Ha lenne Magyarországon sajtó, naponta szedné ízekre Orbán sületlenségeit, amelyek a tényekkel és a normális ésszel köszönő viszonyban sem állnak. Ehelyett továbbadják Orbán állításait, senki nem cáfolja meg azokat. Orbán ezúttal a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tartott előadást, ahol ezúttal is olyan kijelentéseket tett, amelyek után minden demokratikus országban azonnal le kellene mondania.
Orbán azt állította, hogy „az EU nem cél, hanem eszköz a magyarok számára”, amellyel burkoltan megpendítette az Európai Unióból való kilépés lehetőségét is, ha az EU nem lenne megfelelő eszköz. Orbán tíz évre garantálta, hogy Magyarország „keresztény kultúrkörben” marad. Elutasította, hogy Magyarországon „kevert népesség” legyen, de a külföldön élő magyarok ne asszimilálódjanak, ők hozzanak létre máshol „kevert népességet”.
A hazugságok és zagyvaságok keverékét adta elő Orbán Kolozsváron, ahol azt állította, hogy „minden európai ország elsőszámú kérdése az EP-választáson a migráció ügye”. Ez nem igaz, ezt csak szeretné, hogy így legyen, hogy az idegengyűlölettel és az emberek megfélemlítésével több szavazatot szerezhessenek a hozzá tartozó szélsőjobboldali fasiszta pártok. Az európai országokat a migrációnál sokkal inkább izgató kérdésekkel foglalkoznak. Orbán azt a kérdést vetette fel, hogy a bevándorlás ügyében (Orbán szándékosan mossa össze a bevándorlást a menekültekkel) „helyreáll-e az európai egység, de – mint mondta – eddig egy erre irányuló kísérlet sem járt sikerrel”.
Az európai egységet a bevándorlás kérdésében egyedül Orbán (és az általa felbújtott többi szélsőséges) bontotta meg, és az egység helyreállítására irányuló kísérleteket kivétel nélkül ő hiúsította meg. Orbán hazudik, amikor azt állítja, hogy az európai egységet a demokratikus európai országok azzal akarják megteremteni, hogy Magyarország is fogadjon be nagy számú bevándorlót. Menekültekről van szó, mert a bevándorlás országonként változó feltételekkel egészen mást jelent. A menekültek ügyében az Unió kizárólag az emberséges és törvényes eljárást kéri, az EU soha nem kérte és ma sem kéri, hogy fogadjon be Magyarország menekülteket. Egyetlen kérés volt évekkel korábban, hogy az olasz és a görög partokon szárazföldre jutottak közül 1294 menekültkérelmet bíráljon el Magyarország.
Orbán azzal fenyeget, hogy a menekültek befogadása esetén „kevert népesség” jönne létre, más vallású, más kultúrájú emberekkel, és „a közép-európaiak azonban ellenállnak ennek, nem akarnak kevert népességet, mert nincsenek rá jó példák”. A világon utolsók között fogadja Orbánt hamarosan az Egyesült Államok elnöke, akinek országa élő cáfolata ennek a hazugságnak, de Nyugat-Európa számos más országa is cáfolja ezt. Ezzel szemben a bezárkózó, nacionalista, „homogén” kultúrájú országokra nincsenek jó példák, mert az ilyen országokban megáll a fejlődés, elszegényednek, egeket veri a korrupció, az életszínvonal katasztrofális és az emberek boldogtalanok.
Orbán azt állította, hogy „a következő 10 évben a magyarok, különösen az anyaország megmarad a keresztény kultúrkörben”, ami az ő nyelvezetében azt jelenti, hogy nem engednek be senkit az országba. Ez azonban azt jelenti, hogy ezzel a magatartásával Magyarország kilép a „keresztény kultúrkörből”, mert a kerestzénységgel összeegyeztethetetlen a kirekesztés, a nacionalizmus, az idegengyűlölet, a menekült emberekkel szembeni elzárküózás és embertelenség. Orbán kivezeti Magyarországot Európából és a „keresztény kultúrkörből”.
Orbán szerint „a magyarok világnemzetet építenek, mert a világ minden sarkában találunk magyarokat, és fontos, hogy a szétszóratott nemzetrészeinket össze tudjuk kapcsolni egy világnemzetté”. A magyarok nem építenek semmiféle világnemzetet, hanem különböző kivándorlási és menekülthullámok miatt találhatók meg a világ számos országában. Az a több mint 600 ezer magyar, aki Orbán országlása alatt ment világgá, nem azért ment el, mert „világnemzetet” épít, hanem azért, mert Orbán rendszerében vagy nem tudott megélni, a tartozásait fizetni, vagy lelkileg nem tudta elviselni a NER mocsokságait, az Orbán-család rablását és igáját. Ezeket az embereket a korábbi magyar menekülthullámokban érkezettekkel együtt nem Orbán, hanem a magyar nyelv, a származás, a közös múlt kapcsolja össze.
Jellemző Orbán észjárására, hogy ő maga homogén országot akar, ahol mindenkinek asszimilálódnia kell, de a világ különböző részein élő magyaroknak azt javasolja, hogy „ellensúlyozni kell az asszimilációs nyomást, elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a magyarnak születetteket a vegyes területeken is”. Máshol legyen csak nyugodtan „kevert népesség”. Ezzel kapcsolatban is mondott még egy hazugságot, miszerint a bevándorlással kapcsolatos „helyzet feloldása a liberális doktrínák szerint az, ha mindenki kilép minden hagyományból, és az európai baloldal ezt kívánatos fejleménynek tartja, „posztnemzeti és posztkeresztény korszakot vizionál”, ezért nem is akarja megállítani a bevándorlást.
Ez szemenszedett hazugság. A liberális jogállam, amit Orbán felszámolt, a vallások, a kultúrák és a világnézetek békés és szabad egymás mellett élését hirdeti. Senkit nem kötelez arra, hogy kilépjen a saját hagyományából, és nem engedi, hogy bárkit megfosszanak attól. Ez alól kivétel az, ha egyes vallások (mint például az iszlám) sértik az adott ország nők egyenjogúságára vonatkozó törvényeit, akkor azt nem tehetik meg, mert az emberi jogok mindenkit egyformán megilletnek. A keresztény kultúra ez, amit Orbán mond, az nem kerestzény kultúra, hanem hasonló a tálibok kultúrájához és az iszlám dzsihádhoz.
A legarcátlanabb állítása Orbánnak mindig az, amikor a magyar nép szabadságszeretetéről beszél, és hogy a magyarok nem hagyják elnyomni magukat. Mondja ezt az ország korlátlan önkényura, zsarnoka, aki a törvények fölött áll, és a magyarokat szolgákká, elnyomott és kiszolgáltatott emberekké tette saját hazájukban. Ezúttal is azt a zagyvaságot adta elő, hogy „egyedi fajta vagyunk”. Mert más a nyelvünk és a kulturánk, ahogy mindenki másé is más. Pontosan annyira vagyunk egyediek, mint bárki más. Aztán azt az ökörséget állította, hogy „Másrészt azért van jogunk a létezésre, mert olyan teljesítményt nyújtunk a világ számára, amely nélkülünk nem született volna meg, és nem lenne a jövőben sem”.
Először is, a létezéshez való jogunkat nem a „teljesítményünk” adja, hanem az a tény, hogy létezünk, és minden embernek vannak vele született jogai a liberalizmus jogállama szerint, ami független attól, hogy milyen teljesítményt nyújt. Ez csak az Orbán-féle fasisztáknál van úgy, hogy ki kell érdemelni a létezéshez való jogot, és elég sok embertől meg is vonják azt különféle formában. Másrészt, való igaz, hogy amit mi állítottunk elő, az nem született volna meg nélkülünk, merthogy mi állítottuk elő. Ahogy más dolgokat pedig mások állítottak elő. De az már cseppet sem biztos, hogy ha mi nem találjuk fel a spanyolviaszt, akkor azt soha senki nem találná fel később. Aki ezt állítja, egy idióta hülye.
S végül jön a csattanó, amikor Orbán azt mondja: máig érvényes „a magyarok karakterének örök motívuma”, hogy ösztönösen el akarják kerülni a szolganép sorsot, senkinek az alávetettjei nem akarnak lenni”. Mondja ezt a diktátor. A diktátor megdicséri a szolgasorsba döntött népet, hogy nem akar soha szolganép lenni, és ezzel „megvédi” őket azoktól, akik felszabadítanák őket a szolgasorból. Gratulálunk a magyar népnek a hősies erőfeszítéséhez.
