Orbán meghozta azokat az intézkedéseket, amelyeket hónapokkal ezelőtt kellett volna, talán nem is lett volna szükség akkor még ilyen szigorra, de mindezzel elkésett. Sok magyar embernek nem kellett volna meghalnia, ha Magyarország kormánya időben megteszi a szükséges intézkedéseket. Nemcsak elmulasztottak alapvető korlátozásokat, hanem a futballmeccsek nézőterének megnyitásával előidézték és segítették a járvány terjedését. Orbán esztelen futballmániája már nemcsak a közpénz szempontjából súlyos veszteség, hanem nyilvánvalóan emberéleteket követelt. Azoknak az embereknek a haláláért, akik ennek hatásaként haltak meg, személyesen Orbán Viktor a felelős.
Erre a mostani lépésre azért van szükség, mert szabadon engedték a vírust, elveszítették a kontrollt, és nem hoztak megszorító intézkedéseket. Egy világjárvány idején magyarország miniszterelnöke nem tette meg a szükséges lépéseket, sőt felelőtlenségével előidézte a járvány terjedésének felgyorsulását. Emberéletek elvesztéséért felelős. Ha időben intézkedbek, ha nem hagyják magára az országot, nem mutatnak rossz példát, és a viselkedésükkel nem keltenek olyan látszatot, mintha elmúlt volna a veszély, vagy azt nem kell komolyan venni, akkor az ország nagy része nem betegedett volna meg, és nem hunytak volna el sokan.
A magyar egészségügy abba a helyzetbe jutott, hogy nem tudja ellátni a betegeket, képtelen uralni a helyzetet. A helyzet egyre rosszabb, mert a vírus exponenciálisan terjed, és a magyar kormánynak fogalma sincs arról, hogy kik, hányan fertőződtek meg, hol milyen a vírusfertőzés mértéke és sebessége. Ebből csak a kórházba kerülő súlyos esetek és az elhalálozottak számából következtethetnek. Magyarország súlyosan fertőzött hely, ahol a miniszterelnök azt képzelte, hogy elég a süket szövegelés, a műparaszt duma, a populista megnyilvánulások, hogy „nehéz lesz”, meg „lesznek halottak”, de semmit nem tett ennek megfékezésére, ellenkezőleg.
Egész nyáron nem tettek semmit, nem készültek fel. Nyaralgattak, yachtoztak, repülgettek, olyanok voltak, mint a tücsök, aki végighegedülte a nyarat, és nem készült a télre. Ősszel megjelentek az első jelek, elindultak az első fertőzések, amelyekből már tudni lehetett, hogy ennek katasztrófa lesz a vége, ha nem intézkednek. Orbán elhárított minden erre irányuló kérdést, csak a futballmeccsek érdekelték, a válogatott, a Fradi meccsei, ezért nem szigorítottak. A gazdaságra hivatkozott, de ennek semmi köze a gazdasághoz. Most viszont a gazdaság is súlyos veszteségeket szenved el miatta, mert túl későn lépett, emiatt drasztikus intézkedésekre kényszerült, ami felkészületlenül, váratlanul érte a lakosságot.
Akkor kezdtek el intézkedni, amikor elszabadult a vírus és már a fél kormány elkapta, az egészségügy, a kórházak összeomlás előtt állnak, a fertőzések és a halálozások száma naponta csúcsokat dönt. Jogállamban ezért egy kormánynak azonnal le kell mondania és távoznia kell. Diktatúrákra, mint a milyen Magyarország, ez nem vonatkozik, mert a diktátor azt csinálhat, amit akar, nem felel semmiért. Ahogy a beosztottai sem, mint például a tisztifőrorvos székét bitorló nő, Müller Cecília, akit Nyunyókának nevez a magyar közbeszéd, és nagyjából ez a név le is fedi a szakértelmét, a ténykedését és a felelősségét.
Müller Cecíliának nem egy kormányt kell kiszolgálnia, hanem a közegészségügyet kell szolgálnia. Neki kell megmondania egy miniszterelnöknek, hogy mit csináljon, nem fordítva. Neki kötelessége és felelőssége lett volna figyelmeztetni Orbánt és a magyar kormányt, hogy ez hova vezet. Konfrontálnia kellett volna az emberek életének megmentése miatt a ministerelnökkel is, nem pedig hülyeségeket karattyolni a televízióban. Müller Cecília, aki a politikai hatalom csicskása, felelős azért, ami történt, mert nem adott vészjelzéseket és nem figyelmeztetett. Nem szentté avatást és kitüntetéseket érdemel, hanem börtönt, méghozzá Orbánnal együtt. Egy világjárványt engedtek szabadon, se emberek életébe került.
Müller Cecília hazudik, hogy nem lehetett volna megállítani a járványt, amit jó bizonyít, hogy tavasszal megállították. Most viszont elmulasztották a legalapvetőbb védekezést. Jogállamokban az emiatt elhunytak családjai kártérítési pert indítanak a kormány, a miniszterelnök és a tisztifőorvos ellen. A magyarok ezt nem tehetik meg, mert nekik a liberális jogállam, az alkotmányosság, amely ezt lehetővé tenné, nem számít, nekik az nem fontos. A magyarok szerint a liberális demokrácia nem fontos, „az elvont alkotmányjogi kérdések”, nem érdeklik őket. Ezért nemcsak kifosztják, de hagyják is meghalni őket. Természetesen a „keresztény” és „nemzeti” kormány, mint bűnszervezet.