A legnagyobb pusztítás, ami tragikus reménytelenségre ad okot, az lesz, amit Magyar az ellenzékben okoz. Veszít, de nem tűnik el. Fanatikus híveivel elhiteti, hogy a vereségének okai azok a baloldali, liberális ellenzéki pártok voltak, amelyek még nem szűntek meg, és azok a baloldali és liberális szavazók, akik fideszes önmagára képtelenek voltak szavazni. Így az ellenzékben a szakadás még nagyobb lesz, ami feneketlen gyűlölettel párosul. Mert Magyar a csalás mellett leginkább az ellenzékre fogja a vereséget, holott arról leginkább ő maga tehet. De akik elhiszik, hogy nyertek volna, ha minden ellenzéki Magyarra szavaz, a szélsőjobboldalt meghaladó gyűlölettel támadnak majd azokra, akik elvszerűek maradtak. Magyar Orbán és a rogánista propaganda eszközeivel állít bűnbakokat, irányítja rájuk hívei engesztelhetetlen és irracionális gyűlöletét, akik Magyar Péter és hazugságai miatt korábbi barátaikat, esetleg egykori párttársaikat, a velük azonos elveket valló ellenzékieket fogják magukból kivetkőzve gyűlölni. Magyar így akarja elpusztítani őket, akik nem álltak mellé. Magyar akkor is elveszítené a választást, ha demokrata és rendes ember lenne, ha minden ellenzéki rá szavazna. Mert Orbán dönti el, hogy ki nyerhet, ki nem, ki kormányozhat, s ki nem, ahogy Tusványoson megmondta. De Magyar önmagát mentve, azokat teszi felelőssé, akiket ő maga tartott távol a szavazástól, vagy riasztott el, hogy rá szavazzanak. Mert Magyar Péter tipikusan olyan ember, s olyan "politikus", akire demokrata nem szavaz. Írják a sztárcsinálói, hogy "nem kell szeretni, csak nyerje meg a választást", de normális demokrata azt is tudja, hogy olyan ember, akit nem lehet szeretni, akkor sem nyerné meg a választást, ha lehetne. Mert a legfontosabb, amivel nem törődnek, hogy miért nem lehet szeretni. Pedig ez a döntő.