Mint azt korábban jeleztük, az orosz kémbank elleni amerikai szankciók előtt azért rendelték Szijjjártót váratlanul Moszkvába a főnökei, hogy egyrészt megerősítse a magyar energiafüggőséget, de legfőképpen azért, hogy megújítsa a Paks II. beruházásról szóló szerződést az oroszokkal. Már akkor jeleztük, hogy ennek elsődleges célja az, hogy erre a megállapodásra hivatkozva Magyarország az EU-ban megvétózhassa és megakadályozza azt, hogy az Ukrajnát megtámadó – háborúpárti – oroszokat az EU nukleáris szankciókkal sújthassa.
Ez az előrejelzés beigazolódott, miután az uniós külügyminiszterek ülésén Szijjártó máris bejelentette, hogy az oroszokkal szembeni nukleáris szankció szóba sem jöhet, mert az „ellehetetlenítené Magyarország energiaellátását a következő időszakban”. Szijjártó úgy tesz, mintha semmi más megoldás nem lenne a világon, csak az, hogy az oroszok építsék meg a paksi atomerőmű bővítését, ami ráadásul nemcsak az oroszoktól való függőséget és nukleáris zsarolás lehetőségét jelenti, hanem még nemzetbiztonsági kockázattal is jár. Paks egy potenciális „atombombaként” ketyeghet.
Az nyilvánvaló, hogy Szijjártóval azért íratták alá a szerződés megújítását, hogy azzal Magyarország az oroszokat megvédje a nukleáris uniós szankcióktól. Ez a magyar és az orosz kormány titkos összejátszása az európai nukleáris szankciók kivédésére és ellehetetlenítésére. Szijjártó arra hivatkozott, hogy a kilenc évvel ezelőtti megállapodást az Európai Bizottság is jóváhagyta. Mintha azóta nem történt volna semmi, mintha Oroszország nem indított volna háborút Ukrajna ellen, előre jelezve, hogy nemcsak Ukrajna elfoglalása, hanem az európai térképek átrajzolása a célja.
Magyarországot még az sem zavarta ebben, hogy a Putyin által emlegetett terv, a volt Szovjetunió befolyási övezetének visszaállítása, Magyarország újabb orosz megszállását is jelenthette volna. Ezt akadályozzák meg az ukránok a hősies ellenállásukkal, s ebben is segíti őket a nyugati szankciók és a pénzügyi-katonai támogatások rendszere. Ebben próbálja akadályozni Orbán az Európai Uniót, az oroszok érdekeit védve. A Paks II. megújított szerződés elsődleges célja az volt, hogy arra hivatkozva Magyarország újabb hazugsággal megvédje az oroszokat a nukleáris szankcióktól.
Szijjártó az uniós külügyminiszterek ülésén változatlanul azt a hamis és képmutató álláspontot képviselte, hogy „a fegyverszállítások csak meghosszabbítják a háborút”. Mennyivel gyorsabban véget érne a háború, ha az ukránokat magára hagyná a Nyugat, nem tudnának védekezni, és győzhetnének az oroszok. Ukrajna támogatásának megszüntetése az orosz győzelemmel egyenlő, és a magyar „békepártinak” nevezett retorika ezt jelenti és ezt célozza. Az Orbán-rezsim az oroszokat támogatja Ukrajnával, az Európai Unióval és NATO-val szemben.
Szijjártó az ezzel kapcsolatos jogos uniós kritikát úgy adta elő a magyar sajtónak, mintha Magyarország egy áldozat lenne, Magyarország az EU támadása alatt lenne, méghozzá azért, mert „békét” akar, a Nyugat pedig háborút. Ez a primitív hazug propaganda nyilvánvalóan nem tetszik az uniós külügyminisztereknek, mert ennél az is tisztességesebb lenne, ha Magyarország nyíltan az orosz tömeggyilkos háborús bűnösök mellé állna, kilépne az EU-ból és a NATO-ból.
Ebben az esetben azonban nem tudna ötödik hadoszlopként az oroszok javára dolgozni, leértékelődne Orbán szerepe, mert őt kizárólag az uniós és NATO vétójog értékeli fel, emellett az oroszok nem tartanák el a diktatúráját, az EU pedig ezt teszi tizenhárom éve. Mivel sem az EU-ból, sem a NATO-ból nem lehet kizárni senkit, kénytelenek eltűrni egy orosz ügynököt, kémet és árulót a két nyugati szövetségben, amelyet még anyagilag is finanszíroznak, s ezért nyugodtan kitehetnék a „Hülyék vagyunk” táblát a nyakukba.
