Bolgár György 2010 után egyike volt azoknak, akik az Orbán-rendszert demokráciának nevezték, és hangosan megvédték az olyan minősítésektől, hogy diktatúra vagy fasiszta lenne. Azt nem tudjuk, ma mit mondanak, nem hallgatunk elvből Köves Slomó nevén tulajdonolt rádióműsorokat, ahogy nem is dolgoznánk benne. De a jogi helyzet azóta semmit nem változott. Ma már mégis sokán mondják, amit az Amerikai Népszava már 2010 után, hogy Orbán rendszere diktatúra.
Azt nem értették egyesek, egyebek mellett Bolgár György sem, hogy a tartalomtól függ egy rendszer minősítése, nem az eszközöktől. Lehet diktatúrát csinálni, fasiszta rendszert működtetni más eszközökkel is, fizikai erőszak nélkül. A sajtószabadságot nem csupán úgy lehet megszüntetni, hogy szétverik a szerkesztőséget és lelövik a főszerkesztőt. Hanem úgyis, hogy gazdasági eszközökkel eladásra kényszerítenek egy lapot, azután egy korrupt díszzsidó, Köves Slomó kezébe adják, aki a lapot a kívánatos keretek között tartja.
Kell hozzá még egy hazudozó főszerkesztő, aki eljátssza az ellenzékit, legitimálva azt a hazugságot, hogy itt sajtószabadság van (nemcsak a parlamenti ellenzék legitimálja a rendszert pénzért, hanem a megalkuvó, kollaboráns újságírók is), aki azt mondja egy szakmailag kiváló újságíró kirúgásakor, hogy „a rovat elfáradt”. Nem kell mondani, hogy a 168 Óra is egy azok közül a lapok közül, amelyek Orbán kezében vannak, és arra valók, hogy a sajtószabadság hazug látszatát keltsék. De pontosan tudják a hivatalos ellenzéki újságírás határait.
Az egyébként nem is egy forradalmár, és nem is egy radikális újságíró hírében álló Bolgár György már nem fér be e keretek közé, és örülhetünk, hogy annyi bátorsága maradt, hogy azt mondja: ez a főszerkesztői hivatkozás „ócska kifogás”. Hát nagyon az. Csak találgatni lehet, hogy Köves Slomó saját szakállára rúgatta ki Bolgár Györgyöt, mert a Klubrádióban meginterjúvolta a Mazsihisz elnökét, aki nagyon helyesen elítéli a Sorsok Háza antiszemita koncepcióját, amit a lifizetett és kilóra megvett Köves jó pénzért tudomásul vesz.
Vagy Orbán elégelte meg, hogy a régi nagy baloldali újságírók még mindig jelen vannak a sajtóban, és felteszik kellemetlen kérdéseiket, megírják demokratikus gondolataikat, vagy a kettő szerencsés pillanatban találkozott. Mindegy. Ez a fasizmus, kedves Bolgár György, amikor egy újságírót így el lehet távolítani. Ilyesmi, persze, elfordulhatna demokratikus békeidőben is, hogy valami nem tetszik a tulajdonosnak. De ez más helyzet. Itt a valódi tulajdonos, aki azt csinál a 168 Órával, amit akar, Orbán Viktor. Köves csak egy stróman, mint minden csicskás a NER-ben.
Bolgár György saját bőrén tapasztalhatja meg a fasizmust, és a vesszőfutásának még nincs vége. Nehogy azt higgye, sokáig maradhat a Klubrádióban. Előbb-utóbb mennie kell, mint mindenkinek, aki nem Orbán megfélemlített, megvásárolt, irányítható embere. Ez az új, 21. századi fasizmus, amely természetesen nem őrzi meg örökké ezt a sunyi arcát, mert eljön az idő, amikor rákényszerül az erőszakra, és ugyanolyan véres lesz, mint minden diktatúra. De az nem lesz minőségi változás, a rendszer lényege nem változik.
Ahogy 2011 óta a rendszer jogi keretei nem változtak. Ez ugyanaz a rendszer. Ez akkor is fasizmus és diktatúra volt, amit Bolgár György tagadott, most is az, és amikor majd el kell bújni, akkor is az lesz. Ugyanaz a fasiszta rendszer. Ez a rendszer az antiszemita és fasiszta preambulum önkényes elfogadása pillanatától fasiszta. Ahogy az idő halad előre, ez annál inkább látszik. De aki csak akkor vesz észre valamit, amikor látszik, az túl késő.
Amikor az Amerikai Népszava 2011 után ránézésre megmondta, hogy az Orbán-rendszer micsoda, akkor még lehetett volna tenni ellene. A pontos meghatározásból ugyanis helyes cselekvés következik. Azért volt ártalmas Bolgár György és mások mentegetése, hogy ez nem diktatúra és nem fasizmus, mert ezzel azt mondták, semmi olyat nem kell tenni, amit egy diktatúra ellen szokás tenni. Úgy kell viselkedni, mint egy demokráciában. Nagy hiba volt. Ide vezetett és még nincs vége.
Bolgár György elgondolkodhat, és levonhatja a tanulságot. Nem vagyunk biztosak abban, hogy ez a kirúgás elég volt ahhoz, hogy szembenézzen a tévedésével. De nincs kétség, ez a pillanat el fog jönni, mert egy diktatúra képtelen kontrollálni és visszafogni magát. A vak is azt fogja mondani, hogy látom. Remélhetjük, akkor majd Bolgár György is belátja, és az nagy jellemre vallana, ha ezt egyszer el is ismerné.
Bolgár György nagy személyisége a magyar sajtónak, nagy kár lesz érte, mint annyi sok más kollégáért, akiket ez a fasiszta diktatúra észrevétlenül dobott ki a sajtóból. Azt nem mondjuk, hogy a szemétdombra, inkább a szemétdombról, mert amivé a magyar sajtót ezek tették, az egy szemétdomb. Igazából tisztességes ember innen maga távozik, s nem várja meg, amíg kirúgják. Ebben az aljas játékban nem lenne szabad részt venni.
Már nyolc éve el kellett volna kezdeni építeni egy független szabad sajtót, amihez Orbán nem fér hozzá. De ahhoz fel kellett volna ismerni már akkor, hogy ez egy fasiszta diktatúra, amely elfoglal mindent: amit akar megsemmisít, amit akar korlátok között fenntart. De az igazi szabad és független újságírásnak nyoma sem marad.
