„A balliberális pártok megsértik a sajtószabadságot” – ezt nyilatkozta a hírhamisító Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója és Dobos Menyhért, a fideszes pártpropaganda, a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatója. Tizenkét évvel a fideszes médiatörvény elfogadása után, ami felszámolta a sajtószabadságot Magyarországon, azok a gazemberek, akik elfoglalták az egykori sajtóban dolgozó újságírók helyét, odáig szemtelenedtek, hogy amikor a legprimitívebb orosz propaganda miatt szóvá teszk a gyalázatos tevékenységüket, a sajtósabadság sérelméről beszélnek.
A sajtószabadságot az ő létezésük és tevékenységük sérti, immár 12 éve. Miután a diktatúra a valódi újságírókat kiszorította a közszolgálati médiából (emlékezzünk az egykori éhségsztrájkra), a sajtó nagy részét elfoglalta és egy közös propagandagyár keretei közé terelte, amivel nem bírt, azt megszüntette, és porhintésnek meghagyott néhány szigetet, ahol korlátozott lehetőségek között dolgozhat néhány igazi újságíró, voltak önkéntes aljasok, akik elvállalták a piszkos munkát, hogy az újságírók helyébe lépnek és egy diktatúra szolgálatába állva pártpropagandát csinálnak.
Ezek nagy része a szakma selejtje, mert a szakmai tudás, a sajtóetika tisztelete és a jellem az esetek többségében egybeesik. Akik nem tudtak érvényesülni a szakmában, nem állták meg a helyüket a versenyben, örömmel használták szakmai tudáuk híján egyetlen képességüket, a gerinctelenségüket, áruba bocsátva gátlástalan szolgalelkűségüket és jellemtelenségüket, amelyben versenyképesek voltak, és amelyre igazi kereslet mutatkozott. Ezek nem újságírók, hanem aljas propagandisták, hazugságot terjesztő főállású gazemberek, akiket a gazemberségükért fizetnek.
Ez két külön szakma, ami élesen szembenáll egymással, és kizárja egymást. Nem is lenne semmi baj, ha ezek vállalnák azt, amit csálnak, é annak neveznék magukat, amik: egy diktatúra élősködő és aljas kiszolgálóinak, akik azzal keresik a kenyerüket, hogy hivatásos hazudozók, uszítók, szerencsétlen emberek félrevezetői és megtévesztői. Hírhamisítók. Csakhogy ezek elszemtelenedtek, és azt a látszatot próbálják kelteni, mintha ők újságírók lennének. A sivatagi sakál oroszlánnak tetteti magát.
Arcpirító a létezésük is, bujkálva és lehunyt szemmel léphetnének csak az utcára, de ők előadják, hogy „szigorú európai és magyar szabályok szerint működő magyar közmédiát egyre több és egyre gyakoribb baloldali politikai támadás éri”. Azt a közmédiát nevezik ezek a latrok európai szabályok szerint működő intézményeknek, ahonnan ellenzéki képviselőket a lábuknál fogva hajítanak ki, ha valamit el szeretnének mondani.
Ha valaki a tárgyszerű és hiteles tájékoztatás hiánya miatt felemeli a hangját, hogy tiltakozzon a tömeggyilkos orosz háborús propaganda ellen, az sérti a sajtószabadságot. Odajutottunk, hogy az igazi újságírók sértik a sajtószabadságot. Arcátlanságuknál csak a jellemtelenségük és a teheségtelenségük nagyobb. Javukra legyen azonban mondva, hogy azt az új szakmát, amit művelnek, azt megtanulták. Igaz, ez illeszkedett a személyiségükhöz: a náci goebbelsi propagandához kiválóan értenek.
Csak ezt ne nevezzék újságírósának és sajtószabadságnak. Nekik nincsfogalmuk arról, mit jelent a szabadság.
