Újabb országimázs-kampányba kezdett a kormány, vagy a helyi „hallja-kenddel” szaladt el a ló? Nem tudni a pontos választ, sajnos mindkét lehetőség egyenlő eséllyel lehet a befutó. Elszabadult hajóágyúként dúl a magyar határvédelem: üt, ver, kutyákkal támad a déli határvidékén – a szerb határnál – a menekültekre.
Az embertelen, szadista „vendéglátásról” a svéd Aftonbladet hosszú cikkben számol be a határt megjárt menekültekkel készített beszélgetések alapján, melyeket alátámasztanak a helyszínen szolgálatot teljesítő Orvosok Határok Nélkül segítő szervezet munkatársai is.
„Magában az erőszakban nincs semmi új. Ősszel minden héten két-három megvert bevándorló került a klinikára”
– nyilatkozta a lapnak Andrea Contenta, a szervezet segítő koordinátora, majd hozzátette:
„Nem tudjuk megerősíteni, hogy mi történt pontosan. De azt látjuk, hogy a sérülések ökölcsapásoktól, gumibotoktól és kutyaharapásokból származnak.”
Megtudhatjuk a hátborzongató riportból, hogy eddig is sorozatosan kaptak híreket a határon szolgálók – tisztelet a kivételnek, hisz biztosan ott sem teljesít mindenki 100%-osan – brutalitásáról, amit a magyar „illetékes elvtárs” természetesen tagadott és kikért magának. Hivatalos tagadás ide, felháborodott cáfolgatás oda, az utóbbi hetekben történhetett valami, aminek hatására az eddigieknél sokkal súlyosabb, és tömegesen elkövetett bántalmazás-cunami indult el. Egy nap alatt húsz bevándorlót kellett ellátni, akik mind hasonló sérülések nyomait viselték magukon.
Az ellátottak egybehangzóan állították, hogy a sebesüléseket a magyar egyenruhások és kutyáik okozták.
Meddig hiszik még el azok a „kisemberek”, akik tevékeny részt vállalnak az efféle brutalitásból, hogy elég lesz majd annyit mondani, hogy
„parancsra tettem”?
A menekültek beszámolói szerint néha „csak a pénzüket (?), ruháikat vették el, telefonjukat törték össze – természetesen „véletlenül” – de megesett az is, hogy alsóneműre vetkőztették némelyiküket és a téli hidegben vízzel locsolták. Minderre nincs független tanú, aki megerősíthetné, csak a sebesülésekből lehet következtetni, hogy a sértettek nem a levegőbe beszéltek.
A koordinátor szerint:
„Az a cél, hogy a fizikai bántalmazásokon keresztül pszichológiailag is kikészítsék a menekülteket”
Nem ez az első eset, és nem az első szervezet – Catholic Relief Services (CRS, Katolikus Segélyszolgálat), Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat (JRS), Human Rights Watch, Helsinki Bizottság, Orvosok Határok Nélkül – amely ilyen vádakat vet fel a magyarországi bánásmóddal kapcsolatban, de a kormány, ahová a nemzetközi szervezetek minden esetben panasszal fordultak, ahelyett, hogy kivizsgálta volna az eseteket, a tendenciát, inkább a jól bevált „ sorosozós, politikai támadásos, liberális lejáratós” maszlaggal igyekeztek takaródzni.
Vállalva a naivitás bélyegét, meg kell említenem a regnáló kormányon túl az egyes ember a felelősségét is. Hogy néz reggel a tükörbe, hogy köszön el a gyerekétől, feleségétől az, aki hajlandó naponta megy védtelen embereket ütni, verni?
„Szervusztok, megyek dolgozni, megverek, akit érek, te gyerek, tanulj jól az iskolában, és asszony, estére, amikor megfáradva hazajövök, legyen meleg vacsora!”
XXI. század, Európa….Ja, mi pedig – ahogy a Fidesz-médiából ömlő reklámokból megtudhatjuk – nem csak jobban teljesítünk, de erősödünk is, talán, hogy minél jobban menjen a „migráncsverés”.
Mátrai Anna
