Balog Zoltán miniszter pár nappal ezelőtti, szokásosan mosolygós-optimista nyilatkozata ellenére, miszerint Magyarország költi a legtöbbet oktatásra Európában, mintha a valóság kissé lustán követné az elhangzottakat.
Igaz, ő az intézmények felújításáról beszélt. Kérdés, lesz-e bennük kit és kinek tanítani, ugyanis Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke elmondása szerint több iskola jelentős tanárhiánnyal indult a tanévnek. Ezek közül is legnehezebb ott, ahol az elsősöknek nincs tanítójuk.
A helyzet annyira kétségbeejtő, hogy már nemcsak az ismerősökön keresztül próbálják orvosolni, hanem a Facebookon, Jófogáson, Vaterán, más közösségi oldalakon, mindenféle szóba jöhető felületen vadásznak pedagógusra az iskolák – szinte nincs olyan tantárgy, melyet ne érintene a munkaerőhiány.
A Vaterán, az „oktatás-tudomány” kategóriában jelenleg 1308 álláshirdetés található, a Jófogáson is több mint száz. A pedagógusi állásokat hivatalosan, a közigazgatási állásportálon is meg kell hirdetni.
A „tanár” szóra keresve 237, a „tanító” kifejezésre 74, „óvodapedagógusra”48 álláshirdetést dobott ki a rendszer Budapesten. Ha országosan keresünk, 222 óvónői, 779 tanári, 210 tanítói, 144 gyógypedagógusi állás található, írja az Eduline, hozzátéve: több hirdetést szeptember 1-jén adtak fel.
Rengeteg tanár mond fel folyamatosan, ugyanis pályakezdőként bruttó 180-190 ezer forintot kapnak, ezt pedig nettóban megkeresik a multiknál asszisztensként vagy ügyintézőként.
Idén áprilisban Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke már felhívta a figyelmet arra, hogy drámai helyzet várható, ugyanis az adataik szerint a 2016/2017-es tanévben 5000 tanár munkaviszonya szűnt meg. Ebből körülbelül 1400-an mentek nyugdíjba, a többiek viszont (3970-en) úgy döntöttek, más pálya után néznek.
Mindeközben összesen 800 pedagógus lépett be a rendszerbe.
Nem kell agytrösztnek lenni, hogy arra jussunk: a külcsín helyett (avagy mellett) a belbecsre is nagyobb gondot kellene fordítani. Minek a puccos épületek, drága felszerelések (bár amondó vagyok, várjuk meg a végét), ha nem lesz, aki profitáljon belőle?
Nyilvánvaló, amennyiben egy intézménynek annyi választása marad, hogy van jelentkező az állásra vagy nincs, az illető szakértelmének, hozzáállásának vizsgálatára nem marad módja. Így aztán a gyermekeinket (fellengzősen nevezhetnénk őket akár országunk jövőjének is) aki kapja, marja alapon fogják „tanítani”.
Tanárnak – tisztelet a kevés kivételnek – az fog menni, aki másra nem jó. Hallgattuk ezt eleget egy, a mostanitól nem igazán különböző – talán kicsit élhetőbb – rendszerben.
Korrekt fizetés, igazi megbecsülés jókedvűbb, magabiztosabb, felkészültebb pedagógusokat eredményez, ez a hatás pedig érinti a diákjaikat is.
Ezt nálam sokkal jobban tudják az EMMI-ben. Az igazi kérdés, hogy miért menetelnek nagyon határozottan és tudatosan az ellenkező irányba…
Akármi történjék is azonban, ne hagyják becsapni magukat, és soha ne tévesszék szem elől, milyen rendkívül fontos „szakma” ez: a szülői ház után kétségkívül az iskola mindannyiunk jövőjének, gondolkodásának legbefolyásolóbb közege. Meg is válaszoltuk a fenti kérdést.
