Nagyjából lehet sejteni, mi lesz az Európai Néppárt választmányának március 20-i döntése a Fidesz kizárási ügyével kapcsolatban. A szavazást ugyanis a német pártok és elsősorban a CDU dönti majd el, amelynek EP-választási csúcsjelöltje, Manfred Weber hamarosan Budapestre érkezik, hogy egyeztessen Orbánnal. Ebből már tudható, hogy Orbánt megpróbálja egy olyan simi-sumi nyilatkozat megtételére rávenni, amelynek alapján a német pártok a kizárás ellen szavazhatnak. Ha ki akarnák tenni Orbánt, Weber nem menne Budapestre.
Elég gyomorforgató látni ezt a pávatáncot, mert a szavak és a tettek megint nincsenek egységben a nagy „keresztény” demokratáknál. Weber ugyanis helyesen mondta a látogatás kapcsán, hogy „nem egy Kelet és Nyugat közötti konfliktusról van szó vagy a migrációs politikáról, hanem arról, hogy milyen értékek határozzák meg az EPP-t és az EU-t”. Csakhogy erről nincs mit tárgyalni, Orbán kilenc éve tagadja szóban és tetteivel ezeket az értékeket. Mi mást jelentene az „illiberális” rendszer, mint a liberális demokrácia tagadását, amelyek az Európai Unió és a Néppárt alapértékei (legalábbis a deklaráció szintjén).
Ezeket az alapértékeket azonban rendre felülírja a Néppárt és az utóbbi időben Manfred Weber személyes érdeke, mert szükségük van a Fidesz szavazataira, amelyeket ráadásul éppen a Néppárt értékeit tagadó csalással és tisztességtelen módszerekkel, a választók félrevezetésével szereznek meg. De a Néppártot és Webert nem zavarja ez, ha az illiberális fasiszta csalás ezúttal nekik szerez mandátumokat. A Soros-Juncker plakátok ügye sokkal mélyebb ellentétet rejt, mint a Néppárt egy vezetőjének súlyos megsértése. A plakát mögött egy antiszemita és fasiszta üzenet áll, amely az egész Európai Uniót támadja, és azt fejezi ki, hogy Orbán egész tevékenysége éppen a hangoztatott értékek megsemmisítésére, a Néppárt és az EU fasizálására irányul.
A németek másodszor követik el a történelemben ugyanazt a hibát, egy másik potenciális Hitlert melengetnek a keblükön, és ha most nem zárják ki Orbánt, hamarosan Orbán zárja majd ki őket. Elfoglalja az Európai Néppártot a hozzá hasonló fasisztákkal, kinevezik az illiberalizmust az igazi kereszténydemokráciának, a fasiszta Európát az igazi „keresztény Európának”, és Weberék mennek a levesbe. Weber látogatása arról szól, hogy meg akar egyezni Orbánnal, meddig hajlandó elmenni, és ők addig húzzák meg a határt. Budapesten már olyan hangulatot fognak kelteni a megbeszélés után, hogy mindenki érezze a Néppárt tagjai közül, hogy a probléma megoldódott, a félreértések és az ellentmondások tisztázódtak, az ellentétek elsimultak. Mindenki ennek szellemében szavazzon.
Mindenki enged majd egy kicsit, Weber elfogadja, hogy a plakátok bevonásával megszűnt „Brüsszel” támadása, ami egy hazugság, mert ez Orbán propagandájának veleje, a liberális Európa felszámolása. A CEU ügyével kapcsolatban Weber eljátssza a hülyét, és elfogadja azt az orbitális hazugságot, hogy a CEU Budapesten maradt, semmi nem történt, csak nem ad amerikai diplomát, ami az ő baja, de be kell tartania a mindenkire érvényes törvényt (amit nem mellesleg a CEU elüldözésére szavaztak meg), s attól, hogy nem ad amerikai diplomát, attól még a CEU Budapesten van, él és virul. Azt nem lehet tudni, Weber hogyan magyarázza meg, hogy akkor mi van Bécsben, de nyilván csak az amerikai diplomás képzést helyezték ki, ami nem érinti, hogy a CEU Pesten van.
Ez felháborító hazugság, mert a CEU nemzetközi képzését, ami a CEU lényege, elüldözték, miközben a tanszabadság körébe tartozik, hogy egy intézmény milyen diplomát bocsát ki. A CEU még a testükre szabott „törvénynek” is megfelelt, amit letagadtak, és egyszerűen elüldözték az egyetemet is, a Soros alapítványt is, az Open Society Foundationt is. Egy velejéig romlott fasiszta hazudozó eteti őket évek óta, s vagy úgy tesznek, mintha hülyék lennének, vagy azok is, de képtelenek Orbán hazugságait megállítani s fellépni ellene. Pedig saját elvszerű demokratáik hangosan tiltakoznak. Weber budapesti látogatása nem más, mint részükről a kapituláció jele. Azzal, hogy Weber kanosszát jár Budapesten, ő megy Orbánhoz, és nem magához rendeli, eleve vesztes pozícióból indul. Ennél még a semleges helyszín is jobb lenne. Ez a látogatás már udvarlás, visszaédesgetés, és Orbán lelkére beszélés, hogy ne csinálja ezt, mert ha ezen az úton jár, akkor az kivezet a Néppártból.
Erre Orbán majd előadja, hogy semmi nem történt, és nem is érti, mi a baj, ő csak azt akarja, hogy a bevándorlásellenes erők is maradhassanak a Néppártban. Ez utóbbi alatt a fasisztákat és nácikat kell érteni. Nincs miért bocsánatot kérni, fordítási hibák, értelmezési problémák, „Juncker a múlt, Weber a jövő”, és az összes ótvaros primitív hazugság. Weber végül elken mindent, és már előkészíti a terepet, hogy nem kell Orbánt kizárni, mert ő tudja kezelni, amiből egy szó sem igaz. Weber és párttársai megették azt a trükköt is, hogy Orbán elkezdte fenyegetni és zsarolni őket, hogy akkor majd összefognak a lengyelekkel, és a lengyel fasisztákkal létrehoznak egy új tömörülést, amely nem a már most is szélsőjobboldali pöcegödörnek tekintett elmebetegekből áll, hanem egy centrumot megcélzó „radikális” illiberális jobboldalt, amely a bevándorlásról szóló hazugságaival a Néppárt riválisa lesz. Erre azt kellett volna mondani, hogy semmi akadálya, távozzon. Fogjon össze a lengyelekkel, akik azonnal kiválnak, ha meglátják Putyint.
Szóval, minden jel szerint eldőlt a kérdés, ennél megalázóbban nem is érhetett volna véget, minthogy Weber zarándokol Orbánhoz, hogy könyörögjön neki: kenjék el valahogy ezt a botrányt, és maradjanak. A Néppárt öngyilkosságot követ el ezzel hosszútávon, de rövidtávon is súlyos veszteségeket szenved el, mert az Orbán-ügy újra erőt, energiát, hitet adott a pártnak, az elvekbe vetett hit megerősítését, szilárd elvi politizálást, erkölcsi megtisztulást, a párt egységének helyreállítását. Ehelyett most mindezt a hitet lerombolják, a pártot morálisan szétverik, a belső ellenséget bent tartják, a hitelüket elveszítik, és nem tudnak a problémától sem megszabadulni, mert Orbán ezután még pofátlanabb lesz, agresszíven fogja támadni a Néppártot és a liberális demokratikus európai értékeket. A Néppárt tekintélye a porban, a választás előtt azt üzenték Európának, hogy nem képesek megszabadulni a szélsőséges illiberális hazudozóktól, tolvajoktól, ingyenélőktől. Aki Weberre szavaz, az Orbánra szavaz. Ennél rosszabb üzenet nincs.
Emellett Orbán bent maradása megerősíti a Néppárton kívüli szélsőjobboldalt is, amely éppen a Néppártból kapott támogatást ehhez, és többet veszítenek a szélsőjobb előretörésével, mint amit Orbánnal nyernek. Nem beszélve arról, ha ennek a Néppártnak vannak elvhű és becsületes tagpártjai, és azok kiválnak, akkor a java távozik, és a szemét marad. Ugyanakkor Weber egy olyan emberrel szövetkezik, akinek egyetlen szavában nem lehet megbízni. Európa elfoglalása és fasizálása a célja, és ő maga Orbán bábja lehet, ha nem képes lemondani egy undorító fasiszta párt támogató szavazatairól. Morális csőd, katasztrófa az egész. Tényleg elpusztítják a világot, amihez mindig két tényező szükséges: fasiszták és korrupt hülyék, s most mind a két feltétel együtt áll.
