A fideszes Domokos László által vezetett Állami Számvevőszék sietett az Orbán-rezsim segítségére, hogy valami elfogadható indokot találjon arra, miért is kellett „átszervezni” a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Ez azért szánalmas próbálkozás, mert Vidnyánszky Attila kinevezése megmutatta, hogy miért történt az „átszervezés”: azért, mert az egyetem liberális fészek, amelyet nemzeti-keresztény fészekké akarnak alakítani. Vidnyánszky megmondta, hogy mi a célja az SZFE átalakításának. Az, hogy „nemzeti” és „keresztény” érzelmű oktatást hozzanak létre, amelyből majd „nemzeti” és „keresztény” alkotók nőnek ki, s a libernyák kozmopolita kultúra helyett „keresztény” és „nemzeti” kultúrát hozzanak létre. Ez ideológiai agymosás, politikai tisztogatás, az oktatási szabadság és az egyetemi autonómia felszámolása, az egyetem ideológiai átnevelő táborrá történő átalakítása.
Ehhez képest most azzal állt elő az ÁSZ, hogy az SZFE gazdálkodását 10 éve szabálytalanságok jellemzik, ezért indokolt a szervezeti átalakítás. E logikából az következik, hogy a háttérhatalom ellen harcot hirdető Vidnyánszky vezetésével a nemzeti és keresztényfasiszta, antiszemita ideológia képviselői szabályosabb gazdálkodást tudnak folytatni, mint a „liberálisok”, akikről soha senki nem készített felmérést, hogy azok-e vagy nem. Miközben az SZFE vezetői szerint az ÁSZ kifogásainak alapja az volt, hogy az egyetemi gazdálkodással összeférhetetlen szabályokat kértek számon, amelyek az egyéb állami intézményekre vonatkoznak, rájuk nem. Ha bármi szabálytalan volt, akkor azért is elsősorban a fenntartó minisztérium a felelős, amelynek ezeket a kérdéseket meg kellett volna oldania. Például azzal, hogy az ÁSZ nem kér az egyetemtől esztelen szabályokat és kimutatásokat és ezt a fideszes elvtársak egymás közt megbeszélik.
De az biztos, hogy a szabályok egyeztetése és a bürokrácia racionalizálása nem igényli az SZFE átszervezését és „keresztény” ideológiai alapokra helyezését. Ez utóbbi azért is zavaros, mert ha Vidnyánszkynak a Bibliából és Pál apostol alapján kellene elmagyaráznia, hogy miért és mitől keresztény egy színház, akkor nagy bajban lenne, mert ehhez az ideológiai hazugsághoz nem talál semmiféle alapot a Bibliában. A kereszténység még csak nem is az erkölccsel azonos, nem is a családdal, különösen nem a nemzettel. A horthyzmus nem kereszténység, ahogy a szentisváni állameszme sem az. A zsidó Messiás, Jézus Krisztus megváltása, engesztelő áldozata és annak elfogadása az ember egyéni döntése és szabad választása. Azt ránézésre megmondjuk, hogy Vidnyánszky mégcsak nem is keresztény és fogalma nincs arról, hogy a Biblia alapján mi a kereszténység. Ha tudná, nem kapcsolná a „nemzethez”, sem egy állami ideológiához.
Mivel a NER a Horthy-rendszer örökösének tartja magát, és átvette annak „keresztény-nemzeti” ideológiáját, nem nehéz megfejteni a „keresztény-nemzeti” kifejezés tartalmát. A Horthy-rendszerben a „keresztény” azt jelentette, hogy nem zsidó. Ma is ugyanezt jelenti. Függetlenül attól, hogy kinek mi a származása vagy a vallása, A „keresztény-nemzeti” ideológia szerint minden „zsidó”, ha nem nacionalista, nem antiszemita, nem fasiszta és a szabadság, a nyitottság és a sokszínűség híve. Vidnyánszky azt állítja, hogy a „keresztény-nemzeti” irányzattal a sokszínűséget növelné, ami nem igaz. Ez egy hamis és hazug ideológia, s nem azért nem kap teret a kultúrában, mert elnyomják, hanem azért, mert minden ideológikus művészet hamis, hazug és silány. Most is egy elnyomó politikai hatalom szolgálatában áll. A művészet ezek ellen küzd évezredek óta. A zsarnokság ideológiája a kultúrában nem egy „szín”, hanem maga az ellenség.
Csak megjegyezzük: ebből a „keresztény-nemzeti” ideológiából lett Magyarországon a holokauszt, ennek szellemiségében deportáltak haláltáborba csaknem félmillió embert. Ez nem kultúra. A népirtás ideológiája nem kultúra.
Azt is bátran kijelenthetjük, hogy a gazdálkodás szabályainak sem sok köze van a kereszténységhez. A gazdálkodás egy álkeresztény, keresztényfasiszta ideológiától nem lesz jobb. Ha a gazdálkodásban kellene keresni az átalakítás okát, akkor Vidnyánszkyt azonnal le kell váltani, és egy világnézetileg semleges, szakmájához értő, gazdasági szakembert kell a helyére kinevezni. Csakhogy ehhez átszervezésre sem lenne szükség, legfeljebb személycserére, de az SZFE vezetői által kiadott nyilatkozatból az derül ki, hogy ilyen szakemberei voltak az egyetemnek, és nem bennük volt a hiba. Az ÁSZ bürokráciája volt képtelen különbséget tenni az egyetemek és az állami intézmények gazdálkodása között. Az ÁSZ által említett problémákat nem az SZFE átszervezésével, hanem az ÁSZ átszervezésével lehetett volna megoldani. Már az is előrelépés lenne, ha az ÁSZ nem pártirányítás alatt állna, és nem a hatalom egyik furkósbotjaként működne.
Vidnyánszky a Mandinernek adott interjújában azt mondta, hogy „ami szakmánkban most kezdődik a rendszerváltás”. Nyilván a zsidókommunisták helyett jönnek a nemzetikeresztények. Ez politikai üzenet. Az SZFE „átszervezése” politikai tisztogatás az egyetem ideológiai megszállása, nem az ÁSZ-jelentések által emlegetett „hibák” megoldása. Az egyetem lefejezése, a diákok és a tanárok kicserélése. Egy zavaros, soha nem definiált hamis nemzeti-keresztény ideológia térhódítása, az egyetem ideológiai megszállása, a diákok világnézeti átnevelése és megszűrése. Egy ízlésbeli és világnézeti terror bevezetése. Ezt nevezi Vidnyánszky „érték” átadásnak, mert ami nem azonos az állami jobboldali keresztényfasiszta ideoloógiával, az nem érték, hanem értéktelen. A szabadság a legnagyobb kerestzény érték, ezért a NER és komisszárjai éppen a keresztény szellemiséget készülnek felszámolni. Isten ugyanis szabadságot ad az embernek, hogy szabadon választhasson. Ezt vennék el a fasiszták.
