Márpedig a bizonyíthatósági teszt a tények és a vélemények elhatárolásának alapja. Csak azt tekinthetjük ténynek, ami bizonyítható vagy cáfolható. A Bors propagandakiadványnak a jövőre vonatkozó állításai nem bizonyíthatóak és nem cáfolhatóak, nem tényállítások. Az nem valótlan tényállítás, hogy a Tisza Párt emelne adót vagy nem, mert nem tudható. Ez még akkor is igaz, ha a kampányban azt állítja, hogy nem emelne adót. Ebből a tény mindössze annyi, hogy ezt mondta. Ezért a Bors tartalmának csak azon része esik a személyiségi jogok, a jó hírnév védelme alá, ami már megtörtént és valótlan állítás. Ilyen valótlan állítás, hogy a 600 oldalas dokumentum a Tisza Párt terve, mert azt a Tisza Párt cáfolta, szakértők szerint mesterséges intelligenciával készített hamisítvány. Ezért ezt vélhetően a Tisza Párt bizonyítani is tudja. Ez az állítás egy valótlan tényállítás. A bíróság azt is feltételezheti, hogy ez a tényállítás sértené a Tisza Párt érdekeit, de itt az a kérdés merül fel, hogy a személyiségi jog által védett jó hírnév azonos-e az érdekkel. Mert egy párt jó hírnevét nem biztos, hogy az adóemelés vagy gazdasági megszorítás rombolja, mert sok esetben egy párt adóemelésre, az ország érdekében megszorításokra kényszerül. Az vitatható, hogy ez jó hírnevet sértő valótlan tényállítás-e, ami még be sem következett. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a Bors által a jövőre előre vetített ijesztgetés nem minősül valótlan tényállításnak, mert nem bizonyítható, hogy az megtörtént vagy nem történik meg. Másrészt, az adóemelés előrejelzése egy másik párt propagandája részéről nem a jó hírnév sérelmét jelenti, hanem egy negatív kampányt. Ezen az alapon a legtöbb hirdetést, amely az ellenfél várható magatartásával riogat, előre be lehetne tiltani. Ez jogilag megalapozatlan, még akkor is, ha nem szép és nem tisztességes a negatív kampány. Emellett rossz precedenst teremt, mert ezen a jogcímen betilthatnak olyan előrejelzéseket is, amelyek valós veszélyekre hívják fel a szavazók figyelmét, amiről a választóknak a tájékozott döntésükhöz tudniuk kell. Ha ma betiltják a Borsot, holnap betilthatják a Tisza vagy valamely demokratikus párt kiadványát.

Annál is inkább, hogy a törvény meghatározta, hogy az áldozatok védelmén, folyamatban levő ügyek érdekeit sértő információkon és a nemzetbiztonságot veszélyeztető részeken kívül semmit nem takarhatnak ki. Ehhez képest egybefüggő 119 oldal is be van feketítve, minden magyarázat nélkül a kitakarás okáról, holott a törvény azt is előírta. A gyanút erősíti, hogy a nyilvánosságra hozott aktákból is eltüntettek utólag oldalakat és 16 fotót, melyek közül legalább egy Trumpot ábrázolta. Ez arra utal, hogy az aktákat úgy fésülik át, hogy Trumpot eltüntessék a szörnyű történetből, s minden nyomot kivegyenek, ami Trump és Epstein kapcsolatához vezet. A törvény szerint a teljes anyagot kellett volna hiánytalanul átadni december 19-én, ehhez képest egy részén még mindig dolgoznak. Ami nyilvánosságra került, az tendenciózusan a demokraták és Bill Clinton érintettségére igyekszik terelni a gyanút. Clinton szóvivője erre is utalt, amikor azt mondta: Clinton nem követett el semmit, a Fehér Ház mást rejteget. Az áldozatok is csalódottak, de nincsenek meglepve. Évtizedek óta ez volt a sorsa minden feljelentésnek, bejelentésnek, próbálkozásnak. Valakik mindig elgáncsolták az igazságot és a nyilvánosságot. Ezzel együtt nem mondtak le róla, hogy teljes átláthatóságot követelnek, és a demokraták is kilátásba helyezték, hogy beperelik a minisztériumot. Álláspontjuk szerint a nyilvánosságra hozatal inkább eltussolás, mint átláthatóság, ezért az Epstein-ügy láthatóan ezzel nem ért véget. Annak ellenére, hogy a nyilvánosságra hozatal és annak módja leplezetlenül azt a szándékot sugallja, hogy elégedjenek meg vele, és az ügynek legyen vége. Sokak szerint Epstein ellentmondásos halála is ezt célozta: tűnjön el.