Orbán láthatóan defenzív lett a külpolitikában, tompítja a Nugattal szembeni agressziót, átmenetileg jegeli az agresszivitást és próbálja csendesíteni a szövetségesekkel szembeni konfliktust. Ennek több oka is lehet, az egyik a rossz gazdasági helyzet, a másik a D-nap évfordulójának bojkottálása, ami rendkívül súlyos sértés és ellenséges gesztus volt.
A harmadik a kegyelmi ügytől tartó belpolitikai vesszőfutás, amelynek köszönhetően Orbán elveszítette a nyilvánosságban az irányítást, s nem akar többfrontos harcot nyitni, hogy azt az ellenfelei kihasználják. Kockázatos játékba kezdett Magyarral, akit láthatóan ráengedett az ellenzékre, de arra is vigyáznia kell, nehogy túlnője magát és a Fidesznek ártson.
Mindenesetre meghátrálásként kell értelmezni azt, hogy lemondott a washingtoni NATO-csúcs Ukrajnát segítő határozatainak blokkolásáról, s hozzájárult Mark Rutte jelöléséhez a NATO főtitkári posztjára. Ezt korábban ellenezte, mert a volt holland miniszterelnök egyik erős kritikusa volt a NER-nek, a magyar jogállamiságnak.
Orbán azonban nem merte eljátszani vele azt, amit a svédek NATO-csatlakozásával, nem mert keresztbe feküdni a NATO tagországok egységesnek tűnő akaratának. Orbánt vagy nagyon kemény fenyegetés érte, amiből megértette, hogy vége a türelemnek, vagy nem akarja tovább feszíteni a húrt, mert a visszatáncolás hivatkozása egyszerűen nevetséges.
Mindkét esetben azzal indokolta a NATO előtti kapitulációt, hogy garanciát kapott arra, hogy Magyarországnak nem kell résztvennie Ukrajna oldalán az orosz barátaival szembeni támogató akciókban. Erre azonban a NATO alapszabálya ad garanciát, mert a tagországok szabadon dönthetnek arról, miben vesznek részt. Orbán nem kapott semmit cserébe.
Az uniós soros elnökséggel kapcsolatos trappolás is visszafogottabb, kevésbé fenyegető. A Make Europe Great Again jelszó megmaradt, mert azért hosszútávon nem adta fel, hogy a trumpizmus európai szószólója legyen, és Trumphoz hasonlóan megsemmisítse a jogállami alkotmányos rendet az Európai Unióban a szélsőjobb hatalomra jutása esetén.
De az uniós elnökségre való készülődés is csendben zajlik. Orbán altat, mint a brazilok, inkább azt a képet mutatja, hogy a magyar uniós elnökségtől nem kell félni, Orbán nem akarja arra használni, hogy a szélsőjobb totális támadásává tegye ezt a fél évet az EU alapvető értékei ellen. Ettől Orbán még nem változott meg, de valamiért visszavett.
Ezt igazolja, hogy Szijjártó is le van tekerve, takaréklángon van, moszkvai útjai, s ütésért kiáltó nyilatkozatai átmenetileg ritkultak, amitől még az élet is szebb.
