Valószínűleg nem aláztak meg írót úgy, ahogy Kertész Imrét: szellemi örökségét egy történelemhamisító, holokausztrelatvizáló áltörténész kaparintotta meg a feleségétől tíz nappal a halála előtt. A másodfokú bíróság most jogerősen Schmidt Máriának ítélte a Nobel-díjas író hagyatékát, miután elutasította felesége fiának keresetét. Sass T. Márton megtámadta az utolsó pillanatban kicsikart szerződést, mely Schmidt közalapítványára hagyta Kertész Imre házi könyvtárát és az író szerzői jogait. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a szerzői jogdíjakat Schmidt alapítványa zsebeli be, de a folyamatban levő kiadói szerződések után Schmidt Mária döntheti el, mit, mikor, ki, milyen előszóval adhat ki Kertész Imre életművéből.
Egy antiszemita rendszer történelemhamisító főideológusa kaparintotta meg a holokauszt Nobel-díjjal elismert ábrázolójának életművét. Schmidt Mária botrányos életműve semmi másról nem szól, mint a soá meghamisításáról. Még az általa gründolt „Sorsok Háza” múzeum is a Kertész-életmű tagadása és meghamisítása. Kertész Imre neve összeforrt a Sorstalansággal, miután ezért kapott irodalmi Nobel-díjat. Ez a szellemi örökség most olyan ember kezében marad, aki nemcsak méltatlan erre, de nagy valószínűséggel tudatosan e szellemi örökség elpusztítására törekszik.
Jól látható volt ez már akkor, amikor Kertész Imre egészségi állapota hanyatlott, s a rezsim a feleségén keresztül kisajátította és már életében meghamisította őt. Kitüntették, amit néhány évvel korábban még nem fogadott volna el. Az Orbán-rendszer antiszemitáiról beszélt, a NER egyik legélesebb kritikusa volt, majd látszólag behódolt a rezsimnek, de ekkor már nem volt ereje és szellemi képességei birtokában. Ebben a helyzetben éltek vissza az állapotával, majd a felesége állapotával is, és szerezték meg Kertész Imre szellemi örökségét.
Emléktáblája avatására már meg sem hívták az igazi barátait és a kiadóját, belső fideszes rendezvény lett belőle. Bejárták a sajtót azok a fotók, amelyeken Schmidt Mária artikulátlanul és ízléstelenül röhög. A képek jól mutatják az író iránti tiszteletet. Kertész Imre öröksége nemcsak illetéktelen kezekbe került véglegesen, de a szellemi örökség gyilkosához, aki ellenségének tekint mindent, amit Kertész Imre szépnek, igaznak és fontosnak tartott. Mindez azt is mutatja, hogy feltámadt, hatalomra jutott, és visszatért mindaz, amiről Kertész Imre írt és ami ellen harcolt. Ő pedig a karmaik közé került, nehogy hatni tudjon. Ez nem azonos azzal, amikor Puskás Öcsit ellopták Kispesttől. Itt a holokausztot lopták el.
Nagyobb tragédia nem érhet egy írót. Így lett kerek Kertész Imre története. A sorstalanság.
