Összeültek Magyarország tudósai és csak ültek. Elkötelezettek és elhivatottak voltak, bár gyanakodtak, hogy ez a két dolog ugyanazt jelenti. Ők voltak a Fidesz-kormány krémje, és bár nem maradtak sokan, mert hazaáruló társaik nem voltak hajlandóak a haza érdekében behatóan tanulmányozni az antigravitációt, az energiacellákat, az ima hatását a költségvetésre vagy a méltán népszerű homeopátiás nyelvtanítást, de mindenre készen álltak és tudták, a választások előtt még valami nagyot kell alkotniuk, mert az ország vezetése ezt kívánja tőlük. Megdörzsölték zsebükben az amulettet és azon gondolkoztak, mivel járulhatnának hozzá leginkább a Párt választási győzelméhez (amihez kétség nem férhet ugyan, de a kétharmad még bizonytalan), mi lenne az a tudományos felfedezés, ami megszilárdítaná a nemzeti keresztény és még egyszer nemzeti kormány hatalmát. – Mi?! – tette fel a kérdést egyikük és a többiek bólogattak.
A művészeknek könnyű – gondolták –, a művészek festegetnek, filmezgetnek, eléneklik a Fehérvári huszárokról szóló mélyen szántó népies műdalt, és már el is van intézve, jönnek a kinevezések, ömlik a pénz, de a tudósoknak nehéz. Mert ugyan létezik fideszes fizika és fideszes matematika, de az a rohadt alma direkt nem akar felfelé esni, hiába bizonyítják papíron egyértelműen, hogy azt kéne tennie, hiába tudják, hogy a hit hegyeket mozgat, ha egyszer a hegyek nem mozognak.
– Barátaim – mondja az egyik nemzeti tudós – bár tudásunk lehetővé tenné, hogy semmiből valamit állítsunk elő, a választásokig hátralévő idő szűkös, és nem vagyok biztos benne, hogy áprilisig sikerül fekete lyukat vagy féregjáratot létrehoznunk krumplihéjból, ezért azt javaslom, hogy csináljunk a valamiből semmit, az mégiscsak egyszerűbb és simán megleszünk vele még idén!
Felrémlett előttük a Philadelphia-kísérlet, amit nemrégiben tanultak a Szent Micsurin Nemzeti Tudósképző Egyetem kormányfizika szakán, minek keretében az Egyesült Államok hadserege láthatatlanná próbált tenni egy hadihajót, de a hadihajó eltűnt és soha többé nem bukkant fel, bár az ufók által elrabolt tanúk állították, hogy amikor a Proxima Centauri hetedik bolygójára vitték őket, akkor ott utaztak is rajta és Elvis volt a kapitány.
A Szent Micsurin híres egyetem volt, hat hét alatt adott doktori fokozatot, és három hónap alapképzés után bármelyik tudományos intézet élére tudott nemzeti tudóst állítani, ráadásul nagyon olcsó büféje volt, amit a miniszterelnök lánya üzemeltetett. Főleg Däniken, Andreas von Rétyi és David Vaughan Icke könyveiből tanulták a fizikát és a történelmet, de már készültek a magyar tankönyvek is, mint például Ibi Bula mágus: A magyarság 40 ezer éve a Földön vagy Ács professzor: Jézus miskolci volt című alapvetése.
De addig Rétyi is tökéletesen megfelelt, főleg a Soros Györgyről írott: „Egy sikeres gyíkember, aki nemzeteket eszik” címmel kiadott szakkönyve, amiben részletesen kifejti, hogy milyen teendőnk van, ha Soros Györgyöt látunk a környékünkön, külön kiemelve a zsálya és fekete kakas jelentőségét az eljárásban.
Ültek tehát a tudósok és azon gondolkodtak, mit lehetne láthatatlanná tenni, esetleg eltűntetni a választásig hátralévő időben, és végül Rogán miniszter úr könyvelése és minden feljegyzése mellett döntöttek, mert megérezték az idők szelét. Azonnal felvették a kapcsolatot a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségével, mert egyikük sem tudott rendes krétakört rajzolni, hogy az ötszögről már ne is beszéljek, és mivel Fekete György már úgyis nagyon ráért, legott átsietett a Nemzeti Tudományos Akadémiára (nem tévesztendő össze a Magyar Tudományos Akadémiával, ami köztudottan egy liberális vámpírfészek, olyan meghaladott tanokkal, mint a hagyományos történelem, a hagyományos fizika, vagy – oh, irgalom anyja ne hagyj el! – a hagyományos matematika).
Fogta a krétát és felrajzolta a szükséges mágikus jeleket, a tudósok pedig meggyújtották a Nemzeti Dohányboltban beszerzett gyertyákat, és kántálni kezdték az idevonatkozó igéket, majd széttéptek egy Darwin-babát, megették Dawkins összes műveit és langyos kacsazsírral kentek be egy zsebszámológépet, aztán várták a hatást. Néhány perc múlva telefonáltak nekik a Központból, hogy eltűnt Kisvárda. Ennek nem volt semmi értelme, egymásra néztek és szemükben rettegés ült, Fekete Györgynek eszébe jutott, hogy várja a fodrásza, többen elsápadtak, néhányan pedig savlekötőt eszegettek a zsebükből. Tapintani lehetett a rettenetet. – Mármint az egész Kisvárda? Eltűnt?! Seszták miniszter úrral együtt?! – kérdezte vinnyogva egyikük, de hamarosan jött a hír, hogy Seszták miniszter úr szerencsére éppen nem tartózkodott ott, tehát csak Kisvárda tűnt el, Seszták miniszter úr nélkül.
A langyos kacsazsír ominózus csepegése hallatszott csak a teremben.
– Akkor próbáljuk meg visszatudományoskodni! – szólalt meg egyikük óvatosan, a többiek pedig helyeseltek. – Próbálkozzunk ökörepével! – mondta egy másik tudós, és úgy is lett. November volt, Kisvárdát egyelőre senki sem kereste, meg egyébként is: az újságok megírták, hogy az odavezető utak járhatatlanok Gyurcsány miatt. – Ha mégsem sikerülne visszatudományoskodnunk Kisvárdát, megpróbálunk halfiléből lézerszivattyút készíteni? – kérdezte egy újonc. – Persze, ez nagyszerű ötlet! – válaszolták kórusban a többiek.
Valahol a távolban felnevetett egy ideges dögevő.
