Orbán nemcsak páva, aki pávatáncnak nevezi a jellemtelenségeit, az álnokságát és a hazudozásait, hanem kaméleon is, aki a színét, az elveit és a nézeteit is elvtelenül, az önző érdekei szerint változtatja. Ultraliberálisként kezdte, aztán volt nemzeti liberális, aztán kereszténydemokrata, e pillanatban talált leginkább önmagára, az igazi énjére, amikor fasiszta és náci diktátor. De az átváltozásai nemcsak elvi szinten történnek, hanem ha bárhova megy, mindig olyan színt vesz fel, mint a környezete, mindig azzá válik, akikhez beszél.
Orbán minden volt már, csak akasztott ember nem, ahogy a magyarok mondják (inkább félve, mint reménykedve mondjuk, hogy ha így folytatja, még az is lehet). Eljátszotta már a panelprolit, a kövér katonatisztet, pedig neki az a „halála”, egyik leggyengébb alakítása a futballista volt, gyenge előadása, amikor a nép egyszerű gyermeke, viszont önmagát adja, amikor inni és zabálni kell. A sajtószabadság eltörlőjeként volt Petőfi Sándor is, most pedig egy szakmunkástanulók előtt tartott beszédében szakmunkásnak nevezte magát ő, aki életében nem dolgozott, csak politikus volt.
Mint a kígyó az Édenben, úgy csap be és téveszt meg mindenkit. Berlini liberális közönség előtt a jó fej liberálist alakítja, akit félreértenek, az amerikai neonácik előtt egy Hitler-utánzat, miközben az ő igazi énjét és természetét a volt legjobb barátja, legjobb ismerője, Simicska Lajos foglalta össze: „Orbán egy geci”. Ezzel a kijelentéssel nem tudunk vitatkozni, ezzel lezárta az Orbánról szóló vitát. Az ember, aki megöli az ellenségét, ha teheti, aki minden alkalommal ott és úgy szemétkedik, ahogy tud, amíg szájon nem verik, mert akkor behízelgőn nyalizik, az „geci” a magyar nyelvben.
Nem szép szó, de igaz, és ezzel kellene szembenézni a magyar embereknek, mert mint minden diktátor, akitől félnek és bálványoznak, megsokszorozza önmagát. Hozzá hasonló jellemű, hasonló színvonalú emberek bukkannak fel körülötte. Aki mellette viszi (vinni akarja) valamire, annak gecivé kell válnia, legyen az nő vagy férfi, s ez a szemeink előtt meg is történik. Lassan ilyenné válik az ország. Orbánról nyugodtan el lehet nevezni Magyarországot „Geciland”-nek, mert a kívülállók számára már ezt az összképet nyújtja. Szégyen és gyalázat magyarnak lenni a világban.
Ezt az embert gyerekek közelébe engedni kimeríti a fiatalkorúak veszélyeztetése büntetőjogi tényállását. Ráadásul olyan gyerekek előtt beszél ez a „szemétláda” (hogy használjuk a diákok nyelvét is valamire), akik azért járnak szakmunkásképzőbe, mert Orbán oktatáspolitikájának lényege az értelmiségellenesség, a lebutítás, a kizsákmányoló cégek számára történő rabszolgaképzés, a beszélő szerszámok tömeges előállítása. Ezek a gyerekek azért nem gimnáziumba járnak, hanem szakmunkásképzőbe, kicsit jobb esetben technikumba, mert Orbánnak lebutított emberekre van szüksége.
Orbán most kiválogatott gyerekek előtt beszélt az oktatásról, miközben ezzel egyidőben diákok, tanárok és szülők tüntetnek, tiltakoznak a szakmailag dilettáns és az oktatást pusztító, emberileg megalázó és vérlázító belügyes intézkedések és törvények ellen, ami tönkreteszi az oktatást. Mit tesz ilyenkor egy „geci”? Elmegy és megoldja az oktatás problémáit, orvosolja a tanárok és diákok jogos panaszait? Nem, hanem arról beszél, hogy a miniszterelnök szakmunkások is „újra nekimegyünk annak a problémának, amely nem adja magát könnyen vagy olcsón”. Igaza volt Simicskának.
Orbán megint a hallgatóságával egynek mutatta magát, mint aki egy ugyanolyan szakmunkás, mint amilyenek az előtte ülők lesznek. Csak nekik nem lesz teljhatalom a kezükben, nem lesznek a világ leggazdagabb emberei közül egy, aki a pénzét egy volt szakmunkás, egy gázszerelő nevére íratta. Inkább Mészárosról kellett volna beszélnie, hogy ha elég jellemtelenek lesznek és ha tudnak jól hallgatni az előtte ülők, akkor valamelyik fideszes geci strómanjai lehetnek, ami a karrierjük csúcsa lehet, Ez a maximum, amire vihetik.
Szokása szerint maga mellé állította Jézus Krisztust is („Krisztus Urunknak” nevezve őt, amiből látszik, hogy semmiféle bensőséges viszonya nincs Jézussal, nem ismeri őt, és fogalma nincs kiről beszél), aki szerinte szintén szakmunkás volt. Mint mondta, „egy ács volt, és ez aligha véletlen”. Jézus Krisztus nem volt ács, a nevelőapja volt az, akinek ő segített. Jézus Krisztus egy rabbi volt, egy vándortanító, aki már 12 éves korában oktatta a jeruzsálemi templomban az írástudókat és a bölcseket, s nem úgy jött ki a templomból, mint Orbán szokott.
Az olyanokat, mint Orbán, leginkább mérges kígyó fajzatainak nevezte, megostorozta, ostorral kergette ki a templomból, mert meggyaláznak mindent, ami szent. Orbán a szakmája szerint tolvaj, amit nem szakmunkásképzőben tanítanak, hanem a szülői házban. Ne engedjétek Orbánhoz a gyerekeket.
