Mint mi is írtunk róla: 112 igen, 56 nem szavazattal kedden elfogadta a parlament a köznevelési törvény módosítását, amely 2018-tól többek között megszünteti azt a lehetőséget, hogy azokat a gyerekeket, akik speciális tanulási nehézséggel (például diszkalkulia, diszlexia, diszgráfia) küzdenek, bizonyos tantárgyakból fel lehessen menteni – számolt be róla a Népszava.
A cél az volna, hogy „a gyerekek ne lustuljanak el” (!). Így gondolkodik egy nemszakértő és nemember kormány.
A Balog Zoltán állelkész által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) tartott ugyan egy látszategyeztetést a Civil Közoktatási Platformmal (CKP) és annak tagszervezetével, a sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyermekek szüleit képviselő Csak Együtt Van Esély Csoporttal, ám azok hiába próbálták meggyőzni a döntéshozókat és a szakmai szereplőket a módosítás károsságáról: lényegében változtatás nélkül elfogadták azt.
A Pedagógusok Sztrájkbizottsága is szeretett volna egyeztetni, ám véletlenül már nem fért bele az időbe, az országgyűlés fideszes többségének sajnos sürgősen meg kellett szavaznia a módosítást, így ez a találkozó elmaradt.
A törvénymódosítás elégedetlenséget szült a szakértők között is.
Gyarmathy Éva pszichológus, az ELTE tanára szerint jól megbüntetjük a gyerekeket, mert az iskola nem tudja őket tanítani, Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint pedig ez egy “totális pedagógiai baklövés”.
Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman azt mondta: pont azok kerülnek rosszabb helyzetbe, akiknek leginkább szüségük volna a magas színvonalú ellátásra.
A HVG arról ír, hogy jelenleg mintegy 80 ezer diák rendelkezik papírral valamilyen beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézségéről, ám van még további 54 ezer olyan gyerek van, akiknél még több nehézség jelentkezik – ők – a szakértői döntés alapján – sajátos nevelési igényűnek minősülnek.
Mivel nem sérültekről, hanem eltérő fejlődésű gyerkekről van szó, az oktatási szakértők szerint ez a különbség a beilleszkedésben és tanulásban egy felkészült oktatási intézmény esetén még időben és jól kezelhető.
A módosítás más ferdeséget is tartalmaz: lehetővé teszi, hogy – mivel nincs elég gyógypedagógus, és ezt így gondolták orvosolni – szakképesítés nélküli pedagógusok is foglalkozhassanak enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel.
Hiába hiányzik 2 000 (!) gyógypedagósus az oktatási rendszerből és ötszörös a túljelentkezés a gyógypedagógiai szakokra, a kormány 2010 óta folyamatosan csökkenti az oda felvehető hallgatók számát. Ezért is igen torz megoldás, hogy nem szakemberekkel töltik fel az ő helyüket.
Nem nehéz elképzelni, mi lesz azzal a gyermekkel, aki elesik a megfelelő szakmai segítségtől, így egyre távolabb kerül a reménytől, hogy az iskolába, majd a társadalomba be tudjon illeszkedni. Nem véletlenül nevezte el a köznyelv Taigetosz-törvénynek a módosítást.
A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Galló Istvánné úgy nyilatkozott: elkeseredés van, sztrájkhelyzet nincs.
Amúgy meg: miért nincs? Miért nincs sztrájk? Miért, miért, miért? Már évekkel ezelőtt általános, országos pedagógussztrájkkal kellett volna tiltakozásukat kifejezni az oktatásügy módszeres kivéreztetése ellen, de ez már tényleg az utolsó utáni pillanat: ha a pedagógus társadalomnak valóban számít a gyerekek jövője – mely egyben a sajátjuk is -, akkor azonnal munkabeszüntetést kell alkalmazni. Nem birkamód bégetni, és tétlenkedéssel meg szomorú-elkeseredett nyilatkozatokkal szerepelgetni, hanem odacsapni az asztalra. Már most nagyon sietniük kell, hiszen a képesítés nélküli pedagógusokkal feltöltött állások rendszere feleslegessé fogja tenni a munkájukat.
Addig kell lépniük, míg nem csinálnak közmunkaprogramot az oktatásügyből. Ha nem teszik, az ő bűnük is lesz, hogy ezek a jobb sorsra érdemes – és képes! – gyerekek elvesztik emberhez méltó jövőjüket. Ha megtörténik, ez alól semmiféle későbbi bűnbánatocska nem fog felmentést adni. Ez nem „pedagógiai baklövés”, ahogy Mendrey László nevezte. Ez előre eltervelt, sátáni gonoszság, mondjuk már ki. A 25. órában vagyunk: minek mismásolni?
