Nem áll olyan jól Orbán szénája. Elmaradtak az orosz bombázások, amelyek menekülteket hajtottak volna Európa felé. Az európai szélsőjobb nem került a közélet centrumába, Orbán illiberális világforradalma pedig még a V4 országok között is bedőlt. Őt magát a Néppárton belül a perifériára sodorta a túl korai zászlóbontás: a keresztény Európa erősebb lábakon áll, mint az ő fasizmusa.
Szlovákia pedig olyan államfőt választott, aki minden ízében ellentéte Orbánnak és fasiszta álmainak. Először is nő, fiatal, liberális, zöld, polgárjogi aktivista, emberi jogvédő, és rá szavaztak a felvidéki magyarok is. A korrupció és a jogtalanság eltökélt ellenfele, a jogállamiság védelmezője és az illiberalizmus ellensége. Zuzana Čaputová óriási fölénnyel lett Szlovákia elnöke. Orbán biztos lehet benne, hogy Szlovákiát az illiberális szörnykoalícióban elveszítette. Ideális ellenfele Orbánnak, maga az antitézis. Welcome Zuzana Čaputová!
Ez a 45 éves ügyvédnő nem pehelysúlyú ellenfél. Orbánnál nagyobb ellenfeleket is leterített már. Kitartó, szívós, elszánt, s bár az elnöki jogkör korlátozott, de ahhoz éppen elég, hogy Szlovákiában ne legyen NER. Már csak azért is, mert Čaputová pontosan tudja, kicsoda Orbán Viktor, és Orbán alternatívájaként és kihívójaként jelent meg Közép-Európában. Megválasztásának már az is csodálatos eredménye, hogy Orbán nem beszélhet úgy Közép-Európáról, még a Visegrádi Négyekről sem, mint egységes blokkról, amely bármilyen kamu keresztény meg nemzeti zagyvaságot képvisel, amit magyarul fasizmusnak hívnak. Az is csodálatos fejlemény, hogy a szlovák választás bebizonyította, hogy ellen lehet állni, le lehet győzni a korrupt fasiszta bűnözőket, hazudozókat. S a látszat ellenére nem Čaputová győzte le őket, hanem egy újságíró. Egy újságíró, aki meghalt, de a halála olyan öntisztulást indított el Szlovákiában, hogy Ján Kuciak oknyomozó újságíró mártírként megmentette Szlovákiát.
Ilyen újságíró Magyarországon nincs, de hozzá hasonlítható egyetlen sajtóorgánum sincs, ahogy sajtó sincs. Vannak médiumok, ahol újságíró állások vannak, amelyeket betöltenek emberek, akik elvégzik a napi munkájukat, és hazamennek. Egyetlen újságírót nem lehet látni Magyarországon, aki az életét és a munkáját feltette volna azért, hogy Magyarországot megmentse, az országot elfoglaló bűnszervezetet leleplezze. Orbán titkos számláit és a kilopott vagyonát felkutassa, az orosz zsarolást dokumentálja, Mészáros Lőrinc stróman és pénztáros szerepét kibontsa. Orbánnak a tényleges és a politikai alvilággal való szoros kapcsolatát feltárja. Az ország semmit nem tud a Fideszen belüli életről, az ország irányításáról és működtetéséről, az egész korrupciós mechanizmus működéséről. A jéghegy csúcsa látszik, a jéghegy nem. Nincsenek elszánt ellenségei az illiberalizmusnak, a fasizmusnak, a jogfosztásnak. Nincs senki, aki veszélyes lenne a kizárólagos hatalmat bitorló zsarnokra. Nincs politikai értelemben „megváltó”. Szlovákiának pedig volt.
A szlovákok nem engedték meg, hogy a szabad választásokat eltörölje bárki. Ezért a kijózanodás katarzisában nem olyan választási rendszer állt előttük, mint a magyarok előtt. A szlovákokban maradt igazi szabadság és tisztesség utáni vágy, a magyarokban ez nyomokban sincs meg. Akik hivatásszerűen ellenzékiek, azok sem adtak fel mindent, hanem csak korlátok között mozognak. Nincs senki, aki nekimenne Orbánnak, és hiteles ember lenne. Azért nincs hitele senkinek, mert látszik, hogy senki nem áldoz fel semmit az igazságért. Szlovákiában volt egy fiatalember, aki a legdrágábbat, az életét is feláldozta, és ezt a szlovákok megértették. Vajon a magyarok megértenék-e, vagy túllépnének rajta, mint mindenen? Márpedig áldozat nélkül nem megy. De Magyarországon senki nem hajlandó feláldozni semmit. Nemhogy az életét, de a koszos kis állását, fizetését, juttatását, pályázatát, ösztöndíját, utazgatásait, de még a „jó hírét” sem, mert Magyarországon megszólnák, ha valaki mindent feladva nekimenne az ország elrablóinak.
Ján Kuciak talán nemcsak Szlovákiának, de az egész térségnek mártírja lehet. Azzal, hogy Szlovákia kapott egy erős liberális elnököt, aki kezdeményező lesz, aki képes a nép nyelvén szólni, velük megértetni az igazát, Magyarországnak is jó szolgálatot tesz. Egy mintát arra, hogy nem kell mindenkinek gyáva, hazug, haszonleső, elvtelen, megalkuvó és rongyembernek lennie. Élvezve a többi megalkovó és elvtelen rongyember támogatását és szimpátiáját. Talán lesz néhány ember, akinek szilárd elvei lesznek, és bátorságot merít. De ennél is fontosabb, hogy Čaputová porrá zúzza az orbáni hazugságokat, kivonja belőle Szlovákiát, s megállítja az antiliberális fasizálódást. Tartalmat és értelmet ad újra a jog, a demokrácia és a liberalizmus fogalmának, bemutatva annak feljebbvaló voltát a zsarnoksággal és önkénnyel szemben.
Még akkor is, ha a jogfosztást, a bűnözést kereszténységnek és nemzeti identitásnak nevezik, mert a nemzet identitása csak az igazságosságba, a jogosságba, az emberi jogokba vetett szilárd hit lehet, és az elvszerűség talaján állhat. Ez nem állhat és nem is áll szembe sem a kereszténység, sem más vallás vagy nemzeti identitás alapjaival. A fasisztákat nevükön kell nevezni és a hazugságaikat le kell söpörni. Az új szlovák elnök megválasztása bizonyíték arra is, hogy nem a sors akarata, hogy ilyen fasiszta rendszerek létrejöjjenek. Az embereken múlik, és néhány bátor, tisztességes, okos és elvszerű ember meg tudja fordítani egy egész ország sorsát, és reményt tud adni a tiszta eszmék mellett az emberek igazságérzetének.
Čaputová megválasztása azt is bizonyítja, hogy Orbán nem vátesz, a jóslatai gátlástalan hazudozások, semmit nem érnek. Mióta ígéri a nagy illiberális világforradalmat, és a helyzete most rosszabb, mint egy éve volt. Az új szlovák elnöknek azonban résen kell lennie, mert Orbán maga a sátán, aki mindent meg fog tenni a lejáratása és a megbuktatása érdekében, és ehhez minden aljas eszközt felhasznál majd. A szlovákiai magyarokat elsősorban. A szlovákiai magyarság vezetőinek vigyázniuk kell, hogy a „nemzeti függetlenségről” hazudozó Orbán a legdurvábban avatkozik be a szomszédos országok életébe, s ebben felhasználja a magyar kisebbséget. A „nemzetinek” hazudott érdekek nem írhatják felül a jogállamiság, a jogvédelem, a demokrácia értékeit, és ebben inkább lesz partnerük az új szlovák államfő, mint a magyar teljhatalmat bitorló Orbán. A Magyarország iránti hűséget az Orbán-ellenes harc fejezi ki legjobban. Ezt ne tévesszék szem elől.
