Miután Pajor Tamás zenész egy ideje a kívülállók számára is feltűnően különvéleményt fogalmaz meg, a Hit Gyülekezete hivatalos álláspontjától gyakorta eltér, a Partizán által készített életútinterjúját sokan lehetőségnek tartották, hogy több évtizedes hazugságokkal számolhat le, s őszintén elmondhatja, ki Németh Sándor és mi a Hit Gyülekezete.
Akik feltárulkozó és leleplező önvallomást, bátor kiállást vártak Pajor Tamástól, azoknak csalódniuk kellett. Pajor nem titkoltan arra tesz kísérletet, hogy konfliktus és harag nélkül távolodjon el, Németh Sándor elnyomása, lelki terrorja és uralma után a saját életét élje. Ehhez azonban meg kell hajlítania és hamis színben kell feltüntetni a valóságot.
Ez nagyon finom megfogalmazás ahhoz a dicstelen hazudozáshoz képest, amit Pajor ebben az interjúban előadott. Úgy állította be, mintha a Hit Gyülekezete (mint „fiatal egyház”) az útkeresés fázisában lenne, ezért vannak politikai kilengések, eltitkolt halálesetek, sötét lelki és fizikai abúzusok, totális kontroll és lelki terror, az Istennel való megfélemlítés, zsarolás.
Ehhez képest a valóság az, hogy a Hit Gyülekezete nem keresi az útját, hanem már régen megtalálta. Pontosan azonos azzal, aminek látszik. Németh Sándorról már húsz éve írtam, hogy egy dologban hasonlít Istenhez, hogy benne nincs változás vagy a változás árnyéka. Németh Sándor tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, Isten kegyelme őt nem érintette meg.
Pajor durván megszépíti ezzel a valóságot egy olyan közösségről, ahol tízezrek életét tette tönkre egy korlátolt, primitív ember, ahol kifosztottak, földönfutóvá tettek és kisemmiztek embereket, házasságokat tettek tönkre, családokat szakítottak szét, sokan bolondokházába kerültek, meghaltak, másokat egy életre lelkileg megnyomorítottak, üldöztek, szétátkoztak.
Olyan emberi tragédiák övezik a „karizmatikus” Németh Sándor útját, amire nincs példa Magyarországon. Mindez Pajor szemei előtt történt, évtizedeken át. Aki szabadulni akart, az nagy árat fizetett érte. S Pajor még mindig ennek a köztörvényes bűnözőnek, tolvajnak és sarlatánnak falaz, hogy mentse a bőrét, s úgy távozhasson, hogy ő mindezt megússza.
Pajor nem hazudott (nagyon) nagyokat, csak az egészet hamis színben tüntette fel. Azt a látszatot próbálta kelteni, hogy neki lehet egyes dolgokról más véleménye, mint Németh Sándornak, és ez nem okoz problémát a Hit Gyülekezetében. Ezt a hazugságot Németh a kirúgásával cáfolta. Csattanósabb választ Pajor nem is kaphatott volna.
Németh még ezért az interjúért is, ami őt kedvező színben tüntette fel, Pajort kirúgta a lelkészi állásából. Ezzel bizonyítva, hogy Németh semmiféle ellentmondást nem tűr. Aki a legkisebb mértékben is ellentmond neki, az repül. A Hit Gyülekezetében senkinek nem lehet különvéleménye. Pajor 36 éve él Németh Sándor csizmája alatt, ezt ne tudná?
Németh senkit sem enged el, hogy békében távozzon, ahogy Pajor szeretné. Ezt még neki sem engedi meg, pedig ismertsége és világi kapcsolatai miatt vele óvatosan bánik. Például úgy állította be, mintha Pajor az interjúval felmondott volna, amit ő csupán elfogadott. Azt a hazug látszatot keltette, hogy nem ő rúgta ki Pajort, hanem Pajor mondott fel.
De Pajor nem mondott fel. Az egész interjú arról szólt, hogy szeretne saját lábára állni, visszavenni az életét, de nem akar látványos szakítást és ellenségeskedést. Nem akarja elhagyni ezt a sötét szektát, csak legalább annyi önállóságot szeretne, hogy embernek érezhesse magát. Erre azonban a Hit Gyülekezetében nincs lehetőség.
Soha nem is volt, soha nem is lesz. Pajor ezt pontosan tudja, és azt is tudhatja, hogy akik már húsz éve eljöttek, azok is emiatt jöttek el, de velük semmiféle közösséget nem vállalt. Még húsz évig szolgált egy embertelen rendszert, egy korlátolt, önző diktátort, akitől most úgy akarna megszabadulni, hogy abból semmi konfliktusa ne legyen. Ez nem fog menni.
Pedig Pajor képes volt ezért most is hamis színben feltüntetni Németh Sándort és a Hit Gyülekezetét. Ez becstelenség az áldozatokkal szemben, akikből Pajor éppen eleget látott, saját magán, a családján és a gyerekein kívül is. Pajor nem adja meg az elégtételt azoknak az áldozatoknak, akiknek nincs hangjuk, akikre senki nem figyel, pedig ő egy „lelkész”.
Nekik nincs lehetőségük, hogy életútinterjút adjanak Gulyás Mártonnak, aki mindvégig rendkívül érzékenyen és értőn, együttérezve, de az igazságot kutatva, kiválóan vezette a beszélgetést. Pajor emberséges volt: nem véletlenül akar kisomfordálni a koncentrációs táborból, csak éppen nem mondott igazat. Nem mondta el az igazat, ami nem bibliai.
Milyen lelkész az ilyen, hogyan beszél az ilyen ember Jézus Krisztusról, aki vállalta még a kereszthalált is az igazságért? Nem próbált a gyilkosai kedvében járni, hátha nem ölik meg. Pajor mitől fél? Az imakommandótól, amit ócska módon letagadott? Nem feszítenék érte keresztre. Legfeljebb az állását és a fizetését veszítheti el, de azt így is elveszítette.
Pajor két úton sántikál. Két urat próbál szolgálni. Az új bort a régi tömlőbe öntötte, és az lett, amit Jézus megmondott: az új bor is elveszett, nem mondta el a katartikus igazságot, és a régi tömlő is elszakadt, mert Németh kirúgta. Ezek a gyümölcsök, amelyek mutatják a fát. Pajor, a punk, a rocker, a lázadó, az evangélista, nem őszinte, nem egyenes.
Ez is egy megtérés kérdése. Hogy embereknek akar tetszeni vagy Istennek? Németh már megmondta, hogy vannak, akik egész életükben hűségesek maradnak az „Úrhoz”, akit magával azonosít. Ez még istenkáromlás is. Az interjú végén Pajor megmondta, hogy az istenkép tekintetében is különbözik Németh Sándortól. Akkor még mi maradt?
Ha Németh Sándornak helytelen az istenképe, márpedig az, akkor miképpen ismerheti az Istent? Miképpen lehet az Isten embere? Németh Sándor istenképe kísértetiesen hasonlít az ördögre, mint amilyen ő maga. Magáról mintázta az Istent. Pajor felfogta, kit szolgál és kinek falaz? Vannak fokozatok, mert Hack Péter jellemtelenségéhez képest ő fénylő csillag.
De önmagához képest, a Mesterhez képest (aki nem Németh Sándor, hanem az ő ellentéte, Jézus Krisztus), nem az. Aztán volt az interjúnak egy megbocsáthatatlan része, amelyben Pajor még mindig Víg Mihály feleségét, az áldozatot hibáztatja azért, amiért öngyilkosságba hajszolták. Azóta sem értékelte felül a dicstelen szerepét, amit ebben az ügyben játszott.
Ez az érzéketlenség hatotta át Pajor interjúját, hogy a saját bőrét menti, de az áldozatok méltósága, fájdalma nem érdekli, nem akar nekik elégtételt adni az igazság kimondásával. Víg Misi felesége, Micánka, még most sem kapott elétételt az igazság kimondásával, és Misi sem. Ez az, ami elfogadhatatlan.
Mert kétségtelen, hogy Pajor is egy áldozat. Tragikus áldozata egy szörnyeteg embernek, aki egész életében azzal zsarolta és terrorizálta, hogy Pajort az Isten megmentette. Ha nem engedelmeskedik neki, akkor az Isten elhagyja és visszaesik. Németh másokat is fenyeget és sakkban tart ezzel, ám annyira ismerhetnék az Istent, hogy nem ilyen.
De az áldozatok között is vannak, akik tudtak emelt fővel és egyenes gerinccel távozni. Bullshit, hogy Pajor is úton van, és majd eljut az egyenességhez. Nem volt elég neki 36 év. Ez nem ezen múlik. A félelemre sem lehet mindent ráfogni. Ez jellem kérdése is. Simlis dolog, ami nem méltó hozzá. Vagy ha ilyen ember, akkor mindene hamis.
A megtérés nem egy folyamat, hanem egy döntés. A döntés pedig arról szól, hogy miután felismerjük az igazságot, befejezzük a hazudozást. Aki az eke szarvára veti a kezét, az nem tekint vissza a Hit Gyülekezetébe. Nem keresi a zsarnok kegyeit, nem próbálja az ördögöt kiengesztelni. Jézus azt mondja, hogy aki ezt teszi, az nem méltó hozzá.
Hogy valami jót is mondjunk, nagyon sok szép és hiteles gondolata is van az interjúnak, ahogyan Pajor átértékeli a megtérése előtti és utáni életét, egészen odáig, ahol Németh Sándorról és a Hit Gyülekezetéről meg kellene mondani az igazat. Ott megszűnik a szép és hiteles vallomás. Bántóan a hites retorika és a régi szektás Pajor Tamás köszön vissza.
Van még egy hiteles és fontos mozzanat, amikor Pajor kérdezés nélkül a gyerekeiről kezd el beszélni. A Hit Gyülekezete és Németh Sándor kegyetlensége, szigora, törvénykezése a második- és harmadik generációs hites gyerekek tömegeinek az életét tette tönkre, nem beszélve a Hit Gyülekezete ún. iskoláiról. Az maga egy disztópia, rémálom.
Ahogy Pajor a gyereknevelésről, a gyerekeivel szembeni hibáiról beszél, az őszinte, abban van igazi bűnbánat. Nem kizárt, hogy a gyerekeivel kapcsolatos felismerés indította el azon az úton, hogy megpróbáljon megszabadulni Németh Sándortól. Ezen az ösvényen el kellett jutnia a kegyelemhez, az igazi evangéliumhoz is Németh hamis evangéliumával szemben.
Ebben az a szép, hogy Pajor magát nem kímélte, nem sajnálta, mindent eltűrt. De az apa feltámadt benne. Az atyai szeretet arra indította, hogy fellázadjon a zsarnokság ellen, ha ez a lázadása nem elég egyenes és tisztességes, akkor is. S ezek után még mindig a szellemi atyjának nevezni Némethet, valóban vérlázító. Ezek után még mindig nyalizik neki.
Féltéssel mondom, hogy akik nem tudnak dönteni, egyenes úton járni, azok veszélyben vannak. Pajor még mindig nem ismeri Németh Sándor kegyetlenségét, embertelenségét és kíméletlenségét. Attól pedig egyedül az védheti meg, ha nem függ tőle, ha elszakítja magát tőle. Az interjúval elárulta, hogy nincs a teljes uralma alatt. Innen nincs visszaút.
Németh egy bosszúálló vadállat. Csak a menekülés és a totális szembefordulás segít. Mit is mond Jézus? „Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.” (Lukács 5,37)
Bartus László
