Ha leszámítjuk a kamu árnyékkormányról és leendő kamu kormányzásáról szóló kamu ígéreteket (mint minden nyilatkozat végére biggyesztett állandó sorvezetőt), a DK nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmet a hatvanpusztai főhercegi birtok tulajdonlása kapcsán: Orbánnak a strómanok (köztük családtagjai) nevén levő százmilliárdos lopott vagyonára, miután a kamu Országgyűlés mentelmi bizottsága elutasította Orbán vagyonvizsgálatát.
Ezeket az áldemokratikus köröket nem kellene az ellenzéknek lefutni, azt a látszatot keltve, mintha egy valódi Országgyűlésben valódi bizottságok valódi határozatokat hoznának, mert ez azt a hamis látszatot kelti, mintha létező valóságos intézmények hitelesítenék azt, hogy Orbánnak semmije nincs: ezt hivatalosan megállapították, még vagyonvizsgálat sem kell. A kezdeményezés „feltételezéseken” alapul, és „a sajtóinformációkra épülő állítás nem lehet alapja vagyonnyilatkozati eljárás megindításának”.
Minden ilyen áldemokratikus eljárás felment mindenkit, az ország népét, hogy ne kelljen szembenézni a tényekkel. Mindenki megnyugodhat, hogy nem kell tenni semmit. Mindenki tudja, hogy ez hazugság, a lelkük mélyén azok is, akik maguknak is hazudnak, de ez menti fel mindenki lelkiismeretét, hogy a komfortzónájából ne kelljen kilépne, és „reménykedhet” abban, hogy az egészet ő megúsza. Előre mondjuk: nem fogja megúszni senki. Nem lenne igazságos. Az elsők között azok nem ússzák meg, akik résztvesznek ebben a hazugságban.
Mi máson alapulhatna egy ilyen vagyonvizsgálat, mint a sajtó által feltárt tényeken? A sajtó feladata éppen ez, nem az orosz propaganda terjesztése. A „feltételezés” ellenőrizhető, ha a bizottság kiszáll Hatvanpusztára és megtekinti a főhercegi birtokot, s az is ellenőrizhető, hogy ki használja azt, nem csupán az, hogy kinek a nevére van írva. Ebben az országban, ahol egy saját vállalkozásával csődbe jutott földbuta gázszerelő nevén van a fél ország, egy parlamenti vizsgálat nem sok, annyit nem lehet kezdeményezni stróman ügyben.
Miközben az írni-olvasni nem tudó felcsúti futballszertáros gázszerelő nem egy ismeretlen ember, hanem a korlátlan hatalommal rendelkező miniszterelnök gyerekkori barátja, akinek a közvagyont „közbeszerzésnek” álcázott bűncselekmények útján írták a nevére. Mindenki tudja, hogy Mészáros Orbán strómanja, ami önmagában egy szervezett bűnözői csoportot jelent az elkövetőkkel együtt, amely sok százmilliárdos közvagyont lopott el. Orbánnak már bankok, az energiaipar, a stratégiai üzletágak, kastélyok vannak a birtokában.
Azzal a hazugsággal, hogy az ország vagyonát „nemzeti kézbe” kell adni, a „tulajdonosi szerkezetet” mesterségesen át kell alakítani, Orbán saját családja és strómanjai nevére íratta a magyar közvagyon és a stratégiai üzletágak jelentős részét, míg a többi felett is közvetlen hatalmat gyakorol, miután az állami vagyont is sajátjaként kezeli. Csak egyes részeit nem írta a strómanjai nevére, mert nem szükséges. Kisajátította az egész országot, és a saját hasznára működteti. Mindehhez csinált egy fasiszta országot náci ideológiával.
Az ország vagyonának „nemzetiesítése” már önmagában törvénytelen, ellentétes minden demokratikus normával, alkotmányos elvvel, önkényes beavatkozás a tulajdonviszonyokba, és a szabad verseny, a szabad piac felszámolásával egyenlő. Nemcsak teljhatalma van az ország elvileg négy évre választott vezetőjének, hanem saját tulajdonává tette az országot. Orbán önmagával kereskedik, önmagával kerül üzleti kapcsolatba, mindenki mást kiszorít. Az egész vállalkozás antiszemita háttere nyilvánvaló, ezért támogatja a magyar nép.
A kódolt magyarázat, indoklás és logika szerint, ami Orbán kezében van, az nincs a zsidók kezében, „zsidók” alatt értendő minden külföldi, nyugati vagy hazai vállalkozás, ami szabad és piaci törvények szerint működne. Ez minden tekintetben szabad és plurális országot jelentene, ahol nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúrában, civilszférában, ideológiában és a politikában is szabad versenyt, nyitottságot, sokszínűséget és szabadsáot jelentene. Egy ilyen ország virágzik, az ellentéte bukásra, csődre, katasztrófára, halálra van ítélve.
Az ideológiai, világnézeti és politikai uralom szükségszerűen vezet mindenkor elnyomáshoz, jogfosztáshoz, s az anyagi javak területén is törvénytelenséghez, a tulajdonviszonyokba való beavatkozáshoz és a szabad verseny felszámolásához. Minden az államot elfoglaló és kisajátító érdekcsoport kezébe kerül, mely tulajdonaként bánik az országgal, ennek során szervezett bűnözői csoporttá válik, végül önmagát is felfalva dönti katasztrófába, vezeti egy háborúba vagy mészárlásba az országot. Ez a fasizmus rövid életgörbéje.
Orbán százmilliárdos vagyona ennek a modellnek a legnyilvánvalóbb bizonyítéka, ami nem csupán a jogállam teljes hiányáról, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás csődjéről, Polt Péter és sóhivatala paprikajancsijellegű működéséről, hanem a biztos tragikus végről szól. Az a tó, amelynek nincs szabad és tiszta befolyása és kifolyása, amelybe nem engednek tiszta vizet és nincs belőle kiáramlás, megposhad, elmocsarasodik és kidöglenek belőle a halak. Ez történik akkor is, ha ilyen egy gazdaság és egy politikai rendszer.
Orbán a magyar történelem legnagyobb bűnözője, aki az egész országot ellopta, aki nem csupán a politikai hatalmat sajátította ki, hanem az egész országo:, szőröstül-bőröstül, az ország egész vagyonát magánosította, egy részét strómanjai révén saját tulajdonba vette, más része esetében az állam a strómanja, az állam nevén van, de az övé. Ez a felosztás is csak arra való, hogy szimuláljon egy piacot, gazdasági működést, amelyben szinte csak az ő tulajdonában levő vagyon és az általa mozgatott gazdasági szereplők vesznek részt.
Ennek szimbolikus alakja a miniszterelnök-maffiafőnök lánya, Orbán Ráhel, aki ebben az egész NER-bandában magasan a legpofátlanabb szereplő, aki alig titkoltan birtokolja az állami tulajdon feletti rendelkezést, saját strómanokat tart az államigazgatásban, aki aztán az asztal mindkét oldalán ülve önmagával tárgyal, szerződik, egybemosva az állami és a „magánszférát”, a legarcátlanabbul rabolva ki az országot, a fatolvaj, pipiskedő, bunkó és tahó, „arisztokratát” játszó ocsmány férjével együtt. Így nyelik be az egész országot.
Ahogy ennek aránya növekszik, amilyen mértékben szorítanak ki, fojtanak meg, tesznek jelentéktelenné mindenki mást, aki nem tartozik ebbe a körbe, a vég annál közelebb, és az ország pusztulása annál nagyobb lesz. Annak arányában gyengül meg minden ideológia és világnézet, párt és civilszervezet, cég és gazdasági vállalkozás, szűnik meg a normális élet, tűnik el a szabadság, ahogy kebeleznek be mindent. Orbán százmilliárdos vagyona ezért nem játék, nemcsak erkölcsileg és büntetőjogilag értékelhető (életfogytiglani büntetésben mérhető) tétel, hanem az ország befulladásának súlyos előjele.
Márpedig Orbán rohamléptekkel halad a totális diktatúra, a totális hatalom irányába azzal, ahogy a gazdasági eszözöket, tulajdonlást, anyagi erőforrásokat birtokba veszi, másokat elvág azoktól elvág és kiszorít. Bélyeget helyez mindenkire, célponttá teszi és kivégzi. Erről szól a szuverenitástörvény, amely mindennek a szabadságát megfojtja, a szellemisége átjár és magában foglal mindent, ami kicsit is korlátozhatja, befolyásolhatja a korlátlan uralmát, ami nincs az irányítása, kontrollja és befolyása alatt. Orbán zárja le a kétoldali zsilipeket.
Amint ezt tökéletesen megvalósítja, légmentesen elzárja az országot minden szabadságtól, az ország egészséges működése megszűnik. Megfullad benne minden és mindenki, mi majd a sajtó feladatát ellátva kívülről jelezzük, hogy egymás után döglenek meg a „halak”. Már látjuk a légszomjjal küszködőket. Hogy a magyarok is megértsék: ha minden Orbáné lesz, másnak nem marad semmije. Márpedig a levegőt is elveszik mindenkitől, az is nekik kell.
