Egyszerre nevetséges, felháborító és riasztó, ami Davosban történt. Miután Donald Trump érzékelte, hogy túl messzire ment, teljesen elszigetelődött, s akik eddig hízelgéssel, térdre ereszkedéssel próbálták elkerülni féktelen haragját, azok most ellene álltak: szembeszálltak vele, s nem hátráltak. Olyan válaszra szánták el magukat, amiből nem tud jól kijönni.
Trump mindenféle fenyegetései ellenére, egy nap alatt lemondott arról, hogy megvásárolja, vagy elfoglalja Grönlandot, s az Egyesült Államok 51. államává tegye. Helyette egy olyan megállapodásról számolt be, amelynek egyetlen részlete sem ismert, de biztosítja a NATO védelmét, és Amerika ásványkincs-kitermelési jogokat szerezhet a szigeten.
Hangsúlyozni kell, hogy Trump a semmiért kapitulált. Mert ezzel nem kapott semmit. Amit új megállapodásként próbál bemutatni, s amit most ünnepel, azt bármikor megkaphatta volna eddig is, csak kérnie kellett volna. Dánia és Grönland fel is ajánlotta ezeket, de ehhez az eddigi megállapodások alapján eddig is joga volt.
Ahhoz nem férhet kétség, hogy Trump ettől függetlenül, „jó szokása szerint”, megpróbálja kifosztani Grönlandot, olyan megállapodásokat kötni, ami neki jó, de a másik felet kirabolja és megalázza. Ez a Trump-féle „deal” lényege. Las Vegasban és Atlantic Cityben edződött. Ennek része az is, hogy a hasznot magának, a családjának és holdudvarának tartogatja.
De hol van ez ahhoz, hogy háborúval fenyegetőzött. Mindenképpen meg akarta szerezni Grönland tulajdonjogát, és Amerikához akarta csatolni. Davosból a tulajdonosi lap nélkül tér haza, nem tűzték ki Grönlandon az amerikai zászlót. Egyelőre nem megy az ICE oda is terrorizálni a lakosságot. Hogy Grönland nem akart Amerika lenni, az Amerikából érthető.
Trump olyan megállapodást kötött szóban, aminek a részleteit sem tudta felidézni. S ezért még a vámfenyegetéseit is visszavonta (Amerika szerencséjére). Csak annyit tud, hogy az általa sem ismert megállapodás „örökre” szól. Egy Trump esetében nem is szólhat másról. Amikor a szerződésről kérdezték, azt mondta: „Bonyolult, de majd később elmagyarázzuk.”
Ez azt jelenti, hogy Trumpnak fogalma sincs róla, miben állapodott meg. Boldog volt, hogy kihátrálhatott belőle. Már Washingtonban érezni lehetett, amikor zavartan fenyegetőzött, hogy az európaiak ellenállása megállította. Azt ígérte, mindenkit boldoggá tesz majd az a megoldás, amit ajánl, és ez igaz lett: mindenki boldog volt, hogy az esztelenséggel leállt.
A szélsőjobboldali trumpista propaganda és lakájmédia ezúttal is ünnepelte a zsenit, aki csupa aduval játszott, majd a fenyegetéseivel kiharcolta a semmit. Ellenszolgáltatás nélkül vont vissza mindent. Megint lehet röhögni a nagyszájúskodó Trumpon, aki megfutamodott szokása szerint, ha nem ijednek meg tőle, és a „TACO”-t választotta.
A TACO („Trump Always Chickens Out”) azt jelenti, hogy Trump mindig megfutamodik. Az utolsó pillanatban mindig visszakozik. Blöfföl, majd kihátrál. Trump mindig nagyot mond, aztán ha ellenállásba ütközik, vagy szembesül a következményekkel, nem meri végig vinni. Trump megint megijedt, és lelepleződött, hogy a nagy „erős ember”, mennyire gyenge.
A tekintély, amit a hadsereg venezuelai törvénytelen akciójával szerzett (a hadsereget még nem tette teljesen tönkre), egy pillanat alatt elszállt. A „világ ura” pozíciójából újra egy nagyszájú, gyerekeszű bajkeverő lett, aki az első pofon szelétől elszaladt. Ugyanezt tette, amikor bejelentette a „Szabadság Napját”, majd vámtarifáinak többségét visszavonta.
Ehhez képest nem csupán nevetséges, ami történt, hanem felháborító is, mert nem múlik el nyomtalanul a fenyegetése, amellyel egy világháborút, a NATO megszűnését és a világ szétesését kockáztatta. A bizalom és a nyugalom elmúlt. A szabályok által irányított világ szétesett, a tartóoszlopai megrendültek. Miért? A semmiért.
Ugyanakkor az eset riasztó is, mert egyrészt nem lehet tudni, holnap hogyan ébred. Nem rúg-e fel mindent? Mit suttog a fülébe Stephen Miller? Ha még nem azt sem tudja, miben állapodott meg, annak végső formája még bármilyen lehet, ha a szélsőjobboldali talpnyalói felébresztik benne újra az indulatot. Azt pedig senki nem tudja, mikor talál ki hasonlót.
Ez az ember pozícióját tekintve az Egyesült Államok elnöke, de méltatlan és alkalmatlan erre a posztra, és a legnagyobb veszélyt jelenti a világra. Építeni nem, csak rombolni tud, és nem lehet tudni, hogy az elnökségéből hátralevő három év milyen pusztításra lesz még elég. Remélhetően, az eset kijózanította Európa és a világ épeszű vezetőit.
A legújabb TACO-ból megérthették, hogy Trumppal csak az erő nyelvén lehet tárgyalni, mert a behódolást és a hízelgést félreérti, és azt gondolja, bármit megtehet. A grönlandi példa nyomán hasonló véget kell vetni a „Béketanács” néven emlegetett tervének, amit az angol parlamentben is „egy korrupt gengszter nevetséges diktátumának” neveztek.
Semmi ok nincs arra, hogy Trumpnak bármit engedjenek, és ne akadályozzák meg, hogy az ENSZ-t és a világot egyben tartó szabályrendszert megsemmisítse. Ha nincs szabály, jön az ököljog, és sorban robbannak ki a háborúk a Nobel-békedíj önjelölt várományosának keze nyomán. A demokraták újra felvetették a 25. Amandment szükségességét.
A 25. Alkotmánykiegészítés az elnök mentális alkalmatlansága esetén lehetővé teszi, hogy elmozdítsák a hivatalából. A norvég miniszterelnöknek írt levele, francia borokat fenyegető 200 százalékos vám, Grönland és a NATO fenyegetése, a széteső beszéde, éjszakai százas nagyságrendű social media posztjai felvetették, hogy mentálisan beszámítható-e.
A kérdéssel az elmúlt napokban megtelt az amerikai sajtó, a Time is írt róla, magyarul az Euronews is cikkezett a témáról. A felvetés nem alaptalan, de ennek létjogosultsága régen is fennállhatott, legalábbis az első ciklusában is felmerült, de a helyzet azóta súlyosbodott. A grönlandi megfutamodás pozitív fejlemény, de nem oszlatja el az aggodalmakat. Sőt.
A végső figyelmeztető jel az lehet, ha azt állítja majd, hogy újabb háborút akadályozott meg, mert nem támadta meg Grönlandot. Ezért is jár neki egy Nobel-békedíj. A kérdés, hogy a republikánus párt mikor látja be, hogy ez az ember közveszélyes. Szerintünk mindig az is volt. Az elmúlt egy év alatt ezt maradéktalanul bizonyította.
