Lengyelország eljutott az európai uniós jogrend és saját uniós tagsága megkérdőjelezéséhez az orbáni illiberális keresztényfasiszta rendszer építésének útján. Lengyelország nyíltan szembeszállt az Európai Unióval, és megkérdőjelezte nemcsak saját jogállami normákat sértő törvényei vonatkozásában az Európai Bíróság joghatóságát, hanem az egész uniós jog elsődlegességét. Márpedig a tagállamok jogrendszere a közös uniós jogra épül és a közös jog az egész Unió alapja. Aki azt megkérdőjelezi, az saját uniós tagságát kérdőjelezi meg.
Orbán a lengyelek mellé állt ebben a kérdésben, és faltörő kosként a lengyeleket tolja maga előtt, azt a hazugságot állítva, hogy az uniós jog elsődlegessége és annak alapján a tagállamok jogállami számonkérése túlterjeszkedés az EU alapszerződéséhez képest. Ez nem igaz, de Orbán és lengyel keresztényfasiszta tanítványai az egész uniós jog megkérdőjelezésétől azt remélik, hogy ezzel meg tudnak szabadulni végérvényesen az uniós jog alapján történő felelősségre vonásoktól.
Orbán, a lengyelek és az európai szélsőjobb, annak érdekében, hogy zavartalanul hozhassanak létre elnyomó, diktatórikus fasiszta államokat, a tagállamok függetlensége és a „nemzetek Európája” alatt egy olyan Európai Uniót képzelnek el, amelynek nincs minden tagállamra érvényes és kötelező jogrendje, hanem a tagállamok azt csinálnak, amit akarnak. Az EU csak egy szabad társulás a jogi normák betartása nélkül. Ez az illiberális válasz arra az uniós törekvésre, hogy az uniós támogatásokat a jogállami követelményekhez kössék.
A lengyel ellenállás megnehezíti azoknak az európai politikusoknak a taktikáját, akik elodáznak és elkennek mindig minden intézkedést, puhítják az EU álláspontját, hogy ne kelljen szembenézni a problémákkal, s ne kelljen egyértelmű döntéseket hozniuk az uniós jog mentén. Orbán és a lengyelek ugyanis ezzel a nyílt szembeszegüléssel és az uniós jog megkérdőjelezésével nem adnak más lehetőséget, minthogy az EU színt valljon: lemond a közös jog elsődlegességéről és megtagadja önmagát, ami az EU jelenlegi formájában való megszüntetésével egyenlő, vagy ellenkezőleg.
Utóbbi esetében előbb-utóbb ki kell mondani, hogy ha Lengyelország és Magyarország nem fogadja el az uniós jog elsőbbségét, akkor lépjen ki az Európai Unióból, mert az Európai Uniónak ez az alapja. Ellenkező esetben olyan büntetésekkel kell szembenézniük, mint most Lengyelországnak, amely az Európai Bíróság ítélete szerint napi egymillió eurós büntetést köteles fizetni, ha ellenáll a bíróság ítéletének, ami törvénytelennek nyilvánította a lengyel igazságszolgáltatás fölé rendelt, kormányzati kontrollt jelentő kamarát.
Mert Orbán mindig csak azt a hazugságot hajtogatja, hogy az EU üldözi a lengyeleket és a magyarokat, sérti a nemzeti önállóságukat, de arról mélyen hallgat, hogy konkrétan mit kifogásol az EU. Az EU azt kifogasolja, hogy – az igazságszolgáltatás függetlenségét támadó egyéb intézkedések mellett – a lengyel kormány létrehozott saját pártkatonáiból egy olyan kamarát, amely a bíróságok felett áll, megsemmisíthet ítéleteket, utasíthat bírókat, és meg is büntetheti a bírákat, ha nekik nem tetsző ítéletet hoznak. Ez abszurdum, maga az agyrém. Ez totális diktatúra.
Orbán hátulról tolja a lengyeleket, hogy ha elérnek valamit, akkor az neki is jól jön, de ha belebuknak a puccskísérletbe, akkor az őt nem érinti és majd visszatáncol a nagy pávatáncos, mert a pénz kell neki. Az EU pénze nélkül méregdrága kínai és arab hitelekre szorul, mint ahogy azt látjuk, eladósítja az országot, adósrabszolgát csinál Magyarországból. Miközben az a pénz, amit így felvenni kényszerül, feltétel nélkül ömlött az EU-ból ingyen az országba. Ezt a „Brüsszelt” gyalázza.
Magyarországnak már így is sokba került Orbán szabadságharca a jogállamiság ellen, és ez még drágább lehet, ha tovább folytatja. Az Európai Uniónak pedig a nyílt szembenállással nem adtak más lehetőséget, mint azt, hogy megvédje saját jogrendjét, különben fel kellene oszlatnia önmagát. Erre várni kell addig, amíg a szélsőjobb többséget nem szerez Európában, de akkor már azért nem szüntetnék meg az uniós jog elsődlegességét, mert azzal nem a jogállamiságot, hanem az illiberális fasiszta normákat követelnék meg a tagállamoktól.
Akkor jön el a vég.
