Ha van valami, ami árt a közéletnek, a demokráciának, a tisztességnek, a politológiának, a normális emberi életnek, az a hatalomgyakorlás technokrata módjának megközelítése, méltánylása és istenítése. Ez vezetett a NER-hez, s ebben az olyan álfüggetlen, Orbán-fanatikus, magukat politológusnak nevező emberek játszottak szerepet, mint Török Gábor.
Ennek egyetlen pozitív hozadéka, hogy Orbán első megszólalásából megmondta, hogy Novák ki van rúgva. Mivel ő vezette be, ő képviselte, s részben ő tanította nekik ezt a lelketlen, embertelen, hatalomtechnikai gondolkodásmódot, azonnal felismerte Orbán szövegében, hogy Novákot úgy vágja ki a székéből, mint a macskát rákos daganatot.
Ezért, ahol mások cinizmust látnak, mindenféle megbánás nélkül, a felelősség elhárítását és erkölcsi bukást, ott Török Gábor „profi kármentést” vél. Egy technokratának, a hatalom technikusának, lehetséges, hogy az. Nekünk nem az, mert mi nem ilyen kilúgozottan nézzük a világot, ahol minden csak abból a szempontból fontos, hogy mit hoz a konyhára.
Mi látjuk a gyereket, akit bántalmaztak. Látjuk a hazugságot, a cinizmust, a bántalmazó magatartást, a visszaélést és a személyes kapcsolatokat, a következményekkel együtt. Török szerint nyilván alkalmatlanok is vagyunk a hatalom megszerzésére és megtartására az ő normái szerint, de nekünk így nem is kellene. Nem is építettünk diktatúrát.
Török Gábornak ezért nincs problémája Orbán diktatúrájával, mert csak hatalmi játszmák és a politikai haszonszerzés szempontjait látja, mindenféle morális értékelés nélkül. Neki a pedofília eltussolása azért problémás, mert este a vacsoraasztalnál beszélnek róla, elítélik, ami százalékokban mérhető népszerűségvesztést okoz. Ha valaki ezt megoldja, az profi.
Nem egy megbánás nélküli, cinikus és számító gazembert lát. Mi nem tartjuk ezt profinak, mi nem látunk ebben semmi csodálatra méltót, csak azt, amit Orbán egykori csókos barátja oly találóan fogalmazott meg: a geciséget. Ahogy Török Gábor cinikus szövegeiben is azt látjuk, a geciséget. Nem véletlen a kölcsönös vonzalom, megvan a közös alapja.
Lehet minket amatőrnek, dilettánsnak, hozzá nem értőnek és naivnak nevezni, de mi azt gondoljuk, hogy az ő profizmusuk az egyik rákfenéje a világnak, s az ő profizmusuk vezet háborúkhoz, elnyomáshoz, tragédiákhoz. A mi naiv dilettantizmusunkat tisztességnek is lehet nevezni, s nem adtuk fel, hogy a politika ilyen legyen. Ez a demokratikus szemlélet.
Nem tudjuk profinak nevezni és csodálni azt, hogy Orbán beáldozta két szívtelen szolgáját, ő, akinek pedig szíve talán soha nem is volt, csak a Török Gábor-féle profizmusa, amit nem kell másnak nevezni, mint ami: geciségnek. Nem gyönyörködünk, hogy Orbán mentette ki a nagy pedofilozás közepette a pedofil eltussolót, aki a társaival egy gyerek halálát okozta, és nem bukott bele. Mert olyan „profi kármentést” csinált.
Nem adózunk csodálattal az efféle technokratának nevezett geciségnek, amibe emberek belehalnak, lélekben és fizikailag egyaránt. Minden cselekedetnek van morális értéke is, s a mi naiv dilettáns felfogásunk szerint ez adja minden cselekedet értékét, nem a hasznosság. Mi nem úgy nézzük a NER-t, mint egy futballmeccset és sakkjátszmát. Embereket látunk.
Török Gábor nyilván most azt gondolja, hogy mi nem tudjuk, mi a „szakma”. Szerinte ez a „szakma”. Az lehet, hogy neki az. De mi ezt a szakmát, amit ő űz, és az ő „iskolája”, nem szakmának, hanem aljas, mocskos és gazemberségnek gondolunk, és az életünket tettük fel arra, hogy az ilyen üres szívű, gátlástalan, immorális emberek ellen harcoljunk.
Nem gyönyörködünk a tudományukban, amit Arthur Finkelstein fejlesztett tökélyre. Úgy nevezték Finkelsteint, hogy maga volt a „megtestesült ördög”. Mi a tanítványait is annak látjuk.
