Rendkívül álnok és hamis az Orbán-rezsim kommunikációja az oroszoktól átvett kárpátaljai ukrán hadifoglyok ügyében. Szijjártó is felmondta a propagandagyár szövegét, hogy “ők szabad emberek, Magyarországon szabadon mozognak, ki és be is. Hogy melyikük hova megy, vagy hová nem megy, arról nekem nincs információm és nem is kell, hogy legyen”. Csakhogy ez nem így van, mert az ukrán hadifoglyok ukrán katonák. A nemzetközi jog szerint nem csinálhatnak belőlük katonaszökevényeket. Azt csak Móricka hiszi, hogy ezt megteheti. De itt szándékos provokáció zajlik.
Mivel Szijjártó beismerte, hogy a kárpátaljai ukrán hadifoglyokat a magyar kormány tudtával adták át az oroszok Magyarországnak, ezért az akcióért a magyar kormány felel. Értesíteniük kellett volna Ukrajnát az akció előtt, majd az átvett 11 ukrán katonát át kellett volna adniuk Ukrajnának. Ezek az emberek nem civilek, hanem katonák, az ukrán hadsereghez tartoznak. Ők hadifoglyok voltak, akiket az oroszok harmadik országnak adtak át. Ebben az esetben Magyarországon vagy hadifoglyok, akiket a magyar kormány őriz, vagy szabadultak, de akkor át kell adni Ukrajnának őket.
Orbán azonban úgy tesz, mintha szabadon engedhetné azokat a hadifoglyokat, akiket átvett. Sőt, ennél súlyosabb a helyzet, mert elmondásuk szerint egyeseknek menekültstátuszt adtak, amivel segítették őket a szökésben. Orbán katonaszökevényt csinált a kárpátaljai ukrán katonákból, segédkezet nyújtott nekik a szökéshez, amiért hadbíróság elé kellene állniuk. Orbánnak nincs joga az átvett hadifoglyokat szélnek ereszteni. A nemzetközi jog szerint, ha átvette őket, felel értük, és köteles átadni őket saját hazájuknak.
Természetesen, nem tévedésről vagy naivitásról van szó. Orbán ezzel azt üzeni, hogy a kárpátaljai magyar származású ukrán katonák nem kötelesek védeni a hazájukat. Nem kötelesek az ukrán államnak engedelmeskedni, mert ők magyarok, és Magyarországhoz tartoznak. Orbán ezzel elvitatja Ukrajna jogát a kárpátaljai magyarok és Kárpátalja fölött. Kivonta a kárpátaljaiakat az ukrán állam fennhatósága és joghatósága alól. Ezzel kijelentette, hogy Kárpátalja Magyarország része. Ez nyílt hadüzenet a „békepárti” Orbán-rezsimtől Ukrajnának.
A kérdés az, hogy az ukránok mikor mondják ki, hogy mit jelent az Orbán-rezsim provokációja. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió tagállamáról és NATO-tagállamról van szó, rendkívül kényes a helyzet, amit Orbán teremtett, de ő ezeket szereti, mint diktátor elődei. Arra számít, hogy emiatt Ukrajna nem tehet semmit, vagy ha bármit tesz, akkor Ukrajnát lehet felelőssé tenni. Az ukrán kormány nyilván nem akar háborút indítani egy NATO-tagállam ellen, mert a NATO támogatja, és akkor a NATO-nak meg kellene védenie az oroszpárti és nyugatellenes Magyarországot.
Orbán gondolhatja, hogy sakk-mattot adott az ukránoknak, akik kénytelenek eltűrni, hogy ukrán katonákat megszöktet az oroszok segítségével a frontról, de ennek hosszútávon rossz vége lesz. Az ukránok nem fogják ezt lenyelni, az EU és a NATO is látja, milyen piszkos játékot űz Orbán. Magyarország ezért drága árat fog fizetni. Ha az ukránok a megszöktetett ukrán katonák miatt leállítják a rajtuk keresztül haladó Barátság-vezetéket, csak úgy barátságból, akkor az még nem háború, de a magyaroknak annyi.
Ha megtennék, hogy a magyarok vegyék észre, milyen mocskos játékot űz a nevükben Orbán, egy szót sem szólhatnának. Ez nem a kárpátaljai magyarokért van és nem az ő érdeküket szolgálja. Ez leginkább Magyarországnak és a kárpátaljai magyaroknak árt. Ha az ukránok most egy nagyobb cél érdekében benyelik a katonaszöktetést, abban biztosak lehetnek a magyarok, hogy nem felejtik el azt az aljasságot, ami mögötte van, az oroszokkal összejátszva. Ez a területi igény nyílt bejelentése, ez Ukrajna megtámadása. Orbán várja az alkalmat a bevonulásra Kárpátaljára.
Ezért Orbán és a magyarok egyszer lakolni fognak. Ezt nem fogják lenyelni az ukránok. És igazuk van. A kárpátaljaiak is megköszönhetik Orbánnak, amit ezért kapnak, mert rajtuk fognak bosszút állni. De Orbánt ez a legkevésbé sem érdekli, hanem örül neki, mert azzal fenntarthatja az ellenséges viszonyt, és a magyarországi magyarokat hergelheti a nacionalizmussal. Borzalmas vége lesz ennek. A magyar tragédiákat, beleértve Trianont is, a háborús veszteségeket és a megszállásokat is, mindig ez a magatartás okozta, és mindig ráfizettek. Most sem lesz másképp, és megérdemlik.
