Márki-Zay Péter fegyverszünetet kötött Lázár Jánossal, amit közös sajtótájékoztatón jelentett be, adta hírül a sajtó. Mindössze egy hónap telt el azóta, hogy Márki-Zay az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként elszámoltatást ígért, a fideszes vezetőket börtönnel fenyegette, diktatúráról beszélt, most pedig kiegyezett Lázár Jánossal, a Fidesz emblematikus figurájával, letette a fegyvert Lázár János lábaihoz és behódolt Orbán Viktornak. Akár meg is jósolhattuk volna, mindenesetre tanulságos történet azoknak a liberális értelmiségieknek, akik Márki-Zay-ra bízták az ország sorsát.
Döbbenetes, hogy az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje egy hónappal az általa okozott megsemmisítő választási vereség után már Lázár Jánossal tart közös sajtótájékoztatót, méghozzá arról, hogy fegyverszünetet kötnek és keresik az együttműködést az ellenségeskedés helyett. Éppen egy hónappal a választás napja után Márki-Zay már Lázárral, az ősellenséggel fotózkodik. Azért, mert Márki-Zay és Lázár közös ellensége ugyanaz: az az ellenzék, amelynek Márki-Zay volt egy hónapja még a vezére. Márki-Zay már az ellenzék ellen fog össze Orbánnal és Lázárral.
De akinek még ez sem elég, hallgassa meg az Orbán-rendszer „megalkuvást nem ismerő ádáz ellenfelét”, aki ezt mondta: „Hódmezővásárhely békés fejlődése példát mutathat az egész országnak, hogy április 3. után is van élet, sőt azt reméljük talán (…) az eddigi puskaporos hangulatot sikerül az együttműködés felé terelni.” Márki-Zay példát mutat mindenkinek a békülékenységre, mert ez az ország érdeke, nem a „puskaporos hangulat”. Az új irány nem „felfelé”, hanem az „együttműködés felé” van, Márki-Zay pedig arra felé akar mindenkit terelni. Egyezzünk ki Orbánnal.
Megmondjuk, mi ez az „együttműködés”, amiről Márki beszél: a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a NER. Így hívják. Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, belépett a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, ahogy már a vereség után is felkínálta a szolgálatait Orbán Viktornak. Ha van árulás a földön, akkor ez az, ha létezik a földön genyóság, akkor ez az, és ha O1G-nek „geciségben” van méltó párja, akkor azt Márki-Zay Péternek hívják. Pontosan úgy, ahogy azt az Amerikai Népszava kezdettől fogva megírta.
Nem véletlen, hogy a kiegyezés előtt Orbán találkozott Lázárral, akivel megbeszélték, hogy megszelídítik maguknak Márki-Zay-t, aki majd megmutatja az új ellenállás formáját, az együttműködést. Alternatív ellenzéket hoznak létre, amely a diktatúrázás helyett az „ország érdekeit” helyezi első helyre, az ország érdeke pedig az, hogy „kiegyezés” legyen. Márki-Zay pálfordulásának ez a másik kifejezése: a „kiegyezés”, amely véget vet az ellenségeskedésnek, elfogadja Orbán önkényuralmát, és együttműködik vele a „haza javára”.
Egy hónap alatt nagyot fordult a világ
Egy hónappal és egy nappal ezelőtt Márki-Zay még azt hirdette, hogy az Orbán-rendszer törvénytelen, illegitim, az alaptörvény semmis, az ország államformája fasiszta diktatúra, most pedig egy hónappal ezután megvilágosodott, hogy a diktatúrát el kell fogadni, és az ország javára kell hasznosítani, amiben olyan kiváló ellenzékiek lehetnek a diktátor segítségére, mint amilyen ő maga és a követői. Akik ezzel szemben tovább diktátoroznak, azok szélsőséges rombolók, a haza ellenségei, akik csak ártanak és puszítanak, idegen ügynökök és hazaárulók. Soros emberei. Meg Gyurcsányé.
Ne felejtsük el, hogy Márki-Zay és Lázár között négy éve gyilkos háború zajlik, szikrázó gyűlölet, elképesztő vádaskodás, perekkel tarkítva. Ezt a viszonyt tudták normalizálni egy hónap alatt, mert Márki-Zay és Lázár közösen sokkal jobban utálja a balliberális ellenzéket, mint egymást. Márki-Zay számára Orbán, Lázár és az Orbán-rendszer százszor elfogadhatóbb lett, mint az az ellenzék, amelynek a közös miniszterelnök-jelöltje volt, akiknek március 15-én még fogta a kezét. Miért? Azért, mert az ámokfutását nem támogatták, és nem rendelték alá magukat. Ez egy másik Orbán.
Mindebben a gyönyörű az, hogy Márki-Zay ezúttal is kétszínűen beszél, mert egyik oldalról kollaborációnak nevezi, hogy az ellenzék bement a parlamentbe (ő a polgármesterséget választotta, mert választania kellett), miközben ő fegyverletételt, teljes kapitulációt, kiegyezést és együttműködést hirdet a diktatúrához, amihez képest az ellenzéki pártok parlamenti jelenléte egy véres lázadásnak minősül. Márki-Zay kiegyezett, megadta magát, behódolt és felkínálta a szolgálatait Orbánnak, aki azt elfogadta, hogy ezzel is gyengítse a rendszer ellenfeleit. Majd Márki-Zay megmutatja, milyen a hazafias ellenzékiség.
Megmondjuk azt is, mi vezette erre a hódmezővásárhelyi polgármestert. Mivel az első perctől kezdve hirdetjük, hogy Márki-Zay egy képmutató karrierista, bennünket cseppet sem lep meg, hogy miután a döntő többségében balliberális ellenzék között a megsemmisítő választási vereséggel, ami elsősorban neki köszönhető, kitelt a becsülete az ellenzékben, s Márki-Zay-t az életben többé nem választják meg az ellenzék vezérének, emiatt már nem tudja a karrierjéhez felhasználni őket, ezért átállt az ellenséghez.
Mi Márki-Zay-t kezdettől fogva egy fasisztának látjuk, amiképpen az is, aki megpróbálta eljátszani a demokratát, de a báránybőr alól állandóan kilátszott a buzizó, sorosozó, migránsozó, négerező és zsidózó farkas. Márki-Zay érdekből állt az ellenzék mellé, de mindig is szívből utálta őket. Az ő természetes közege a Fidesz, és az ellenzéket is arra akarta felhasználni, hogy Orbán alól kiszedje és megszerezze magának a Fideszt. Miután ez nem sikerült, felajánlotta a szolgálatait Orbánnak, mint mondta, „őt is tudná használni a haza érdekében”. Nem kellett kétszer mondani.
Az Orbánnal és Lázárral való kiegyezés alapja az, hogy sokkal több köti össze őket, mint ami elválasztja, és Márki-Zay-hoz sokkal közelebb áll Orbán és a Fidesz, mint a baloldali liberálisok. Ném véletlenül dicsérte a kampányban is agyba-főbe Orbánt, hogy a rendszerváltás óta az első Orbán-kormány volt a legjobb kormány, mondta ezt arról a félfasiszta kormányzásról, amely nem csupán az Ezüsthajó Kft.-vel és társaival tette emlékezetessé magát, hanem már akkor is a „magyar Magyarországot” hirdette, ami a Mein Kampf magyarra fordítása. Magyart, nem zsidót.
Márki-Zay visszatalált az övéihez, és abban bízik, hogy sikerül az ellenzékből magával vinnie Orbán akoljába azokat a hülyéket, akik nem láttak át ezen a jellemtelenségen, és még most is azt hiszik, hogy Márki-Zay egy demokrata, egy ellenzéki. Kimondva-kimondatlanul azt kínálta fel Orbánnak, hogy olyan ellenzéket állít szembe a balliberális ellenzékkel, amely a diktatúrát nem kérdőjelezi meg, amely együttműködik, és kezes báránya lesz az önkényuralomnak. A karrierista Márki-Zay Orbántól várja, hogy hivatalos ellenzékké tegye, és valakit csináljon belőle.
Márki-Zay feladata az lesz, hogy árulózza az ellenzéket, amelyet le kell váltani, és ő vállalkozik erre a feladatra. Becsapva azokat, akiknek joggal van elege ebből az ellenzékből, de ez a kollaboráns csürhe, amely a parlament alakuló ülésén is szégyenletesen viselkedett, a demokrácia, az európaiság, a tisztesség, az egyenesség, a jogállamiság és a becsület megtestesítője Márki-Zay-hoz képest, aki őfelsége ellenzékeként megadná Magyarországnak a kegyelemdöfést, ha a demokrácia korszakából ittmaradt „csökevényeket” is eltüntetné.
Nincs annál kártékonyabb, pusztítóbb és aljasabb forgatókönyv, mint az Orbán diktatúrájával való kiegyezés, a megbékélés, a beletörődés, az önfeladás és az együttműködés. Ez maga a halál. Ezért Orbán Viktor mellett ma nincs az országra veszélyesebb ember, mint Márki-Zay Péter, aki képes lenne Orbán támogatásával kiirtani az országból az ellenállás csíráját is, együttműködést ajánl azzal az emberrel, akinek legkisebb bűne az, hogy ellopta és kisajátított az egész országot, de eltaposott minden emberi értéket és Magyarországot pöcegödörré, a legpocsékabb nemzetté tette. Aki még egy népirtó, tömeggyilkos rezsim nyílt támogatója és kiszolgálója is, aki kivezeti az országot a nyugati szövetségi rendszerből.
Ne csodálkozzon senki, ha két év múlva Márki-Zay a Fidesz támogatásával indul Hódmezővásárhelyen a polgármesterválasztáson. A komédia az lesz, ha ellenzékiek is támogatják. Így álmodta meg Orbán a „centrális erőteret”. Márki-Zay nem ellenzéke mostantól a fasiszta diktatúrának, hanem a része. Egy hónappal azután, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje volt. Várjuk az érintettek, a budapesti értelmiség szembenézését önmagával, és nagyon örülnénk, ha legalább néhányan elismernék nyilvánosan, hogy óriási hibát követtek el, amikor ezt a képmutató embert támogatták.
