AN
Hugo Portisch, osztrák újságíró arról írt a Die Presse című lapban, hogy „Az amerikaiak 1956-ban azért voltak annyira segítőkészek, mert rossz volt a lelkiismeretük, hogy a Szabad Európán keresztül ellenállásra buzdítottak, és így a magyarok azt hitték, hogy a Nyugat mögöttük áll”. Ez egy régi hiedelem, amelyben Magyarországon is sokan hisznek. A Szabad Európa Rádiót azonban nem az amerikaiak, hanem korábban emigrált magyarok szerkesztették. Ők buzdították és bátorították a többi magyart a vasfüggöny másik oldalán, hogy harcoljanak, tartsanak ki, mert jön a segítség. Ilyen hivatalos ígéretet – tudomásunk szerint – senki nem tett a nyugati világ vezetői közül. A hivatalos Amerika részéről sem hitegette senki a magyar kormányt 1956-ban.
Amerikát akkor lehetne azzal vádolni, hogy becsapta a magyarokat, ha Nagy Imre kormánya kapott volna Washingtonból hivatalos ígéretet arra, hogy Amerika beavatkozik a magyar forradalmárok oldalán és megvédi a magyar forradalmat a szovjetekkel szemben. De ilyen ígéretet Amerika senkinek nem tett. Ezzel szemben a Szabad Európa Rádiónál dolgozó, a kommunizmust utáló felelőtlen magyarok a saját szakállukra ígérgettek mindenfélét és hitegették az otthoniakat. A magyarok hülyítették egymást, s most Amerikán és a nyugati világon kérik számon 56-ot és a többi felelőtlen magyar alaptalan ígérgetését és uszítását. A Nyugat valóban nagy részvéttel, együttérzéssel és szeretettel tekintett az 56-os forradalomra. Amerika nem azért fogadta be a menekülő magyarokat, mert bármiért is lelkifurdalást kellett volna éreznie, hanem azért, mert Amerika ilyen, az amerikai emberek ilyenek.
Cseppet sem hasonlítanak azokra a magyarokra, akik gyűlölettel tekintenek most a háború elől menekülőkre. Hugo Portisch abban is téved, hogy „a magyarok azért léptek be a közösségbe (az EU-ba – a Szerk.), hogy kasszírozhassanak, éspedig azzal a felkiáltással, hogy tartoztok nekünk, mert mi szenvedtünk a Vasfüggöny mögött, mialatt nektek jól ment”. Először is, a magyarok egyáltalán nem szenvedtek akkor, amikor a vasfüggöny leomlott. Vágyakoztak ugyan nyugatiasabb életforma és több szabadság után, de Magyarországon a tömegek sokkal jobban éltek a rendszerváltás előtt, mint most. Szenvedésről szó sem volt. Magyarországon csak a szélsőjobboldal (ez van most hatalmon) gondolja úgy, hogy a magyaroknak bárki bármivel tartozik. Még talán a politikusok sem tudták, hogy ennyi pénzt nyúlhatnak majd le a liberális nyugat-európai országok polgárainak pénzéből, miközben jó magyar szokás szerint őket gyalázzák.
Amerika válogatás nélkül befogadott minden menekültet, azokat is, akiket esetleg az 56-os események során tanúsított magatartásuk miatt minden jogállamban is bíróság elé kellett volna állítani. Ma még nem lehet arról beszélni, hogy az 56-os forradalom bukásában milyen szerepet játszottak a Köztársaság téri események, ahol öncélúan gyilkolták és koncolták fel a pártszékházat védő kiskatonákat. Az oroszok ezután döntöttek a beavatkozásról. A lábuknál fogva felakasztott emberek gyilkosai többet ártottak a forradalomnak, mint bárki más. S miközben ártatlanokat kivégeztek, ők jogos büntetés elől találtak menedéket Nyugaton. Ilyenek is voltak. 1957 május 1-én már azért volt milliós rendszert támogató tüntetés, mert az emberek megörültek, hogy az önbíráskodás és káosz után rend lett. Olyan, amilyen, de rend. Ezt a Nagy Imre-kormány sajnálatosan képtelen volt biztosítani, később már lehetősége sem volt rá.
A magyarok nem azért támogatták az EU-ba való belépést sem, mert a hetvenes és a nyolcvanas években szenvedtek volna. Ez csak azokra volt igaz, akik elvszerűen kitartottak a kommunizmus elutasítása mellett, de ez a lakosság pici töredéke volt, a többiek komfortosan berendezkedtek az akkori diktatúrában is, akárcsak a mostaniban. A magyarok nagy része azért támogatta az EU-ba való belépést, mert egyrészt jobb életszínvonalat remélt, másrészt abban bízott, hogy az Európai Unió megvédi majd az országot attól, hogy a demokráciát a „keresztény-nemzeti” ideológiát feltámasztó jobboldal elsöpörje. Az újabb diktatúra elleni védelmet remélték sokan az EU-tagságtól, de ebben csalódniuk kellett, mert az EU eltűri az első fasiszta állam létezését az Unión belül.
