Orbán beleöregedett a megátalkodott despoták szerepébe, nyoma sincs már a taktikai érzéknek, amit hívei egykor nagyra tartottak (és túlértékeltek). Az is csak egy szemétség volt, nem őszinteség, de akkor még tudta, hogyan kell alakoskodnia ahhoz, hogy megtévessze a környezetét és az Európai Uniót. Ez a máz lefoszlott róla, fokozatosan elveszítette a realitásérzékét, ahogy a diktátorokra jellemző erőszakosság és ellentmondást nem tűrő mentalitás elhatalmasodott rajta. Most már az igazi Orbánt láthatjuk, aki konfrontál, ütközik, bosszút áll, csak azértis elmegy Lovasberényig.
Ezzel pedig véglegesen megpecsételi nemcsak saját sorsát, hanem Magyarország sorsát is az Európai Unióban. Ez az ember elveszítette a józan eszét, képtelen reálisan gondolkodni, számolni, csak az indulat, az akarnokság, a diktátori hajlam és az elementáris gyűlölet, a bosszú vezérli. Az Európai Unióban örökre leírták ezt az embert az országával együtt, miután megvétózta, hogy az Európai Unió kedvezményes hitelt vegyen fel egy 18 milliárd eurós ukrán segélyre. Egyedül Magyarország utasította el Ukrajna megsegítését, és nyújtott ezzel segítséget a tömeggyilkos orosz rezsimnek.
Nem csupán morális kérdésről, hanem Európa biztonságáról van szó. Mert az ukránok nemcsak saját hazájukat, hanem egész Európát védik az oroszokkal szembeni honvédő háborúban. Ennek tesz be Orbán, ahol csak tud, s erre tette fel a koronát azzal a példátlanul aljas és felelőtlen döntéssel, hogy megvétózta az ukrán államnak adandó segélyt. A hazugság ezúttal is az, hogy csupán a hitelfelvételt ellenzik, ehelyett azt javasolják, hogy az egyes országok egyenként állapodjanak meg a támogatásokról, ami nonszensz. Valójában az uniós támogatást akadályozta meg Orbán.
Mindez nem független azoktól az uniós pénzektől, amelyeket az EU a magyar jogállamiság megszüntetése miatt nem fizetett ki Magyarországnak, s amely csődközeli helyzetbe juttatta a magyar „sikerállamot”, Orbán rendszerét. Az EU pénze nélkül Magyarország nem képes eltartani önmagát, ez derült ki ebből, s ez is kizárólag Orbán miatt van, mert normális esetben ezek a milliárdok automatikusan megérkeztek volna a magyar költségvetésbe. Ez az őrült háborút folytat a Nyugat ellen, ahonnan az ország a szabadságát és a jólétét remélheti.
Orbán magánháborúja antiszemita indíttatású harc a liberális demokratikus világrend, a szabad és demokraikus Nyugat ellen. Emiatt zárta el Magyarországot a nyugati világ közösségétől, ezzel megbontva az európai egységet is. Miután az EU teljesen jogosan fogta vissza a pénzügyi támogatásokat, Orbán nyílt gyűlölete még inkább fellángolt, és a vétójogát nem a pénzek megszerzésére, hanem az EU megbüntetésére használja. Ellent mertek mondani a nagy Orbán Viktornak, merészeltek bajt okozni neki, ezért Orbánnál nincs kegyelem, nincs megfontolás, csak bosszú van.
Az ukrán segély megvétózásával Orbán elérte, hogy a tervekkel ellentétben idén már nem szavaznak 1650 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásról, amit emiatt Magyarország már biztosan nem kap meg soha. Orbán iszonyú mennyiségű pénztől fosztotta meg Magyarországot és a magyar népet, csak azért, hogy megmutassa Európának, vele nem lehet játszadozni, neki nem lehet ellent mondani. A személyes bosszúja és a primitív arroganciája felülír minden nemzeti érdeket. Ez az ember nem beszámítható, közveszélyes, akarnok őrült, aki Magyarországot katasztrófába juttatja.
Fordítva is történhetett volna, hogy megszavazza az ukrán segélyt, amivel elnyeri az uniós döntéshozók háláját és bizalmát, s cserébe megkapja a „magyar segélyt”. De inkább lemondott arról, hogy Magyarország megkapja a nélkülözhetetlen pénzt, csak megmutassa Európának, hogy ő valaki, és megfossza az ukránokat az életben maradáshoz szükséges pénztől. A magyarok ezért fognak fázni, éhezni, nyomorban élni, mert Orbán Viktor megmutatta a világnak, hogy ő nem tűri a kritikát és az ellenszegülést. Beteg ember.
Ez olyan súlyú aljasság volt, amit az EU másik 26 országa soha nem fog megbocsátani. Orbán teljesen elveszítette a józanságát, a mértéktartását, ezzel a húzásával örökre elvágta magát Európában. Magyarország most teljesen a perifériára, a senki földjére, a megtűrt kategóriába került, megvetésnek és közutálatnak örvend. Orbánnak egyetlen szövetségese nincs, a háborús bűnös oroszokat és az ugyancsak népirtó kínai kommunista diktatúrát leszámítva. Ez kiegészülhet most a gyilkos iráni diktatúrával, amely az utóbbi idők kegyetlenkedéseivel kiérdemelte az Orbán-rezsim közeledését.
Ezzel a döntéssel leereszkedett a morális vasfüggöny Magyarország és Európa között. Idő kérdése, mikor zárulnak le fizikailag is a határok. Ebből a döntésből látszik, hogy Orbán beszámíthatatlan, és bármire képes. Saját diktátori akarnoksága miatt képes elmenni bármeddig. A maga által okozott bajt csak tetőzni tudja, és úgy tűnik, számára nincs visszaút. Ez Magyarország elszigetelődését és katasztrofális összeomlását okozhatja. Ha pedig nő az elégedetlenség, nőni fog a terror, és a dakotavicces diktatúra nyílt diktatúrává válhat.
Orbán ezzel a húzásával megpecsételte a kárpátaljai magyarok sorsát is. Ha azok nem határolódnak el Orbántól (végsősoron Magyarországtól, mert ma ez a kettő ugyanazt jelenti), az ukránok rajtuk verik el a port, és fizetnek meg Orbán aljasságaiért. A nagy „nemzeti” Orbán a magyar nemzet érdekei ellen cselekszik, s a határon túli magyarok ellen hangolja a szomszédos országokat, nem csupán Ukrajnában. Úgy tűnik, a kocka el van vetve, ez az ember kihívta magával szemben a sorsot, az egész világot, aminek levét Magyarország és a magyar nép issza meg.
Ha ezt az embert nem kergetik el, és nem küldik azonnal elmeorvosi kezelésre, Magyarország olyan tragédiát és katasztrófát fog átélni, amilyenre talán még nem volt példa. Pedig volt már néhány elmebeteg „keresztény-nemzeti” elődje, akikkel nehéz versenyre kelni kártékonyságban, aljasságban és pusztításban, de neki sikerülhet. Ébresztő, emberek, térjetek észhez, mert ez a gazember már nem képes uralkodni önmagán. Maga ellen fordított mindenkit, és mivel Magyarországgal azonosítja önmagát, mindenki Magyarország ellen fordult. Még egykori szimpatizánsai is.
Óriási felelősség terheli azokat a fideszeseket, akik Orbán körül vannak, közelről látják az ámokfutását és a beszámíthatatlanságát, akik rettegnek tőle, és félelemmel szolgálják őt, és nem szólnak az országnak, nem adnak vészjelzéseket, és nem tesznek határozott lépéseket az ország megmentésére, az elmebeteg, fasiszta őrült diktátortól való megszabadulásra. Ők tudják, látják, asszisztálnak ehhez. Ha vége lesz ennek az őrületnek, nem lesz mentségük, hogy ezt miért engedték meg. Nem fogjuk „megérteni”, hogy „nem tudtak mit tenni”.
