelő haderőt is épít. A parlamentben arról beszélt, hogy a hadsereget be kell illeszteni a magyar társadalomba, ami tartalmilag az ország militarizálását jelenti: megjelentek a katonák a fontos cégeknél, a kórházakban, az utcán, aminek nem a védelem volt a funkciója, hanem polgári intézmények katonai irányítás alá helyezése, és a lakosság megfélemlítése. Mi szükség lenne gépfegyveres járőrökre, csőre töltött géppisztolyokra, és járőröző katonákra, akik a ravaszon tartják az ujjukat az utcán? Csakis a lakosság megfélemlítése. Mint egy rendes fasiszta diktatúrában.
Különösen a terjeszkedő Kínával való szoros együttműködés elvezethet a nyugati szövetségi rendszerekből való szükségszerű kilépéshez, mert a kettő összeegyeztethetetlen lesz. Ha Kínának olyan mértékben eladósítja Magyarországot, mint amivel a Budapest-Belgrád vasútvonallal és a Fudan egyetemmel készül (ami talán csak a kezdet), nem marad Orbánnak mozgástere és teljesen kiszolgáltatott lesz a kínai fenyegetésnek. Az EU-ból ugyanúgy kikerülhet, mint a Néppártból, és ezek szerint a NATO-ból is.
Arról már nem beszélve, hogy Orbán horthysta hagyományainak megfelelően játszik a gondolattal a trianoni határok megszüntetésével, ezért a magyar fegyverkezés lehet egy revíziós politika része is. Orbán azt mondta: „Itt többször beavatkoztak kéretlen, erős önjelöltek, és az eredmény kivétel nélkül katasztrofális lett hazánkra és a térségre nézve.” Tegyük hozzá, hogy ez mindig a hozzá hasonló felelőtlen politikusok ténykedésének következménye volt, a legújabb beavatkozót, Kínát pedig most ő hozza be.
A helyzet hasonló ahhoz, amikor Trump hívei azt hangoztatták, hogy Trump a „béke” embere, mert elnöksége 4 éve alatt nem viselt háborút. Trump és a „béke” két külön fogalom, háborút pedig kizárólag azért nem viselt, mert Amerika ellenségei mind a barátai voltak. Akikkel háborúzhatott volna, azokkal baráti viszonyt ápolt, amivel sokat tett a világ romlása érdekében, Amerika szövetségeseit pedig katonailag nem támadta meg.
Magyarország ellenségei is Orbán barátai. Minden olyan ország, nagyhatalom, amely diktatúrára épül és terjeszkedik, Magyarországnak ellensége. Még maga Orbán is az, mert Magyarország érdeke a demokratikus jogállamiság, a törvényuralom, a társadalmi szabadság, a szabad civil élet, szabad piacgazdaság és az emberi jogok tiszteletben tartása. Aki ezt támadja, az a világ és Magyarország ellensége is.
Orbán azért is gondolhatja, hogy nincs szüksége a NATO-ra, mert akiktől a NATO megvédhetné, azok a keleti barátai, akiket ő maga enged és hív be az országba. Az orosz és a kínai érdekeket olyan mértékben szolgálja ki, hogy nincs szükség katonai megszállásra, Magyarország ezek gyarmatai lesznek, az Orbán-rezsim pedig egy bábkormány, amely ezek védelme alatt fosztogatja saját népét. A Nyugat támadására nem kell számítani, az oroszok és a kínaiak pedig már a spájzban vannak.
