Közel annyi elhízott ember van Magyarországon, mint az Egyesült Államokban. Kis hazánk éppen hogy csak lecsúszik a kövérségi dobogóról, amelynek tetején az Egyesült Államok, a második helyen Mexikó, a harmadikon pedig Új Zéland áll. Míg az Államokban a 15 évnél idősebb lakosság 38 százaléka elhízott, addig nálunk ez a szám 30 százalék, amivel éppen csak lemaradunk a 30,7 százalékos Új Zéland és a 32,4 százalékos Mexikó mögött a dobogóról.
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) felmérése azt bizonyítja, hogy az elhízás nagyon összetett folyamat, amelyet csak társadalmi összefogással lehet mérsékelni. A táplálkozás mellett érinti a lakosság életformáját, beleértve a testkultúrát is. Mégis a leggyorsabban a fölösleges energia bevitel visszaszorításával lehet eredményeket elérni. Látványos sikereket értek el a cukor fogyasztásának visszaszorításával, és a helyette használható édesítő szerek népszerűsítésével.
Az elhízás nem esztétikai probléma. Népegészségügyi következménye és társadalmi terhei már a dohányzás hatásával vetekszenek. A 40. életévben fennálló elhízás akár 6-7 évvel csökkentheti a várható élettartamot, de az elhízás a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában is jelentős szerepet játszik. Az elhízást megakadályozó egészséges, sok testmozgással járó életmód propagálására május 20. az Európai Elhízás Napja.
Napjaink bonyolult és ellentmondásos társadalmi valóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mindeközben Magyarországon 36-54 ezer olyan gyermek él, akinek nem jut napi háromszori étel a tányérjára. Ugyancsak az OECD felmérése szerint hazánkban öt év alatt közel a duplájára nőtt az élelmiszert nélkülözők száma. Ma csaknem minden negyedik magyar ember, a teljes lakosság 23,8 százaléka tartozik a tartósan élelmiszert nélkülözők közé. Ehhez képest Magyarországon évente nagyjából kétmillió tonna olyan élelmiszer-hulladék keletkezik, ami még fogyasztható lenne. Ha lenne, aki ennek felhasználását megszervezné.
Zsebesi Zsolt
