Nehéz helyzetbe került az Orbán-rezsim, miután Ukrajna a valós tények ellenére levette az OTP-t az oroszok háborúját finanszírozó országok listájáról, pedig az OTP az, ahogy az orosz gáz és olaj vásárlásával a magyar kormány is az. A döntés oka, hogy Ukrajna hozzá szeretne jutni az Orbán-rezsim által blokkolt 500 millió eurós uniós katonai segélyhez. Azt nem tudjuk, hogy az OTP valóban meggyőzte-e bármiről az ukránokat, vagy azok csupán engedtek a zsarolásnak, mert szükségük van a pénzre és a fegyverekre.
Mindenesetre Ukrajna ezzel feladta a leckét Orbánnak, mert az uniós katonai támogatás blokkolásának ez volt az indoka. Azt azonban tudhatjuk, hogy Orbánnak fontosabb az ukránoknak nyújtott támogatások blokkolása, mint az OTP listán való szereplése vagy törlése. Ez csupán ürügy volt, hogy az uniós segély visszatartásával Orbán az oroszok oldalán beavatkozzon a háborúba. Ezért Orbánnak most ki kell találnia valami más okot, hogy miért vétózzák meg továbbra is ezt a létfontosságú segélyt.
Mert abban is biztosak lehetünk, hogy ezek után Orbán és Szijjártó nem fogja azt mondani, hogy „nagyszerű, teljesültek a feltételeink, támogatjuk az 500 millió eurós ukrán segélyt”. Nem lesz elég az OTP listáról való törlése, új kifogással fognak előállni. Azt mondják majd, hogy nemcsak az OTP miatt nem szavazzák meg, hanem a kárpátaljai magyar kisebbség jogait sértő nyelvtörvény miatt sem. Pedig ebben az összefüggésben ez fel sem merült. De majd most fog. Ha az ukránok ezt is teljesítenék, azzal sem hárulnak el az „akadályok”.
Orbánnak ugyanis az Ukrajnának nyújtandó segély visszatartása a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogainál is fontosabb (valójában ez őt nem érdekli, ez csupán eszköz a konfliktus fenntartására, ezért soha nem is akarja, hogy ez megváltozzon, holott Zelenszkij és a magyar kisebbség vezetői megegyeztek ebben nélküle). Ezért a nyelvtörvény eltörlése esetén azt találná ki, hogy azért nem szavazza meg, mert az a magyarok pénze, amit így akarnak Ukrajnának adni. Ez utóbbi állításból semmi nem igaz, a két forrsának semmi köze nincs egymáshoz, de „ezek annyira hülyék, hogy bedőlnek saját propagandájuknak”.
Orbán eljátssza ezt is, mint a sértődést Svédországgal szemben, hogy Oroszország érdekeit védje az EU-val és a NATO-val szemben. Az Ukrajna elleni felfoghatatlan gyűlöletbeszéd a magyar közvéleményt jelentősen befolyásolja, így az Orbán-rezsim katasztrofális pénzügyi helyzete és az ország elszegényedése miatt az Európai Uniót, Ukrajnát és Amerikát teszik felelőssé, mintha csak Észak-Koreában, Pekingben vagy Moszkvában lennénk.
Az Ukrajnával szembeni elutasító magatartás a belföldi propaganda része is. Szokás szerint két legyet ütnek vele egycsapásra. A moszkvai telefonra mondott „Da” mellett az uszítás a rendszer túlélését is szolgálja. Mint minden fasiszta rendszernek, Orbán rendszerének is az ellenségek elleni harc adja a legitimitását, és Ukrajna az ellenségek rangsorában feljebb lépett. Legvégső esetben egy sértődés valamelyik ukrán politikus megjegyzése miatt elég, hogy soha ne szavazzák meg azt, amit nem akarnak.
Erre a helyzetre kell sürgős megoldást találni az EU-nak és a NATO-nak.
