Hónapok óta halogatom, hogy a kormányzati szinten letagadott és megtűrt antiszemitizmusról írjak, mert annyi más, kevésbé hiszterizált és kevésbé életveszélyes téma van, kezdve a lakossági popsztárocska butaságától, egészen a tolvaj miniszterekig, de mivel nemrégiben megjelent egy elemzés a közélet látszólagos durvulásáról, kénytelen voltam belekezdeni, nehogy már elfelejtsem az egészet. A közélet egyébként nem durvul, csupán a nyelve lett brutálisabb és alpáribb, az a fröcsögő rasszizmus, amiért tegnap még lepisszegték a hőbörgőt a nyírgaládi kocsmában is, mára már a Facebookon sem kelt nagyobb megrökönyödést, de az utcán is sokkal tovább és hangosabban tudja gyalázni a migránsokat, menekülteket, cigányokat, zsidókat az öntudatos keresztény jobbközép, mint akár néhány éve tehette volna beavatkozás nélkül.
Amikor a Fidesz (Orbán Viktor) úgy döntött, hogy liberálisból – rövid nemzeti liberális kitérő után – konzervatív jobboldali párt lesz, akkor megörökölte az MDF rettenetes tagságát, ellopta a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt – nem kevésbé szörnyű szimpatizánsait, ismeretlen területre tévedt, ahol nemzeti mítoszok, legendák és abszurd vágyak határozzák meg a közös gondolkodást, valamint a döglődő MIÉP-ből is vastag sugárban hömpölyögtek visszafelé a nemzeti radikálisok (így nevezik magukat a Horthy- és nyilas szimpatizánsok mifelénk), azaz hirtelenjében valamit ki kellett találni, nehogy szétszéledjenek. Elsőre ez egyáltalán nem sikerült, pedig a stratégia már akkor is készen állt: nem mondani semmit, nem foglalni állást semmiben, ami sértő, esetleg megalázó a másik oldal, vagy a magyar kisebbségek számára, elkerülni minden ilyen jellegű konfliktust, és ha valaki sarokba szorítja őket, akkor arról hadoválni, hogy a Fidesz meghaladta már az urbánus-népi és egyéb szembenállásokat, nincs itt semmi látnivaló, nincs mitől elhatárolódni, mert aki üvöltve zsidózik valami tüntetésen, az nem politikailag zsidózik, csak úgy magán.
A magyar rasszisták és antiszemiták nem csak a könnyen azonosítható neonyilas pártocskákban gyűlnek össze, hanem szépen elosztva – főleg jobboldalon, de természetesen elismerem, hogy baloldalon is akadnak szép számmal passzív zsidó- és idegengyűlölők, őket azonban nem ez a gyűlölet határozza meg, csak ezt hozták otthonról, vagy a kortárs csoportból, aztán bennük maradt.
Mérvadó kutatások 30% környékére teszik a magyar antiszemitákat a társadalomban, azaz jelentős, el nem hanyagolható tömegről van szó, amit a Fidesz nem engedhetett elszéledni. A Fidesz (Orbán Viktor) viszont nem antiszemita, hiába vádolják ezzel mostanában egyre gyakrabban. Ezek az emberek összekeverik az antiszemitizmust azzal a törtetéssel, ami simán átgázol zsidókon, nőkön, romákon, magyarokon, norvégokon is, ha a hatalom megtartása vagy a baráti kör feltőkésítése ezt követeli meg, azaz a kormánypárt csont nélkül beleáll az antiszemita propagandába, ha arról van szó, miközben ebben ugyanúgy nem hisz, mint a kereszténységben, nacionalizmusban, liberalizmusban, konzervativizmusban, de még a populizmusban sem. Sajnos a 30% magyar antiszemita gyakorta belekényszeríti a pártot antiszemiták ajnározásába, de erről bizony nem a Fidesz tehet, hanem a magyar lakosság politikailag aktív többsége, mert amennyiben liberális jelszavakkal, vagy kommunista szólamokkal lehetne a hatalomban megmaradni, akkor holnap reggeltől Orbán Viktor vidám liberális vagy harcos kommunista lenne. Illetve nem lenne.
A lényeg az, hogy bármilyen ideológiával, előítélettel vagy eszme iránti hűséggel vádolják ellenfelei, az szükségszerűen nem igaz, mert sem elvek, sem előítéletek, sem eszmék nem befolyásolják a fenti két célja végrehajtásában. Miniszterelnökünk sokkal alacsonyabb szinten focizik, mint holmi eszmék vagy elvek. Ő tényleg az az egyszeri legkisebb fiú, aki elindult a világba, hogy nagyon hatalmas és gazdag legyen, aztán óriási szerencséjére olyan nép vette körül, amelyik lelkesen segítette ebben. Senki sem ártatlan.
Vége az évnek, egyébként is mindenki magába néz kicsit, akár keresztény, akár ateista, akár valami más. Ideje, hogy vállaljuk a felelősséget az országunkért és a miniszterelnökünkért, mert ha megint elkerüljük a szembenézést, mint minden nemzeti tragédiánk után, akkor megint eszetlenül rohanunk bele a következő kudarcba. Mert bizony Orbán Viktor kormányzása nemzeti tragédia, minden szempontból rettenetes rombolás, pusztítja az erkölcsöt, a gazdaságot, a kultúrát, pusztít minket, fogy a gondolkodó magyar, és ezen nem segít, ha Kövér László, hibbant közméltóság ráparancsol a nőkre, hogy szüljenek neki unokát. Nem segít ezen semmi, csak az idő, és a bátorság, hogy felvállaljuk: mi vagyunk a hibásak.
Mi csináltunk ebből a dacos, sértődött, ambiciózus srácból miniszterelnököt, olyan politikust, aki Európa szégyene, és még csak nem is akarja megérteni, miért. Nem lesz sohasem hajlandó elfogadni, hogy a kontinens erkölcsi hullájává tette a nemzetét, mert ezt nem ússzuk meg, nem fogják állandóan precízen leválasztani az országról annak választott elitjét. Szemét magyarok – ezt mondják majd, és röhögnek, amikor tiltakozunk, hogy csak a vezetőink szemetek, akiket mi választottunk, de mi nem. Persze – mondják majd, aztán másra terelik a szót.
