(Kép: Ez a „keresztény Európa”, amiről Orbán beszél)
Amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kezdetekor Orbán Viktor azt mondta, hogy Európa hamarosan követni fogja a magyar mintát, a legtöbben nevettek. Kevesen hitték el, hogy megtörténhet, amit Orbán jósol, és még kevesebben értették meg azt, hogy valójában miről is beszél.
A legtöbben akkor azt hitték, hogy a magyar „unortodox“ gazdaságpolitika lesz Orbán szerint olyan sikeres, hogy követőkre talál Európában. Valójában nem erről volt szó. A gazdaságpolitika ugyanis csupán része a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, azaz Orbán fasiszta államformájának. Orbán víziója szerint nem az unortodox gazdaságpolitikát fogja Európa magáévá tenni, hanem a fasizmust.
Most megérett a helyzet arra, hogy Orbán megindítsa az ideológiai offenzívát, és a Magyarországon sikerrel alkalmazott propagandagépezete segítségével megkísérelje ledönteni az európai államok szabadságát és demokráciáját védelmező falakat.
Ha valaki meg akarja érteni, hogyan fasizálhatja Orbán Európát, annak nem kell mást tennie, mint megnéznie, hogyan tette fasiszta diktatúrává Magyarországot. Ennek folyamatának döntő mozzanata az alaptörvény beiktatása volt. A magyar demokrácia halála 2011 január 1-én következett be, amikor Orbán alaptörvénye életbe lépett, és hatályon kívül helyezte a korábbi, demokratikus alkotmányt.
Ahol a törvény az egyenlőtlenséget szentesíti és a hatalom koncentrációját legalizálja, ott többé nincs lehetőség alapvető jogok törvényes védelmének. Ekkor lett Magyarországon Orbánnak teljhatalma, ekkor vált Magyarország fasiszta diktatúrává, és ekkor bukott el a demkorácia és a szabadság tövényes rendje. Amit Orbán előtte tett, az mind a demokratikus alkotmány megpuccsolását készítette elő, ami pedig azóta történt, az mind ezen alkotmányból következik.
Ennek hátterén vizsgáljuk meg, azt a kijelentést, amit Orbán néhány nappal ezelőtt tett az Európai Unió jövőjéről:
„A kormányfő szerint ahhoz, hogy megvédjük az unión belüli szabad mozgást, meg kell védeni az EU külső határait. Ehhez azonban újra kell gondolni az EU működését. A mostani alapszerződés már nem alkalmas arra, hogy a megvédje Európa kultúráját, gazdaságát, a külső határokat és a demokráciánkat, mondta a miniszterelnök“ – írja az index.
Orbán tehát azt állítja, hogy az Európai Unió mostani alapszerződése akadályozza azt, hogy megvédje önmagát az agressziótól. Vajon konkrétan mi az, ami lehetetlenné teszi a Lisszaboni szerződésben, hogy Európa megvédje magát? Erről Orbán nem tesz említést, de ha jól megfigyeljük a mondatait, akkor megérthetjük, miről beszél. Azt mondja, hogy az alapszerződés nem alkalmas arra, hogy megvédje Európa „kultúráját, gazdaságát, a külső határokat és a demokráciánkat“. Orbán a kultúrával kezdi a felsorolást. Vajon mi ez az „Európa kultúrája“, amit meg kell védeni? Naivan gondolhatjuk azt, hogy Thomas Mann, Rembrandt, Hegel vagy Bach munkásságára gondol, esetleg a tiroli népviseletre, a francia konyhára, vagy akár a magyar néptánc sorsát látja végveszélyben. De ha az utóbbi hónapok nyilatkozatait nézzük, akkor elég egyértelmű a helyzet. A focus c. német lapnak adott interjúból idéz a HVG cikke:
„Az iszlám vallás és kultúra nem olvad össze a keresztény vallással és kultúrával; egy másmilyen életformáról van szó – vélekedett a kormányfő. Szerinte nem olvasztótégely jön létre, hanem multikulturalizmus egymástól elválasztott társadalmakkal, Magyarország pedig nem akarja ezt.“
Orbán tehát Európa kultúrája alatt a keresztény kultúrát érti. Amikor az európai kultúrát akarja megvédeni, akkor az európai kereszténységet akarja megvédeni. Amikor az alaptörvényt nem tartja alkalmasnak arra, hogy megvédje az európai kultúrát, akkor valójában arra nem tartja alkalmasnak, hogy megvédje az európai kereszténységet.
Megmondjuk azt is, hogy miért. Ugyanis az Európai Unió alapszerződése a lelkiismereti és vallásszabadságot tiszteletben tartó alapszerződés. Ennek értelmében pedig nem definiálja Európa kultúráját keresztény kultúrának, mert egyenlőséget biztosít minden európai állampolgárnak, vallásától függetlenül. Valójában Európa kultúrája éppen ez a szabadság és egyenlőség: hogy Európában a törvény előtt egyenlő emberként élhet az ateista, a keresztény, a zsidó, a muszlim, a buddhista, és bárki, a hitétől függetlenül. Ez az európai kultúra.
Amikor Orbán meg akarja védeni az európai kultúrát, akkor valójában megváltoztatni akarja. Miközben azt állítja, hogy az iszlámtól akarja megvédeni, ezzel máris megtámadta az európai kultúrát. Keresztényként definiálta, és ezzel kirekesztette mindazokat, akik nem keresztények. Ezt kell mindenkinek először megértenie egész Európában, hogy a szabad Európát nem az iszlámtól kell megvédeni, hanem Orbántól, a kirekesztő fasizmustól, a politikai katolicizmustól. Az pedig az arcátlanság netovábbja, hogy miközben a politikiai katolicizmus zászlaja alatt próbálja megdönteni Európa demokratikus rendjét, azt állítja, hogy mindezt az európai demokrácia védelmében teszi.
Amikor Orbán megdöntötte a magyar demokráciát, ugyanígy járt el. Az alkotmányt célozta meg, mert megértette, hogy az alkotmány biztosítja a hatalmat, azon nyugszik a jogrend, annak engedelmeskedik az alkotmánybíróság, a bíróságok, a törvényhozás, a katonák, a rendőrök. Aki az alkotmányt írja, az lesz a főnök, mert az alkotmány irányít mindent.
A magyar alkotmányba Orbán belefoglalta a szent istváni kereszténységet, azaz a katolikus kereszténységet. Magyarorzág alaptörvénye ma kimondja, hogy Magyarország a szent istván-i kereszténységre épült. Tehát Magyarország ma az alkotmány alapján katolikus állam. A katolikus vallás rendje pedig nem demokratikus. A katolikus tanítás szerint a pápa Isten fiának (azaz a világegyetem teremtőjének) földi helytartója, és ennélfogva teljhatalommal uralkodik a Föld felett. A katolikus rendszerekben (mind az egyházban, mind az államban) a hatalom forrása nem a nép (mint ahogy a demokráciákban), hanem Isten. Ezt a hatalmat a pápa testesíti meg. Ha Magyarország katolikus állam, akkor Magyarország teljhatalmú ura a mindenkori római pápa. A magyar uralkodó pedig a pápa helytartója Magyarországon. A magyar uralkodó hatalma ebben a szemléletben a pápától származik, akié pedig Istentől.
Magyarország katolikus állam, így mindenki más, aki nem katolikus vallású, másodrangú állampolgár. Megköszönheti, hogy magyar lehet, mert az igazi magyarok a katolikus magyarok, a többiek addig magyarok, amíg a katolikus magyarok vezére (aki Magyarországot a katolicizmushoz alkotmányosan is visszavezette) jónak látja. Aki magyar, az velük van. Aki nincs velük, az nem magyar, nem része az együttműködés rendszerének, törvényen kívül van. De ha Orbán akarja, akkor a pápai udvarban az is elintézhető, hogy ha egy katolikussal baj van, akkor az többé még katolikus se legyen. Ne tévesszen meg senkit, hogy a bevett vallások között vannak még más felekezetek. Addig vannak ott, amíg belesímulnak a rendszerbe. Addig tiszteletbeli katolikusok, csak más a nevük. Aki nem fogadja el a katolicizmus fennhatóságát, az úgy jár, mint Iványi Gábor és felekezete, a MET.
Ezt jelenti Orbán „európai kultúrája”, ezt akarja exportálni az Unió számára. Erről van szó akkor, amikor az Európai Unió alapszerződését akarja megváltoztatni.
Ahogy Magyarországon az alkotmány katolizálásával szerezte meg a hatalmat, ugyanúgy Európa trónjához is ez az út vezet. A menekültek áradata és a párizsi események most kedvezővé tették az európai közhangulatot. Az emberek dühösek és félnek, és aki dühös és fél, az nem tud józanul gondolkodni. Orbán a párizsi tragédiát akarja felhasználni arra, hogy megdöntse az európai demokratikus rendet, és visszavigye Európát egy második, sötét és véres középkorba.
Az igazi ellenség nem az iszlám, hanem a politikai katolicizmus. Az ellenség pedig a falakon belül van.
Szabad Európa riadó!
