Egyre nyilvánvalóbb, hogy a májusi európai parlamenti választás tétje a szélsőjobboldal előretörése és térnyerése, a világ fasizálódása, vagy a jogállami Európa védelme és megszilárdítása. Orbán az európai szélsőjjobboldal nem hivatalos szellemi vezére, aki a bevándorlásellenességgel próbálja az illiberális, populista és fasiszta törekvéseket az Európai Unióban erősíteni, majd többségre juttatni. Európát a NER képére és hasonlatosságára akarja formálni. Attól kezdve nem a nemzeti önállóság, hanem a „közös keresztény Európa” lenne a jelszó, és kőkeményen kényszerítenék az európai országokat illiberális fasiszta fordulatra. Orbán hazugsága az, hogy Európában a bevándorlást segítő és az azt ellenző erők küzdelme zajlik. Ezzel szemben a valóság az, hogy Európában demokraták és fasiszták küzdelme zajlik.
Sajnálatos módon, egy jellemtelen német kereszténydemokrata karrierista, Manfred Weber miatt az Európai Néppárt negligálta a Sargentini-jelentést, Orbán szélsőjobboldali törekvéseit megtartotta az európai legitim jobboldal keretein belül, mert a bizottsági elnökjelölti ambícióihoz szüksége van a néppárti fideszes szavazókra. Már a jelöltté válás érdekében paktumot kötött Orbánnal, az Unió első fasiszta államának vezetőjével. Ezzel nemcsak a szalonképtelen Orbánt, hanem az antiszemita ideológiára épülő illiberális rendszerét, a demokráciának álcázott fasizmust is legitimálta, és az európai politika fősodrában tartotta. Weber ezzel megbocsáthatatlan bűnt követett el, és ezzel maga is egy éppen olyan hamis, képmutató pávatáncossá vált, mint amilyen Orbán.
Ezt nagyon helyesen ismerte fel Frans Timmermans, az európai szociáldemokraták nem hivatalos bizottsági elnökjelöltje, aki Európáért érzett felelőssége tudatában Orbánt tette a választási kampánya legfőbb témájává: a választás tétje az, hogy a német kereszténydemokraták által vezetett néppárti jobboldal trójai falóként bevonja-e Orbánt és az európai szélsőjobboldalt a kontinens irányításába, esetleg odadobja koncként Európát a menekültválságot meglovagoló szélsőjobboldali fasisztáknak. Timmermans nagyon helyesen a lényegről beszél, és nem megy be az Orbán által állított csapdába, hogy a bevándorlásról vitatkozzanak és az európai polgárokat álhírekkel becsapják, félrevezessék, és a tömeges migrációtól való félelmükben Európát átadják a fasizmusnak, a kleptokrata önkénynek, Európa primitív zsarnokainak.
Timmermans nagyon helyesen mutat rá a lényegre, és az Európát fenyegető legnagyobb veszélyre, hogy a Néppárt és Weber egyenlő Orbánnal, az pedig ugyanolyan, mint Kaczynski. Orbán fasiszta világrend létrehozásán dolgozik, Európa különböző országaiban veti el a gyűlölet magvát, terjeszti a mérget. A magyar ellenzék gyengesége miatt az európaiak nem ismerik Orbán rendszerét, és ha el tudja hitetni azt, hogy az orbáni zsarnokság, egyetlen primitív ember uralma csak a bevándolással kapcsolatos kérdésekben különbözik a demokratikus és jogállami rendszerektől, akkor azt hihetik, hogy az orbáni rendszer átvétele vagy másolása semmiféle kockázattal vagy veszéllyel nem jár. Ezt kell megakadályozni: Európa polgárainak meg kell tudniuk, mi Orbán rendszere.
Timmermans helyesen fogalmazta meg az Európát fenyegető igazi veszélyt. Az igazságról beszél, nem választási kampányfogás a veszéllyel való riogatás. Orbán az igazi veszély Európában. Orbánról már az is kiderült, hogy akadályozza az illegális bevándorlás elleni küzdelmet, hogy Európán minél nagyobb legyen a migrációs nyomás. Ha tehetné, ő maga szervezné a migránsokat Európába. Ebben pedig szorosan együttműködik Putyinnal, akinek Orbán előretolt bástyája a liberális jogállami Európa felszámolására. Orbán ellenség, akit Európa legnagyobb ellensége tart kezében. Ezért az európai biztonság, a szabadság és a jogállamok megtartásának kulcskérdése, hogy Orbán és az általa szervezett európai szélsőjobb ne tudjon demokratikus úton hatalomra kerülni Európában, mert polgárháborúk és világháború lenne a vége.
