Orbán végighazudta a „A magyar függetlenség napja” című propagandarendezvényt, ahol meghamisította a közelmúlt történelmét. Úgy állította be a kommunista rendszer összeomlását, mintha azt a közép-európai népek, főképpen a magyarok vívták volna ki, és az ő elnyomó, diktatórikus, fasiszta rendszere, amely megdöntötte a magyar szabadságot, annak folytatója és örököse lenne. Orbán többes szám első személyben mondta, hogy „legyőztük” a szovjeteket, mintha annak is ő lett volna a vezetője, mintha bármi köze lett volna ahhoz, hogy kivonultak az oroszok.
Orbán azt hazudta, hogy „a szabadság nem beköszöntött, hanem kivívtuk, a kommunizmus nem megdőlt, hanem megdöntöttük, a berlini fal nem leomlott, hanem ledöntöttük, a szovjetek nem kimentek, hanem kiszorítottuk őket”. Ezzel szemben a valóság az, hogy Orbán és a magyar nép nem döntött meg semmit, hanem a Szovjetunióban zajló belső folyamatoknak, a Peresztrojkának köszönhetően a Szovjetunió omlott össze. Nem azért, mert a szocialista országok megdöntötték volna. A Szovjetunióban zajló belső reformok vezettek el a szocialista rendszer összeomlásához.
Orbán nem vívott ki semmit, nem döntött meg semmit. Magyarországon is az állampárt bontotta le a kommunista rendszert, és nyitott utat a demokratikus átalakulás felé. A berlini falat sem Orbán döntötte le, hanem Horn Gyula, a pártállam külügyminisztere nyitotta meg a határt és tette lehetővé a két német állam egyesülését. A szovjeteket nem szorította ki senki, hanem maguktól kimentek, méghozzá a reformkommunista pártállami vezetőkkel való megegyezés alapján. Orbánnak ehhez semmi köze nem volt. Ez felülről vezérelt átalakulás volt, amelyben ő a paprikajancsi szerepét játszotta. A magyaroknak ölébe hullott a szabadság, amit nem is tudtak később megvédeni, és Orbán elvette tőlük.
Orbán legocsmányabb hazugsága, amikor azt mondta, „ma is ugyanazok vagyunk, akik voltunk, Európa utolsó, máig élő szabadságharcosai”. Mondja ezt az a diktátor, aki a kommunista rendszer összeomlása után a magyarok ölébe hullott szabdságot 2010-ben egy államcsínnyel felszámolta, eltörölte a demokratikus jogállami Alkotmányt, felszámolta az alkotmányosságot, és egy diktatúrát vezetett be, amit szeretne kiterjeszteni egész Európára. Amit Orbán európai „szabadságharcnak” nevez, az a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság ellen indított fasiszta támadás.
Orbán nemcsak az 1989-ben elnyert magyar szabadságot, hanem a II. világháború után létrejött európai demokratikus rendet és szabadságot számolná fel. Magyarországon nincs ma már egyetlen szabadságharcos sem, mert ha lenne, felvenné a harcot Orbán diktatúrájával szemben. Alattvalók vannak, de azok sokan. Orbán nem szabadságharcos, hanem a szabadság eltiprója, egy zsarnok, fasiszta diktátor.
Orbán ezzel a beszédével háborút hirdetett Európa, az európai szabadság, az európai demokrácia és a jogállamiság ellen is. Európa „felszabadítását” hirdette meg az alkotmányos jogállamiság alól. Orbán a közös európai értékek Uniója helyett a nemzetállamokra szabdalt Európát hirdette meg, melyben a NER-hez hasonló nacionalista, fasiszta diktatúrák megvétózhatják az EU demokratikus értékeit. Orbán azt mondta, hogy Európát „nekünk kell megjavítani, átalakítani és visszavezetni a helyes, egykor sikeres ösvényre”, ami a fasizmus és a nácizmus ösvénye. Ez hadüzenet a szabadság és a demokrácia, a szabad és demokratikus Európa elen. Ha Orbánnak nem tetszik a demokrácia és a jogállamiság, akkor szabadon kiléphet, ahogy Magyarország szabadon lépett be.
Az európai demokráciák elkövették azt a hibát, hogy bevették maguk közé a posztkommunista, nacionalista hagyományokkal rendelkező, a demokráciát csak hírből ismerő országokat, amelyek közül Hitler egykori szövetségese, a horthyzmust feltámasztó Magyarország hadat üzen a demokratikus Európának. Orbán akarja megmondani, hogy Európa milyen úton járjon, erre a gázszerelő strómanja nevével fémjelzett, korrupt, kleptokrata, fasiszta maffiállamát ajánlja, amely felszámolta a jogállamot, megszüntette a demokráciát és a szabadságot, naponta tapossa az emberi jogokat.
Mivel az Európai Parlament követeli a jogállamiság kritériumának alkalmazását Orbánnal szemben, ezért Orbán primitív támadást intézett az Európai Parlament ellen, amit zsákutcának nevezett. Azt javasolta, hogy az Európai Parlamentbe a nemzeti parlamentek küldjenek képviselőket. Orbánnak nem tetszik, hogy a Momentum, a DK, a magyar ellenzéki pártok európai képviselői szabadon tevékenykedhetnek az Európai Parlamentben, nem úgy, mint a Kossuth téren, ahol egy bajúszos házmester bünteti és a fegyvereseivel fenyegetik őket.
Orbán azt szeretné, hacsak a Fidesz küldhetne képviselőket az Európai Parlamentbe. Ő beszél parlamentarizmusról, amikor Magyarországon valódi parlament sincs, amit Magyarországon annak neveznek, az nyomokban sem úgy működik, ahogy egy nemzeti parlament. Európának meg kellene végre értenie, hogy bármilyen kicsi ország Magyarország, és Európához képest bármilyen kicsi és jelentéktelen Orbán, kevés kovász megposhasztja az egész tésztát. Tíz éve tart az EU válsága, hogy ezt a fasiszta zsarnokot nem tudják se korlátozni, se kidobni. Ez a válság, semmi más.
De ez éppen elég, mert Orbán az oroszokkal és a kínaiakkal a háttérben, Közép-Európa és a Balkán szisztematikus fasizálásával egy potenciális Hitler Európában. Felhasználva a világ bajait, mint a járvány, a menekültválság, a népvándorlás, feltüzelheti és felerősítheti az európai szélsőjobboldalt, amely a náci populizmussal és propagandával veszélyt jelent az európai szabadságra, a jogállami demokráciára. Orbán miközben képmutatóan hízeleg Európa politikusainak, a hátuk mögött folyamatosan háborút hirdet az Európai Unió, a szabadság és a jogállamiság ellen.
