Orbán valószínűleg megtudta, mi lesz a következő lépés az amerikaiak, a NATO, az EU részéről, ha továbbra is az oroszoknak dolgozik, Magyarország az orosz kémtevékenységet segíti, s ha Orbán a Nyugat ellenségeinek oldalán áll. Most került Orbán igazi döntési helyzet elé, miután az amerikaiak számos figyelmeztetés és egy ultimátum után elkezdték Magyaorország nyílt szankcionálását az oroszok oldalán, és elkezdtek úgy bánni vele, mint egy ellenséggel (miután úgy is viselkedik és az is). A NATO-ban nincs „semleges” álláspont, ami valójában az ellenséggel való kollaboráció.
Magyarország ma bejelentette, hogy kilép az orosz kémbankból, miután egy nappal korábban még fennhangon hirdette, hogy „nincs az a szövetségesi, diplomáciai, akár baráti nyomás, aminek Magyarország ne állna ellen”. Miután Orbán megértette, hogy az amerikaiak nem játszadoznak tovább, és nem tűrik, hogy az oroszokat segítse, ellenséges propagandát és kémtevékenységet fejtsen ki, s készek a legkeményebb szankciókra, amelyek rövid időn belül Magyarország összeomlásához vezetnének. Orbán választhatott a Nyugat és az oroszok között, de most már választania kellett.
Orbán meghátrálása nem őszinte, hanem taktikai jellegű lépés, amit még saját emberei és propagandagépezete sem tudott lekezelni. Szijjártó például még mindig a „háborúpárti” maszlagot fújta, miközben Orbán már visszavonulót fújt. Nem lesz könnyű a propagandagyárat sem átállítani, miközben fordult a bummfa, és a megvadított híveket sem, akikkel szívből megutáltatták már az EU-t és Amerikát, az egész Nyugatot. Ez nyilván nem is fog megtörténni. Orbán meghunyászkodása mindig addig tart, amíg veszély fenyegeti, utána ott folytatja, ahol abbahagyta.
Miközben zajlik egy háború, amit az oroszok indítottak a Nyugat ellen, tűrhetetlen volt, hogy az egyik NATO-tagországban, az Európai Unió közepén, az oroszok egy teljes diplomáciai mentességet és szabad mozgást élvező kémbankot működtetnek, amely Amerika, a NATO és az EU ellen dolgozik. Az amerikaiak megmutatták, hogy nem lehet velük a végtelenségig aljaskodni, mert nem tűrik az árulókat, akik a nemzetbiztonsági érdekeiket és a világot veszélyeztetik. Orbánt nem kényszerítik semmire, csak választásra: a Nyugat vagy Oroszország, s annak viselnie kell a következényeit.
Orbán most meghátrált. A kilépésen kívül nyilván fel kell számolni az orosz kémbázist Budapesten, amit meg kell tennie, különben az amerikaiak folytatják a szankciókat. Orbán megértette, hogy a pávatánc most nem segít, mert az amerikaiak elszántak, és készek elmenni a végsőkig, ami egy nap alatt Magyarország összeomlásához vezetne, mert a befektetők menekülnének, a forint egy perc alatt omlana össze, és az oroszokhoz hasonló szankciók töredéke, akár csak néhány nyugati cég távozása a nagypofájú gengszterbanda azonnali végét jelentené. Ezt a sallert megértette Orbán.
Amerika a világ békéjéért és biztonságáért felelősséget vállaló nagyhatalomként viselkedett, megunta a szemétkedést, az amerikaiellenes uszítást és mocskolódást, az oroszok támogatását, s Orbán megijedt a várható következményektől. Ez azt jelenti, hogy amilyen irányba Orbán halad, ott a totális csőd vár Magyarországra, nem beszélve egy potenciális orosz megszállásról. Magyarországnak meg kellene végre értenie, hogy milyen sötét bűnöző kezébe került az ország, s egy lépés választotta el a teljes katasztrófától, aminek a veszélye ezzel még nem múlt el.
A helyzet kísértetiesen hasonlít az Európai Néppárt esetére, amikor több hasonló kör után végül Orbánnak mégis mennie kellett. Nem lesz ez másképp most sem. Orbán most behúzta a vészféket, mert nem számított arra, hogy az általa csak „Présembernek” gúnyolt David Pressman nem egy paprikajancsi, mint ő és az ő külügyminisztere, hanem a világ első számú szuperhatalmának profi képviselője, aki nem beszél a levegőbe, és a hazáját képviseli, az amerikai kormány teljes bizalmát élvezi, aki a republikánus és demokrata párt közös akaratát hajtja végre.
A vége egyértelműen a NATO-ból és az EU-ból való távozás, az „Édenből” való kiűzetés lesz, ahol Magyarország a senki földjére kerül, ahol Oroszország gyilkos, ölelő karja várja: a gyarmatosítás és a totális gazdasági összeomlás. A rendszert már nem lehet majd mással fenntartani, csak az észek-koreai, kínai és orosz propagandával és nyílt diktatúrával. Ez a végkifejlet elkerülhetetlen. Orbán nem tud már visszafordulni, rohan a katasztrofális végzete felé. Ez a vég kódolva volt a 2010-es választási győzelem estéjén, amikor bejelentette a NER-t. Ez most csak időleges meghátrálás.
Több tiszteletet Amerikának, az amerikai népnek, több tiszteletet Európának és az európai nemzeteknek, több tiszteletet a Nyugatnak és a demokráciának, vagy kívül tágasabb. Magyarország a szakadék szélére került, Orbán az utolsó pillanatban lépett vissza. Ha ezt a lépést ilyen nagypofájúság után azonnal megtete, akkor nagyon nagy volt a baj és a veszély. Amerika készen állt arra, hogy megoldja és villámgyorsan lezárja a „magyar kérdést”. Ez Magyarország történelmi katasztrófája lett volna, ami továbbra is fenyeget, mert Orbán meghátrálása nem őszinte.
De most van egy fogadásunk, hogy a 135 aljas, hazug és gyáva ember hirtelen megenyhül és nagyon gyorsan megszavazza a svéd NATO-csatlakozást is. Mint akik mindig is ezt akarták.
