Orbán fasiszta rendszere nehezen gyógyuló sebeket és az élet minden területén károkat okoz, de a legnagyobb pusztítást az emberi lélekben végzi. Az emberi lélek végső állomása pedig az, amikor az ember önmaga ellen fordul. Az öngyűlölet ismert következménye a náci és fasiszta rendszereknek, amelyekkel az emberek önmagukat vádolják a történtek miatt.
Az önpusztítás sajátos formája az identitásvesztés, amikor valaki menekülni akar saját énje elől, és feladja az önazonosságát. Ennek a pszichológiai és társadalmi jelenségnek vagyunk tanúi, mióta csak kitalálta a magyar demokratikus értelmiség, hogy saját identitása nem elég vonzó, fel kell adnia saját értékeibe vetett hitét, és a jobboldal fasisztáiban kell bízni.
Ez a gondolat mélyen bevéste magát a magyar demokraták lelkébe, akik azt gondolják, hogy egy fasiszta rendszert egy közülük kivált, de lélekben velük egyetértő fasiszta tudja leváltani, mert az képes a fasiszta rendszer vezérének híveit megnyerni és a demokratákkal együtt többséget alkotni. Ez ostobaság, aminek az alapja a hisztéria és az öngyűlölet.
Miután a demokraták nem tudták megőrizni a demokráciát, és nem mertek szembeszállni Orbán fasiszta rendszerével, alkalmatlannak ítélik magukat. Alkalmatlannak ítélik a hitüket, a világnézetüket, az ideológiájukat, hogy azt képviselve visszaszerezzék a szabadságot. A tehetetlen állapot, az önmagukból való kiábrándulás téves ideológiagyártást indított meg.
Az ellenzék nem azért nem képes legyőzni Orbánt a parlamenti választásokon, mert nem elég jó az ellenzék ideológiája, hanem azért, mert 1. Orbánt nem lehet a saját szabályai között legyőzni, 2. az Orbán-rendszerbe beolvadt ellenzék Orbán kontrollja alá került, amit kizárólag az ún. „csalódottak” követeltek ki, akik mást rájuk mutogatnak. Ez is hazugság.
A jobboldali messiásokba vetett hit hamis premisszákból indul ki. Nem igaz, hogy egy fasiszta rendszert egy másik fasiszta meg tud dönteni, mert ha nem antifasiszta ideológiát állítanak a fasizmussal szemben, azzal csak megerősítik a fasiszta rendszer híveit, hogy jó helyen vannak. Nem fog senki másik fasiszta miatt elhagyni egy bevált fasiszta rendszert.
A másik hamis premissza, hogy egy mérsékelt fasiszta miatt elhagynak egy szélsőségest, ami kizárt. A populizmus és a tömegpszichózis, amit a fasiszták használnak, arra épül, mint a kábítószerélvezet. Elvonási tüneteket okoz az érzelmekben, a lélekben, és egyre nagyobb dózist igényel. Aki elindul ezen az úton, az nem elégszik meg kevesebbel, csak többel.
Aki bármiért hajlandó kilépni ebből a kábítószeres állapotból, az szabad ember, nem akar fasiszta narkós lenni. Annak nincs igénye arra, hogy a demokraták egy fasisztát lógassanak az orra elé, az inkább taszítja. Ha valaki meg akar szabadulni a fasiszta rendszertől, akkor nincsen szüksége fasisztára. Elég olyan közösség, ahol vannak olyanok is, akikkel egyetért.
De a legnagyobb hazugság, amivel az öngyűlölő demokraták becsapják magukat, hogy az általuk képviselt liberális, demokratikus értékek, a felvilágosodás eszméi nem elég vonzóak és hatékonyak, esetleg már nem is érvényesek. Ezt a fasiszták mondják. Ez az önpusztítás szintje, amivel meg lehet tagadni az Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozatát is.
Az, hogy a magyar demokratikus értelmiség rengeteg hibát és mulasztást követett el, nem jelenti azt, hogy az általa képviselt értékek kevésbé hatnak egy fasiszta rendszerben élő és azt támogató emberre, mint bárki másra. Ezeknek az eszméknek is van erejük. Ne fogjuk a tévedéseinket időtálló, örök igazságokat tartalmazó eszménkre, mintha az lenne a hibás.
A fasiszta propaganda megfélemlítése, hogy azokat nem merjük bátran használni, hirdetni és képviselni. Mikor hallottak a magyar emberek egyet is e nemes eszmék közül? Engedik a demokraták, hogy az ellenségeik határozzák meg őket, azok mondják meg róluk, hogy kik ők, nem pedig magukat definiálják, méghozzá a felvilágosodás csodálatos eszméivel.
Klasszikusokat kell idézni. A hit hallásból van, hallaniuk kell az embereknek a demokraták identitását jelentő alapelveket, eszméket. Hazugság, hogy azok senkit nem érdekelnek. Ez csak a jelszavak szinjére süllyesztett szavakra igaz, hogy demokrácia, jogállam, stb.. De tessenek csak klasszikus liberális eszméket, elveket, ideológiát idézni. Tetszeni fog nekik.
Minden ember egyenlőnek született. Ez alaptétel. Nem igaz, hogy ez erőtlenebb, mint egy fasiszta gyűlölködő és hazudozó. Az emberi nem legragyogóbb csodálatos eszméi vannak a demokraták kezében, és azokat semmibe veszik, s átadják a terepet az emberiség beteg pusztítóinak. Egyik fasiszta ellen egy másik fasisztát állítanak maguk helyett.
Ennél nincs kiábrándítóbb, önpusztítóbb és ostobább dolog. Adolf Hitler mozgatta meg az állóvizet legjobban. Mindig a nácik és a fasiszták mozgatják meg az állóvizet, de abból csak halál származik. Baloldali és liberális demokraták öngyilkosságot követnek el, ha fasiszták mögé állnak be. Ha engedik lerombolni a saját identitásukat és az abba vetett hitüket.
A fasiszták a kereszténységből is fasizmust csinálnak. De Jézus nem volt fasiszta. Erről pedig ezt az alapelvet mondta: „Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul”. Ez igaz a demokratikus ellenzék közösségére is, ha önmagával meghasonlik, ha önmagát megtagadja, akkor elpusztul.
Fasiszták pedig nem hoznak szabadságot, mert ugyanezen elv alapján nem hasonulnak meg magukkal. Nem támadnak önmaguk ellen. Magyar Péter nem kiűzi Orbánt. Legjobb esetben felváltja és átmenti. De mi a különbség, ha ugyanannak a rendszernek a fasiszta vezérét nem Orbánnak, hanem Magyar Péternek hívják?
Megmondjuk: a fasiszták farkastörvények szerint uralkodnak. Ha kivénhedt öreg fasisztát képes egy fiatalabb fasiszta legyőzni és a helyére kerülni, akkor a fiatalabb fasiszta nála is rosszabb, mert nála erősebb és durvább fasiszta. Akkor Magyar Péter rosszabb Orbánnál. Ha pedig nem rosszabb, nem erősebb, nem durvább, akkor nem tudja legyőzni.
Demokraták, liberálisok, baloldaliak, ne veszítsétek el az eszeteket, a hiteteket, ne adjátok fel és ne tagadjátok meg magatokat! A világ igazsága, embersége és jósága veletek van. A ti eszméitek erősebbek. A megfélemlítésnél és a bűnbakképzésnél erősebb az igazság, jobb a szabadság és az képes legyőzni őket, ha használjátok ezeket.
Olyan is van, hogy ha egy fasiszta rendszert nem állítanak meg az elején, akkor annak van egy kifutása. Azt csak lázadással lehet megállítani. Ha nincs lázadás, akkor ki kell várni, és meg kell őrizni magunkat, az értékeinket, az emberségünket. El kell rejtőzni lélekben, nem válhatunk olyanokká, mint ők. Nem bízhatjuk magunkat rájuk, mert még nagyobb lesz a baj.
Ha nincs mit veszíteni, miért nem parancsolják ki a demokratikus ellenzéki pártokat a NER parlamentjéből? Miért nem kötik a választáson való részvételt demokratikus feltételekhez? Nem kell ehhez fasiszta, ez megmozgatná az állóvizet. De ezt elutasítják. Inkább fasiszta vezérben bíznak, aki bele viszi őket egy még nagyobb vereségbe, mint a Márki-Zay.
Nem igaz, hogy nincs mit veszíteni. Az sem igaz, hogy már nem lehet bírni. Az sem igaz, hogy ez egy ilyen ország. Az sem igaz, hogy egy mérsékelt jobboldal képes leváltani őket, még az sem igaz, hogy ilyen mérsékelt jobboldal létezik. A hisztéria rossz tanácsadó, a gyűlölet pusztít, ahogy a bűnbakok keresése is.
A most „csalódott” és a fasiszta szélhámos karjaiba rohanó ellenzéki szavazók nem jobbak, mint a pártjaik. Ők semivel nem különbek. Pontosan úgy olvadnak bele a rendszerbe, mint ezek. Magukban keressék a hibát. Saját hazugságaik miatt tartanak ott, ahol vannak. Azért nem jutnak semmire, mert nem vállalnak semmi kockázatot, áldozatot. A többi hazugság.
Az igaz, hogy egy pénzétől megfosztott nárcisztikus pszichopata bosszút liheg, miközben a lelkében velük van, és jobban gyűlöli a demokratákat, mint őket. De szüksége van rájuk, hogy Orbán helyébe lépjen. Ehhez viszont fel kell adniuk magukat. Lelki öngyilkosságot kell elkövetni érte. De aki ezt megteszi, eladja a lelkét az ördögnek, s nem szabadságot, hanem még nagyobb rabságot kap érte cserébe.
Mert Magyar Péternek két kimenetele lehet: vagy az Orbán-rendszert hosszabbítja meg, mert vágóhídra viszi a megosztott ellenzéket, vagy ha leváltja Orbánt, a puha diktatúrát egy kőkemény fasiszta diktatúra váltja fel. Aki Magyart csak annyiban is támogatja, hogy „várjuk meg”, vagy „adjunk esélyt neki”, „valamire jó lehet”, ezt készíti elő.
Vétkesek közt cinkos, aki néma, de még bűnösebb, aki támogat egy fasisztát, megnyitja az utat egy fasiszta előtt, aki rábeszél bárkit arra, hogy ennek nincs veszélye. Nagy felelősség most tollat fogni, egy fasisztának kampányolni, tolni a szekerét, hazudni mellette, szépíteni a valóságot, elhallgatni a nyilvánvaló jeleket.
Magyar azt hirdeti, hogy „Ne féljetek!” Pedig van okunk félni. Leginkább tőle. Ha nem baj, mi nem Wass Alberttel üzenünk „haza”, mint Magyar Péter, hanem Adyval.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
(Intés az őrzőkhöz)
