Orbán a makói Makovecz „Hagymatikum” bővitése alkalmából mondott beszédében azt állította, „ha beszélnénk, talán még az is kiderülne, hogy nem a másik oldalhoz tartozunk, az is kiderülhetne, hogy nincsenek is oldalak, mert végső soron csak magyarok vannak”.
Ez ugyanaz, amit Magyar Péter mondott: „se nem jobboldali, se nem baloldali, magyar”. Ez mindjárt rámutat Magyar Péter új politikai mozgalmának és tervezett pártjának forrására, s végső céljára, a többpárti demokrácia, pluralizmus, világnézeti szabadság felszámolására.
Ha megnézzük, hogy Orbán miből vonta le ezt a következtetést, azt is megtudjuk, hogy mit jelent a magyar, mint közös nevező, ami elmossa a jobboldaliságot és baloldaliságot. Orbán azzal kezdte, hogy „nem szokás a másik oldalhoz tartozó politikusról elismerően beszélni”.
S ezt folytatta úgy, hogy ha elismerően beszélnénk a másik oldalhoz tartozó politikusokról, akkor derülhetne ki, hogy „nincsenek is oldalak”. Kiről is beszélt most elismerően, s miért? Buzás Péter volt MSZP-s polgármesterről, mert Makovecznek 2010 előtt adott megbízást.
Vagyis kiderül, hogy elismerést csak olyan ember érdemel, aki szélsőjobbos nacionalisták mellé áll, a szélsőjobbot támogatja, elfogadja (a sámánista Makovecz is szélsőjobboldali), s ha összefonódik velük, akkor magyarra válik, ahol már nincsenek oldalak. Csak fasiszták.
Aki nem érdemli ki ilyen módon az elismerést, nem magyar. Mert a magyar azt jelenti, hogy mindenki fasiszta, azon belül nincsenek politikai oldalak. A magyar a fasizmussal azonos. Ha valaki mégis másik oldalon áll, az nem magyar, hanem hazaáruló.
Akik lelkes hívei manapság a baloldalon is a politikai megosztottság eltörlésének, azokat értesítjük, hogy ez náci ideológia. Hitler hirdette az „egy nép, egy birodalom, egy vezér” elvét, a Harmadik Birodalom azonosította a nemzeti egységet a pluralizmus eltörlésével.
A nemzeti egység megteremtésének orbáni útja ugyanez, mindenkinek nácivá kell válni, hogy magyar legyen, mert a „magyar” identitásban nincsenek politikai oldalak, mindenki azáltal válik magyarrá, hogy feladja saját világnézetét és politikai identitását.
Ez a pozíció nem „középen” van, hanem a szélsőjobboldalon, ahol „egy nemzet, egy vezér” van. Ezért a náci ideológiáért lelkesedik ma baloldali és liberális ellenzékiek tömege, csupán azért, mert az általuk életben tartott ellenzéki pártokban csalódtak, mert olyanok, mint ők.
Ők nem csinálnak semmit, kollaborálnak a fasiszta rendszerrel (mindent megmagyaráznak, hogy miért), de ezt nem tűrik az ellenzéki pártoktól, akik ugyanezt teszik. Azt várják, hogy valaki helyettük megdönti a fasiszta rendszert. Legyen az bárki, akár fasiszta, akár náci.
Orbán esetében elképzelhetetlen, hogy állami megbízást vagy megrendelést kapjon olyan művész, vállalkozó, üzletember, aki nem tartozik közéjük, vagy nincs belül egy pártfogója. Ez érthető, mert az ilyen ember nem magyar, hanem hazaáruló, antiszuverén.
Ez tehát a feladat: megszüntetni a politikai oldalakat, hiszen csak magyarok vannak. Aki erre nem hajlandó, az nem magyar, hanem idegenszívű, a szuverenitást tagadó hazaáruló. A nemzeti egységhez Orbánhoz vagy Magyar Péterhez kell csatlakozni.
Ezek kinyírják egymást vagy kibékülnek. Egy a lényeg: a világnézeti és politikai pluralizmus nemzetellenes, magyarellenes, a többpárti demokrácia felszámolandó, a Mein Kampf pedig méltatlanul mellőzött könyv, amiből kiderül az is, hogy kik a nemzet ellenségei.
