Nem adják a jövőjüket, és csendben sem maradnak a vasárnapi tüntetők

7 perc olvasási idő

Több médium „ezrekre” becsüli a vasárnapi, “Nem adjuk a jövőnk, itt maradunk!” elnevezésű kormányellenes demonstráción résztvevők számát, akadt, amelyik 20 ezret írt.

A megmozdulást a Nem maradunk csendben és az Oktatási szabadságot oldalak szervezték, a felvonulók vasárnap délután a Műegyetem rakparton gyülekeztek.

Volt mindenféle érdekes téma, jellemzően olyanok, amelyek a szervezők szerint a leginkább visszaadták mindazt, amiért és ami ellen tüntettek: a Műegyetemnél Dinók Henriett (Romaversitas) szólalt fel elsőként, hogy a CEU szerepét méltassa a romák felzárkóztatásában.

Kétség kívül érdekes fogás volt a KDNP-ből nemrég kilépett Lukácsi Katalin szerepeltetése, aki a kormány politikát nem találja elkötelezetten kereszténynek. Példaként hozta Magyarország részvételét az iráni atomprogramban, illetve hogy a kormánypártoknak Habony Árpád nézetei fontosabbak, mint Ferenc pápáéi.

A következő helyszín a Kossuth tér volt, míg átvonultak oda a résztvevők, órákra megbénították a belváros autóforgalmát.

Vágó Gábor, volt LMP-s képviselő, aki előző nap Felcsúton tüntetett a Kossuth téren arról beszélt, hogy ma már minden héten minden napra jut olyan hír, amelybe egy normális országban miniszterek buknának bele. Oligarchák rabolták el gyakorlatilag a bankokat, a médiát, egész gazdasági szektorokat, de – és ez a legfőbb bűn – a jövőnket is. Ma már egy vidéki falusi gyerek nem álmodhat arról, hogy miniszterelnök legyen, maximum a közmunkáig juthat itthon, vagy külföldön kell boldogulnia. “Tudniuk kell, hogy a lopás akkor is lopás, még ha törvénybe is foglalták” – mondta Vágó, aki önszerveződésre és a független médiumok támogatására szólított fel.

“Addig legyél aktív, amíg lehet!” – tette hozzá, de szerinte a dühvel és gyűlölettel csak a hatalom nyer, nem szabad, hogy az vezérelje a változást akarókat. Vágó június 18-ra hirdetett közös pikniket.

Lengyel Máté, a Cambridge-i Egyetem és a CEU oktatója szerint fontos az ellenvélemény elfogadása. Szembeállította a tudományban megszokott párbeszéd világát a mutyik és a hatalmi arrogancia szellemiségével. Megköszönte a kutatók és egyetemek szolidaritását, akik nyilvánosan támogatták a CEU-t, és mindenki másnak, “aki kiállt azért, hogy ez az ország egy jobb hely legyen.”

Deák Éva (Partners Alapítvány) elmondta: külföldi pénzből fenntartott szervezete többek között a gyerek közötti konfliktusokkal foglalkozik. Hülyeségnek nevezte, hogy ezért még meg is bélyegzik, miközben azért dolgozik, hogy másoknak jobb legyen.

21 óra után a Parlamentnél hivatalosan véget ért a tüntetés, de a résztvevők egy része a CEU-hoz vonult, és diszkózene mellett sátrat vert. Úgy tervezik, reggelig maradnak.

A tüntetésen kitűzték a következő demonstráció időpontját: jövő hétfőre, május 29-re „Hősök Vétója 2” néven.

Most lehetnénk pesszimisták, és mondhatnánk, hogy a 20 ezer nem sok, sőt, kevés, hogy a 80 ezernek csak a negyede, hogy túl szelíd és visszafogott ez a tüntetési mód, hogy párbeszédről ábrándozni itt már nincs értelme, hogy ettől vígan virágzik tovább a maffia és teljesen jól alszanak a demonstrációk ellenére (mellett), hogy a pikniken meg az élőképeken csak röhögnek (jó, néha mi is), satöbbi, satöbbi.

Nem mindenki fogja be csak azért, mert azt mondják neki: kuss.

De most egy kicsit elfáradva a hét végére, legyünk békülékenyebb és optimistább hangulatban: hátha jelent valamit, hogy folyamatosan szerveződik véleménynyilvánítás az utcákra, hogy vannak, akik kilépnek bizonyos médiumokból, munkahelyekről, pártokból – és nyíltan vállalják a bennük történt változást, hogy időről időre megjelenik valaki Orbán házánál, most már Felcsúton is, hogy sok a fiatal, de vannak idősek is – nem biztos, hogy létezik olyan ember, aki előre meg tudná jósolni, az erőlködő szikrácskákból hogyan és mikor lesz tűz – és lesz-e valaha.

Gondolhatjuk ezt is, gondolhatjuk azt is – ma egy kicsit reménykedjünk, hogy nem lesz csend, és nem vész el teljesen Magyarországon sem a szabadság utáni vágy.



Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Valami, amiben megszorongatjuk Amerikát

Következő cikk

Az ellenkezőjét hozta ki a szakfordító a menekült vallomásából