Trump támadásának az nyújt némi fedezéket, hogy Maduro elnökért és a rendszeréért senki nem fog krokodilkönnyeket hullatni, de egy független ország megtámadása, és elnökének elhurcolása súlyos kérdéseket vet fel. Ez is egy olyan határ átlépése, amely felborítja a nemzetközi rendet, precedents teremt vadnyugati akciókra bárkinek.
Ha Maduro elnököt nem sajnálja senki, az nem elégséges annak elfogadásához, hogy az amerikai elnök (vagy bárki más), mostantól elrabolhatja bármelyik állam elnökét, és a neki nem tetsző dolgok miatt Amerikában (ma már függetlennek semmiképpen nem mondható) bíróság elé állítsák. Maduro sötét gengszter, de ennyi erővel ki mindenkit lehetne elrabolni?
Kezdhetjük mindjárt Trump kedves barátaival, a tömeggyilkos és háborús bűnös Putyinnal, akit az elnöki limuzinba ültetett, vagy a népirtó észak-koreai diktátor Kim Dzsongunnal. Ha jól működne a világ, Orbánnak is európai börtönben lenne a helye az elrabolt uniós pénzek miatt. De lehetnének olyanok is, akik csak Trumpnak nem tetszenek.
Mostantól azt rabol el, és állít amerikai bíróság elé, akit akar? Mi van, ha ez általános elvvé válik? Bárki megteheti, vagy csak Amerika? Hol vannak ennek a határai? Amerikától félni kell? Trump azt csinálhat, amit akar? Ő diktálhat az egész világnak? Ő a törvény? S mi a garancia, hogy a politikai ellenfelei ellen is eljárásokat indító Trump ezt korrektül használja?
A következő lehetne a brazil elnök, mert Trump brazil képmását elítélte a brazil bíróság. Ha Trumpnak olyan kedve támad, és éppen Putyin suttog a fülébe, akkor letartóztatja esetleg Zelenszkijt, mert az oroszok szerint nem legitim elnök, mivel a háború miatt nem tartottak Ukrajnában választást, Zelenszkij pedig az orosz megszállás (a „béke”) útjában áll?
A venezuelai akciót súlyosan beárnyékolja, hogy azt Trump provokálta ki. Soha senki által nem bizonyított állítólagos drogcsempész hajók kilövésével, amelyek nem veszélyeztették a megtámadott helyen Amerikát. A hírhedt második lövéssel, legalább egyszer háborús bűnt, vagy közönséges gyilkosságot követtek el. Ezek jogi alapja is vitatott.
Emellett Trump egy ízben elszólta magát, hogy követelései vannak Venezuelával szemben, olajat és földet követelt tőlük, ami megkérdőjelezi a drogkereskedelemre való hivatkozást. Az sem biztos, hogy Venezuela elnökének és feleségének elrablásával és amerikai bíróság elé való állításával lehetett a legnagyobb csapást mérni a venezuelai drogkereskedelemre.
Bűnöző diktátorok korábban is voltak. Amerika mindig harcolt a drogkartellek ellen, de a legsötétebb bűnözőket is törvényes eszközökkel, a hazai és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával lehet az igazságszolgáltatás elé állítani. Bűnözők ellen sem lehet törvénytelenül harcolni, egy független állam elnökét nem lehet csak úgy elrabolni.
Az első kérdés az, hogy kongresszusi felhatalmazás nélkül volt-e joga Trumpnak elrabolni egy ország elnökét, volt-e joga katonai akciót indítani egy másik állam és kormánya ellen? Ez vajon az amerikai jog szerint minek minősül? De a jelenlegi amerikai gyakorlat szerint ez nem kérdés, mert Trump háttéremberei találnak valami 200 éves kiforgatható törvényt.
A második kérdés, hogy az akció mennyiben sérti a nemzetközi jogot? Egy független állam elnökének elrablása mennyire tekinthető a nemzetközi joggal összeegyeztethetőnek? Az is érdekes, hogy a demokratikus európai országok nem egyenesen beszélnek, mert félnek az amerikai elnök dühétől és bosszújától. A legsimlisebb szöveg az „eszkalációtól való óvás”.
Ha ezt egy másik ország követte volna el, azt vélhetően állami terrorizmusnak neveznék, köztük az európai demokratikus országok. Ha Trump követi el, akitől félnek a lobbanékony természete, kiszámíthatatlansága és bosszúja miatt, akkor a nemzetközi jog és a törvények nem számítanak? Ám az a világ, ahol az erő dominál, és nem a jog, az veszendő.
Maduro miatt senki nem ejt könnyet, de a nemzetközi jog és a világ rendjének szétverése miatt érdemes lenne elmorzsolni néhány könnycseppet, mert ez a precedens abszurdum. Nem igazolja, hogy Maduro bűnöző diktátor, mert akkor sok ilyen akciót lehetne indítani. Először mindig a bűnözőkkel kezdődik, de nem áll meg ott. Mint a bevándorlók esetében.
A világ nem lett biztonságosabb ezzel a nappal sem, és nem biztos, hogy Maduro jelenti rá a legnagyobb veszélyt. Az Ukrajna elleni háborút is sikerült Amerikának legitimálni, Putyin már azt is tagadja, hogy az Ukrajna földjén zajló háborút ő indította. A kínai elnöknek sem kell aggódnia Hong Kong önrendelkezésének felszámolása miatt. Felkészül Tajvan.
Dél-Amerika pedig retteghet, hogy Trump legközelebb kit nyilvánít bűnözőnek, kit rabol el.
