Orbán elment a falig, a NATO sorsdöntő kérdésekben dönt júliusban Washingtonban, ahol Orbán szokásához híven blokkolni készült az Ukrajnának szánt támogatásokat, akadályozni akarta azt is, hogy a NATO Trump esetleges megválasztása elől kimenekítse az amerikai felügyelet alól azokat a funkciókat, amelyek az ukrajnai támogatást koordinálják.
A nyugati sajtó meglengette, hogy Magyarországot kizárhatják a NATO keleti szárnyát alkotó tagállamok csoportjának, a Bukaresti Kilenceknek a tagjai közül, ami előszobája lenne a NATO-ból való kiszorításának is. A NATO léte és a világ sorsa a tét, hogy Trump Putyin érdekében ne legyen képes megbénítani, esetleg szétverni a NATO-t.
A NATO főtitkára ultimátumot hozott Budapestre, hogy Orbán röpül a Tündérországgal együtt, ha bármiben akadályozni próbálja a washingtoni megállapodásokat, és megbénítja a NATO-t. Orbán megértette, s a legteljesebb mértékben kapitulált a „háborúpárti” NATO ultimátumára, és kijelentette: semmiben sem blokkolja a többi ország akaratát.
Ez már majdnem olyan, mintha szavazati joga sem lenne, mert nem használhatja. Orbán a nyugati katonai szövetségből való kvázi kiesését úgy adta elő, mintha bármit elért volna. Azt hangsúlyozta, hogy Magyarországnak nem kell résztvennie a NATO területén kívüli katonai akciókban, ami nem egy eredmény, mert ezt a NATO alapszabálya tartalmazza.
Azzal, hogy Orbán nem ment el a D-nap évfordulós megemlékezésére, ami a NATO egyik legfontosabb eseménye volt, kinyilvánította, hogy semmiben sem azonosul a NATO-val. A transzatlanti szövetségnek Magyarország már csak formálisan tagja, de továbbra sem mer kilépni, ezért hivatalosan Magyarország még a NATO tagja, de nincs a NATO-val.
Orbán erősködéséről megint kiderült, hogy a bolha ugatása, amikor a NATO tagjai komoly elhatározásra készülnek. Semmi hatalma és ereje nincs „Európa erős vezetőjének” bármit is megakadályozni vagy befolyásolni. Az Orbánnal szembeni fellépés mutatja, hogy a NATO komolyan számol az orosz ügynök Trump megválasztásával és a következményeivel.
Orbánról megint kiderült, hogy egy szájhős, semmit nem ér az új gazdái, az oroszok és a kínaiak kezében, mert azonnal kidobják, ha bármit megpróbál megakadályozni. Ez azt is jelenti, hogy Orbánnak és Magyarországnak a NATO-ban semmi tekintélye, súlya nincs, a D-nap után tudomásul vették, hogy Orbán nem tartozik közéjük és ellenség.
Orbán egyre inkább szorul ki az EU-ból és a NATO-ból is. Ezen nem változtatott a választás sem, mert az Európai Parlamentben a szélsőjobb nem veszi át a hatalmat. A szélsőjobb nem tud egyesülni sem, mert az oroszokat nem mindenki fogadja el. Orbán nemzetközi súlya ezzel az újabb pofonnal tovább csökkent, egyre inkább jelentéktelenné válik.
Ez abból a szempontból fontos, hogy az oroszoknak és a kínaiaknak ő addig hasznos, amíg az EU-ban és a NATO-ban tudja a Nyugat ellenségeinek érdekeit szolgálni. Ha nem képes, még belpolitikai helyzete is meginoghat, mert az oroszoknak és a kínaiaknak megfelelőbb, az érdekeiket jobban kiszolgáló emberre lehet szükségük, amire kéznél van Magyar Péter.
Arra érdemes figyelni, hogy az oroszok nem készítik-e elő a csendes hatalomváltást, Orbán kimenekítését a pénzzel együtt, és egy nála agresszívebb új diktátor beállítását a helyére. A Nyugatnak időre lesz szüksége, mire Orbán utódjában felismerik az ellenséget, ez Orbán esetében is eltartott sokáig. Orbán enerváltsága utalhat arra is, hogy ismeri a sorsát.
Ha kiderül, hogy Magyar berobbanásában bármilyen szerepe van az oroszoknak, azonnal meg kell tőle vonni minden bizalmat. Magyar kezdeti, majd később letagadott és leplezett nyilatkozatai az EU-ról, a NATO-ról, a háború okairól és az oroszokról, egyértelműen arra utalnak, hogy ez a forgatókönyv cseppet sem lehetetlen.
Ha ez lesz, minden messiásváró hazaárulásban lesz részes.
